Délmagyar logó

2019. 02. 16. szombat - Julianna, Lilla -2°C | 10°C Még több cikk.

Szellő István: ˝Alapvetően újságíró vagyok és televíziós˝

Igazi népszerűséget a Híradó műsorvezetői szerepe hozott számára, ahol összeforrt a neve Erős Antóniáéval, akivel bár más típusú emberek, a stúdióban jól kiegészítik egymást.
Kellemesen férfias hangját és arcát jól ismerik a magyarok, de azt kevesebben tudják, hogy szerkesztőként, riporterként már korábban sikeres volt. Igazi népszerűséget a Híradó műsorvezetői szerepe hozott számára, ahol összeforrt a neve Erős Antóniáéval, akivel bár más típusú emberek, a stúdióban jól kiegészítik egymást. Szellő István még azt is vállalta, hogy támogatja kolléganőjének diabéteszesekért folytatott tevékenységét.

– Mit néz szívesen a tévében egy tévés, egy híradós?
– Bármit. Gyakran nézek például külföldi hírműsorokat. Huszonkét éves gyakorlat után nem azért, hogy tanuljak belőlük, hanem azért, hogy információhoz jussak. Meg persze a nyelv miatt, hiszen fontos, hogy gyakorolja az ember. Nagyon szeretem a dokumentumfilmeket, a történelmi hátterű műsorokat is. Mindent, ami fogyasztható és háttértévézésnek is jó. Így, ha nem tudom esetleg nézni, csak hallgatni, akkor a narrátorszövegből is megismerkedem újdonságokkal.

– A külföldi híradókat nézve azt lehet mondani, hogy vannak trendjei ennek a műfajnak? Azonkívül, hogy el kell mondani a híreket, vannak, akik rövid személyes élményt is hozzáfűznek azokhoz.
– Ez természetes, de ha valamit hozzáteszünk, az nem lehet vélemény, egyes háttéranyagokhoz azonban adhatunk pluszinformációt. Múltkor éppen a cukorbetegekről volt szó és Antónia megmutatta, hogyan működik a vércukormérő, mennyi inzulint kell bejuttatni a szervezetbe. Ha vannak könnyebb, lazább, színes anyagok, akkor picit lehet viccelődni is. Ez egy trend a híradózásban, de úgy vettem észre a visszajelzésekből, az emberek szeretik ezt. Gyakran megszólítanak az utcán és elmondják, szeretik, hogy kicsit közvetlenebb a Híradó egy-egy ilyen személyes megszólalással. Persze ezt sem szabad erőltetni. Csak akkor beszélgetünk Antóniával egy hírről, ha van olyan téma, amellyel kapcsolatban mindkettőnknek van tapasztalata, vagy más okból szívesen beszélünk róla.

– A gyerekeinek mit enged nézni a tévében? Beleszól-e ebbe egyáltalán?
– A kisebbek mesefilmeket néznek, a nagyobb már gimnazista, nem szólok bele, hogy mit néz. Már az interneten egyébként is nagyon sok minden elérhető, így hiába mondanám meg neki, mit nézzen és mit ne! Engem is meg szoktak nézni, ha éppen nincs edzésük vagy elfoglaltságuk, de ők már ebbe születtek, úgy nőttek fel, hogy tudták, televíziós vagyok.

Névjegy
Szellő István újságíró, televíziós műsorvezető. Egy ideig a Budapesti Honvéd párbajtőrvívója volt. Tanulmányait a prágai Károly Egyetem nemzetközi újságíró szakán végezte. Egyetemista évei során a Magyar Távirati Irodában és a Magyar Rádió Krónika című műsorának szerkesztőségében volt gyakornok. 1989-ben a Magyar Televízió külpolitikai szerkesztőségébe került. A csehszlovákiai bársonyos forradalom idején többek között Václav Havellel és Alexander Dubcekkel is készített interjút. Számos külpolitikai műsor szerkesztő-riportere volt (Panoráma, Új világ, Szemtől szemben, Tájak, városok, emberek). Forgatott a Távol-Keleten és az Arab-öböl térségében is. Munkájának elismeréseként többször nívódíjjal jutalmazták. Ő volt az RTL Klub Híradójának első műsorvezetője 1997-ben. 2006-ban könyve jelent meg A hírvadász címmel. Megkapta „Az év médiaszemélyisége" díjat is.

– A híradóst is megviseli, ha rosszabb híreket kell bejelentenie? Ráadásul ezt nem is nagyon mutathatja ki. Megszokta már ezt?
– Nem. Ha értelmetlen, például gyerekeket érintő tragédiáról van szó, akkor természetesen elszorul az ember szíve. De nekünk ez a szakmánk! Ha minden hír megviselne, már idegroncs lennék és valamelyik klinikán feküdnék. Inkább azt mondom, hogy elgondolkodtató esetek vannak és az ember szívét olykor szomorúsággal töltik el. Emiatt nem kell külön arra figyelnem, hogy ne látszódjon az arcomon, ez adottság. A televíziózáshoz nagyon sok veleszületett képesség kell. Ha valaki úgy áll hozzá, hogy ezt nagyon meg kell tanulni, rá kell készülni és figyelni kell minden mozdulatra, semmire sem viszi majd. A görcsösség átjön a képernyőn keresztül is.

– Milyen a született híradós?
– Alapvetően újságíró vagyok és televíziós. A Híradóban dolgozom, de számos műfajt kipróbáltam ezenkívül a televíziózásban. Néhány héttel ezelőtt például újra külföldön forgattam. Első magyar forgatócsoportként jutottunk el a festői szépségű Trinidad és Tobagóba.

– Vadászni kell a híreket, ahogy egy korábbi könyve címében erre utal vagy a rengeteg hír közül kell tudni a lényegeseket kihalászni?
– Csupán egy jól hangzó címet kerestünk akkoriban. Szerintem nem elsősorban vadászni kell a híreket, inkább a hátteret kell megnézni, hogy mi miért történik. Az sokkal érdekesebb és az embereket is jobban érdekli. Az is feladatunk, hogy kiválasszuk a lényeges híreket és úgy kell átadni azokat az embereknek, hogy közérthető legyen. A televízióban nem lehet visszalapozni, mint az újságban, ezért fontos, hogy minél érthetőbb legyen a hír és frappáns a fogalmazás. Első hallásra fel kell azt fogni, ezért nagyon fontos, hogy milyen felkonferáló szöveget írunk, a híreket hogyan foglaljuk össze.

– Rosszul érzik, akik azt gondolják, hogy több a rossz hír?
– Nem érzik rosszul, de a világon bármilyen televízió hírműsorát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy túlsúlyban vannak a negatív hírek.

– Erős Antóniáéval összeforrt a nevük. Inkább hasonlítanak vagy különböznek egymástól?
– Két ember azért érti meg egymást remekül, mert nem egyformák. Mi teljesen más típusú emberek vagyunk, kiegészítjük egymást és megvan az összhang. Ami mindenképpen közös és jó, és kell is egy híradónál az improvizációs képesség. Ez mindkettőnkben megvan. No és persze már annyira ismerjük a másikat, hogy tudom, egy mozdulatra hogyan fog reagálni. Ha egyikünk befejezi a szöveget, akkor a másik tudja, mikor kell elkezdenie a sajátját.

– Mivel szakmailag ilyen jó az összhang önök közt, természetes volt, hogy a cukorbetegek érdekében végzett tevékenységében is támogatja műsorvezető társát?
– Persze, ez nem volt kérdés az első perctől kezdve. Ami neki fontos, az nekem is, ráadásul ez egy nagyon jó ügy. Pontosan tudom, hogy Antóniához hány ember fordul nap mint nap, akiknek különböző egészségügyi problémáik vannak, ő pedig mindenkinek igyekszik segíteni. Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány tényleg sokat tesz, többek közt felhívja a figyelmet arra, hogy világszerte sajnos egyre elterjedtebb a cukorbetegség.

– Korántsem idős, mégis őszen hagyta a haját? A legtöbben ebben a korban ezt nem így tennék.
– Negyvennégy éves vagyok – ez van. Azt mondják, jól áll, ezért megtartottam az ősz színét.

– Van olyan hír, amit öntől hallott az ország és máig emlékszik rá?
– Nagyon sok ilyen van. Részt vettem amerikai, orosz elnökválasztásokon, II. János Pál pápa temetésén. Sok nemzetközi eseménynek is részese voltam. Amikor visszajátsszák több évvel ezelőttről például azt, hogy elkapták a Viszkist, akkor eszembe jut, hogy ezt annak idején én mondtam be a Híradóban, de egyébként nem raktározom ezeket a híreket.

– Tanítanak a hírek, mint a történelem?
– Szerintem igen, hiszen ha látják az emberek, hogy ki mikor hibázott, abból lehet tanulni. Gyakoriak azok a híradások is, amelyek arról szólnak, hogyan csaptak be hétköznapi embereket. Mi azzal, hogy beszámolunk ezekről a visszaélésekről, máris segítünk. Így a rossz vagy negatív híreknek is lehet hasznuk.

Olvasóink írták

  • 1. klj-54 2012. július 26. 14:29
    „Jó lenne megkérdezni párját és gyermekeit is, nehogy túl egyoldalú legyen ez a bemutatás!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Diéta a bikiniszezonban

A Turbó Diéta Központ szakemberei olyan gyors és hatékony megoldásokat javasolnak, amikkel az utolsó… Tovább olvasom