Délmagyar logó

2019. 05. 22. szerda - Júlia, Rita Még több cikk.

Orgona ága, forrasztópáka: Lackfi János és Badár Sándor szerint is ki kell mondani, amit érzünk

Vasárnap anyák napja. Lackfi János költővel és Badár Sándor humoristával az anyaságról, gyerekkori ünneplésről és az őszinteség fontosságáról is beszélgettünk, de szóba került a töltött káposzta és a horgolótű is.
Ha május eleje, akkor „orgona ága", ez biztos. Ilyenkor bármelyik anyuka szívesen ül aprócska óvodai manószékre, hogy a saját gyermekénél is jobban izgulva meghallgassa a betanult köszöntést. Van, aki szereti a felhajtást, és van, aki csak elviseli, de a legfontosabb – a szeretet – mégis közös. Boldog anyák napját kívánunk!

A macsóknak is van anyukájuk

– Nincs olyan kétajtós szekrénnyi nagy macsó, akit ne anya szült volna a világra. Az anya testét adja, idejét, gondoskodását, odafigyelését. És még ha vannak is ellenpéldák sajnos, az életláncból egy anya kiradírozhatatlan – mondja Lackfi János költő, aki egyedüli férfiként csupa női szerző között mesél az anyaságról a Líra kiadó gondozásában nemrégiben megjelent Szeretlek, anya című könyv lapjain.

A fülszöveg szerint sokszor azoknak fogalmazzuk meg a legnehezebben, hogy mennyire fontosak nekünk, akiket a legmélyebben, megmásíthatatlanul szeretünk. A költő szerint azonban megéri naponta sokszor kimondani, amit érzünk. – Az érzelmi szégyenlősség nyilván önvédelmi reflex, nem akarjuk sebezhetővé tenni magunkat, nehogy visszaéljenek a szeretetünkkel, a kitárulkozásunkkal. Ám sajnos ha túl megúszósra vesszük a kapcsolatainkat, könnyen felszínessé válnak. Ha nem teszek bele a legfontosabb kapcsolataimba időt, energiát, jóleső szavakat, akkor félő, hogy nem is tudok majd kivenni belőle. És ez a sivatag elég rideg tud lenni. Nem mondom, hogy folyton ajnározni, tyutyukázni kell egymást, de az is rossz, ahogy a székely bácsi felemeli mutatóujját: „mikor feleségül vettelek, mondtam, hogy szeretlek, ha lesz változás, értesítelek" – véli.

A Bejgli örök

Elmeséli, édesanyja nem vágyott soha a kötelező érzelgésre, így az anyák napi emlékei leginkább furák. – Anyukám se szerette a sok ríkatós „anyáknapjahajnalát". De az orgonabokrokról tört pomponos virágok kapcsán, melyeket hazavittem neki, mégis jó érzés fog el – avat be, és arról is mesél, miben látja másnak az édesanyját felnőtt fejjel. – Nagyon tisztelem benne, hogy rengeteget változott. Megmaradt belül a világgal dacoló, vad szabadságharcosnak, de sokat szelídült, sokkal elfogadóbbá vált. A bejglije és töltött káposztája viszont változatlanul elképesztő finom – nyomatékosítja.

S hogy mi a legfontosabb dolog, amit tőle tanult? – Megállni saját lábunkon, keményen odatenni magunkat, kitartani, küzdeni: ezekben édesanyámnak hét férfi nem léphet nyomába – szögezi le, és elmeséli: gyermekei anyja is szuperül csinálja. – Feleségem elképesztően kreatív anya, egész lényével át tudja adni magát a játékoknak, társ abban, hogy a gyerekek saját világot építhessenek maguk köré. Nem parancsokkal és tiltásokkal irányít, hanem mindig mutat valami érdekeset, mesét kerekít köré, és közben lehet tisztába tenni, körmöt vágni, fürödni, még ha a gyerkőcnek esze ágában se lett volna ebbe belemenni. Két percen belül öt-hat rögtönzött játékkal, semmiből-képzeletből előteremtett lényekkel, állatkákkal, hangokkal jókedvre derít egy nyűgös apróságot. Szóval azt látom, hogy érdemes fejest ugrani az anyaságba, mert bár rengeteg áldozattal, fáradsággal jár, elképesztő élményekkel ajándékoz meg. Ahogy egy ember(ke) természete, tehetsége, értelme, érzelmei kibomlanak a szemünk előtt, az mindig ámulatba ejtő. Akinek gyereke van, annak arca itt marad a világban – üzeni a következő generációnak.
Eltérő időpontok. Nem mindenhol május első vasárnapján emlékeznek meg az édesanyákról, a legtöbb országban a második vasárnapra esik az ünnep, de akadnak helyek, ahol nőnapon, és olyan is, ahol októberben (Malawi, Argentína) vagy épp decemberben (Panama) köszöntik az anyákat.


Magányos világ

 Badár Sándor humorista gyerekkora szintén nagyon szeretetteljes légkörben telt, de még soha nem gondolta végig, hogy mit is tanult az édesanyjától. – Nehéz megfogalmazni, mert ezek olyan apró dolgok, amiket akkor ismer fel az ember, amikor szüksége van rájuk. Kiskoromban például erősen próbáltak pontosságra és őszinteségre nevelni. Előbbi nem igazán sikerült, de azért igyekszem – mondja nevetve, és hozzáteszi, számtalan olyan képesség van, ami a hétköznapokon nem jut az ember eszébe, de amikor szüksége van rá, akkor valahonnan a tudatalattijából elő tudja szedni.

 Úgy véli, amellett, hogy kimondjuk, mennyire fontos az anyával való kapcsolat, amellett azért az is fontos, hogy napi – vagy legalább heti – szinten fejezzük is ki az egymás iránt érzett szeretetet, még akkor is, ha távol élünk a másiktól. – Jó lenne azt látni, hogy az emberek, a szülők és a gyerekeik nemcsak általánosságokról beszélgetnek egymással, hanem az igazi, őket érintő érzelmeket, fájdalmakat is megosztják egymással. Furcsa világban élünk, nagyon sok a magányos szülő és a magányos gyerek is – világít rá, és úgy folytatja, sokszor csak akkor vesszük észre, hogy a szüleink mindig is ott álltak mögöttünk, amikor bajba kerülünk.

Horgolótű az ágyban

 – Gyerekként magammal voltam elfoglalva, nem azt figyeltem, hogy milyen az édesanyám. A szülői gondoskodás magától értetődő volt, felnőttként már kevésbé igényeltem, de az érdeklődés, az erős kapcsolat mindig megmaradt. Mindig segítettük egymást, amikor nem vártam, akkor is kaptam egy-két jó szót. Ahogy minden kapcsolatban, úgy ebben is az őszinteség a legfontosabb, és az, hogy a gondoskodást, a szeretetet, az odafigyelést, amit a gyerek kicsiként megkapott, felnőttként próbálja visszaadni, ahogy csak tudja – vélekedik a humorista, aki azért gyerekként is mindig gondoskodott az anyák napi hangulatról.
– Olyan anyák napi emlékeim vannak, hogy csak na! Féltem attól, hogy idő előtt kiderül, mi lesz az anyák napi ajándék, ezért mindig éjszaka csináltam. Volt, hogy a horgolótűvel a derekamon aludtam el! Később – magam is megbántam – ugyanezt sikerült az égetőpákával is eljátszanom. Akkor épp tésztaszaggatóba égettem kalocsai mintákat a takaró alatt, és hát elfáradtam. Egy szó, mint száz, pákával elaludni azért nem túl biztonságos – avat be nevetve. – Nagyon régi történetek ezek, és sokáig voltam diák, szóval biztos akadt még sok hasonló eset. De ma már persze nem vagyok ennyire meggondolatlan, egy szál virág is sokat mond az édesanyámnak – fejezi be a humorista.
Sztárok és anyák

– „Semmi sem veszett el, amíg anyukád meg tudja találni" – ez Sarah Michelle Gellar színésznő kedvenc idézete az édesanyjától.
– Michelle Obama is az édesanyjára szeretne hasonlítani: „Remélem, olyan anyukája lehetek a lányoknak, mint te voltál nekem."
– Az énekesnő, Pink így írt anyukájáról: „Te voltál az, aki megtanítottál arra, hogy a szeretet egy életre szól, és oda-vissza működik. Nem tudjuk, hogy honnan ered ez a mérhetetlen szeretet, és valójában milyen fájdalom lakik egy anya szívében. Hogyan félti gyermekét, és mi mindent ad fel a gyermekéért újra és újra."
– Ashley Graham modell az édesanyjától tanulta, hogyan legyen magabiztos, keményen dolgozó, erős nő. „Te vagy a legjobb példakép, akit csak kívánhatnék!" – írja neki.
 – Szabó Győző színész magázza édesanyját, amitől, úgy érzi, tiszteletteljesebb lett a kapcsolatuk. „Azt kívánom, hogy mindenkinek olyan anyukája legyen, mint nekem" – mondta egy interjúban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csobot Adél naptárral várja szerelmét

Csobot Adél naptárral várja szerelmét
Szomorkodhatna is, hogy kisfiával, várandósan ötven napra nélkülöznie kell gyermekei apját, de a… Tovább olvasom