˝A jó koncert nem cédéről szól˝ - Légrády Péter már gimisként figyelte a 100 Folk Celsiust

Kizárólag élőben tudnak játszani, és sosem felejtenek el nevetni - a 100 Folk Celsiust több veszteséggel sújtotta már az élet, mégsem törik meg. Légrády Péter, a ma már kultikusnak számító zenekar bendzsósa azt mondja, Orbán József személyében egy igazi bohém barátot veszítettek el nyáron. Helyére Heilig Gábor régi motorosként került.
 Névjegy

A 100 Folk Celsius együttes 1976 nyarán alakult. Zenei stílusukat a country és a bluegrass határozta meg. Alapító tagok: Littvay Imre (gitár, mandolin, dobro, ének, zenekarvezető), Orbán József (gitár, szájharmonika, ének), Balla Gábor (basszusgitár, ének) és Somogyi Tibor (konga, ének). 1977-ben Somogyi Tibor helyére Zsembery István (konga, ének) került, majd később Balla Gábor helyét két másik zenész, Kovács József László (gitár, bendzsó, ének) és Mikes Attila (hegedű, ének) töltötte be. Így alakult ki egy klasszikus countryfelállás: gitár-bendzsó-hegedű-mandolin-basszus. 1980 táján Zsembery Istvánt Drosztmér István (basszusgitár, ének) váltotta fel a zenekarban. 1985-től új taggal bővült a zenekar. Kocsándi Miklós (dob, ének) a Karthágó együttesből igazolt át, és az ő hangjával tovább erősödött a vokál, valamint a dob állandó megjelenésével kissé keményedett a hangzás. 1986-ban Drosztmér István elvesztése után csatlakozott először Heilig Gábor a csapathoz. 1995-ben Kovács József László helyére Légrády Péter került, 1996-ban Heilig Gábort Torontáli István váltotta.

– Orbán József elvesztése után régi-új taggal bővült a 100 Folk Celsius csapata. Heilig Gábor lépett elhunyt zenésztársuk helyére. Egyértelmű volt a választás?
– Igen, Gabi tapasztalt már, nem először játszik a zenekarral. Én vagyok a 100 Folk Celsius legfiatalabb tagja – 23 éve zenélünk együtt –, de korábban már én is muzsikáltam vele. Amikor megtudtuk, hogy szegény Józsi beteg – bár nagyon reménykedtünk a gyógyulásában –, felkértük Gábort, hogy ugorjon be a helyére, hogy a lekötött koncerteket meg tudjuk tartani. Természetes választás volt, és ő sem ellenkezett egy pillanatig sem. Látta, hogy tényleg segítségre van szükségünk, és szó nélkül csatlakozott. Biztos számítottak a régi emlékek, és az is, hogy sok dalnak ő a szerzője. Az elmúlt egy évet gyakorlatilag már vele együtt zenéltük végig. 

– Ennyi év után biztos nemcsak kollégák, de barátok is.
– Így van! Ráadásul, számomra különös élmény, hogy a zenekar tagja lehetek, mert annak idején a győri gimnáziumi cimboráimmal épp a 100 Folk nyomdokait követve alapítottunk countryegyüttest. Amikor a Pulzus című műsorban megláttam a zenekart, rájöttem, hogy az én utam is valami ilyesmi lesz, teljesen beleszerelmesedtem a bendzsó nevű hangszerbe. Így amikor 1995-ben bendzsótudásomnak köszönhetően felmerült, hogy csatlakozhatnék a zenekarhoz, hatalmas élményként éltem meg a lehetőséget.

Örök bohém

– Orbán József személyében egy igaz barátot veszítettek el. Hogyan élték meg az elmúlt időszakot?
– Nagyon nehezen, valóban egy nagyszerű barát távozott közülünk. Idén 42 éves lett a zenekar, és története alatt sajnos nem példa nélküli, ami most történt. Drosztmér Istvánt és Torontáli István Torót is elveszítettük korábban, Józsi halálát is nagyon nehéz feldolgozni. Valamelyik írónk azt írta, „csak figyelem magam, mint egy állatot” – valahogy így vagyok most én is, próbálom magam kívülről nézni, és emlékezni. A sok együtt töltött év, utazás és kilométer során rengeteg élmény ért minket, legendák, sztorik, poénok keringenek rólunk, és mi folyamatosan felidézzük Józsi aranyköpéseit, mert ez az egyetlen módja annak, hogy feldolgozzuk az elvesztését.

– Sokan mondják róla, hogy mellette csak nevetni lehetett. A nevetés önök számára is gyógyír?
 – Igen, így próbálunk mi is gyógyulni. Ő olyan típusú ember volt, aki nem örülne annak, ha szomorkodva gondolnánk rá. Nagyon jó kedélyű, és teljesen független fickó volt. Úgy élt, ahogy akart, és mindig azt csinálta, amit akart. Ő egy igazi bohém, rock and roll figura volt, aki délben kelt és hajnalban feküdt.

Dalok a fiókban

 – Hogyan tovább? Várhatunk új lemezt az új felállással?
– Valamit biztos, de sajnos az elmúlt évtizedek során a lemezkiadás ahogy világszinten, úgy Magyarországon is összeomlott. Az internetes letöltéseknek köszönhetően minden megváltozott, ami azért nem azt jelenti, hogy ne lennének bármelyikünknek ötletei a fiókban, csak a megvalósítás módja lett kérdéses. Valamit mindenképp csinálunk majd, hiszen Jocóval is elkezdtünk fabrikálni néhány dalt a halála előtt, és ez a munka még folytatásra vár.

 – Milyen típusú dalok jöhetnek még? Szélesebb körben talán inkább a gyerekdalokról ismert a zenekar, de messze nem csak a legkisebbeknek játszanak.
 – De nem ám, sőt! Talán már két nemzedék is felnőtt azok közül, akik akár egyszer is a 100 Folk Celsius gyerekdalaira buliztak. Ők ma már szülőként éneklik a kedvenceiket a saját gyerekeiknek. Éppen ezért nem is tennék nagy különbséget a gyerekdalok és felnőttdalok között. Sosem írtunk csak azért bugyuta vagy túl egyszerű zenét, mert gyerekekhez akartunk szólni, mindig arra törekedtünk, hogy a felnőttek számára is élvezhető hangzást hozzunk létre. Persze, a témaválasztás, a szöveg szempontjából nem mindegy, hogy gyerekekhez vagy felnőttekhez akarunk szólni, de azért én remélem, hogy még ha a megénekelt mesehőseinkről is van szó – a nagy ho-ho-ho horgászról, Miki manóról vagy Paffról, a bűvös sárkányról –, mindenki számára élvezhető dalokat alkottunk. Meglátjuk, mi kerekedik ki ebből. Annak idején volt egy lemez, amely a Nem csak felnőtteknek címet viselte, ebből is látszik, hogy nem szerettük volna feltétlenül kategorizálni magunkat. De persze a gyerekdalok mellett játsszuk az elmúlt évtizedek rockslágereit is.
 

– A country stílus itthon kuriózumnak számít, de Amerikában, ahol nagyon sokat turnéztak, nem. Ott milyen volt a zenéjük fogadtatása?
 – Jó, ráadásul úgy, hogy az ottani piacon mi amerikai zenekarokkal mérettük meg magunkat. Sztenderd amerikai koncertprogramokat játszottunk, ami nagyon tetszett a közönségnek, sok helyre vissza is hívtak. Egyszer egy stand-up humorista szórakoztatta előttünk a nagyérdeműt, és azzal poénkodott, hogy a magyar countryzenekar úgy hangzik, mint a jamaicai bobcsapat. Végül is, igaza volt! Érdekesnek számítottunk ott is. De miért is lett volna másképp, mi is kíváncsiak lennénk egy magyar zenét játszó amerikai együttesre, nem igaz?

Akcentus nélkül játszani

 – Pedig a zene egyetemes nyelv…
– Így van, én is így gondolom. Bár a bendzsó tipikus amerikai hangszer, magam is próbálok rajta akcentus nélkül játszani. Remélem, sikerül. A magyar zenekarok gyakran ütköznek nyelvi akadályokba, és mi is mindig angolul énekeltünk odakint, de a zene azért ugyanaz marad mindenütt. Persze, játszottunk magyar dalokat is, hogy lássák, milyen is a mi nyelvünk.

– Mindig élőben játszanak?
– Mi máshogy nem is tudunk, és nem is akarunk. Ehhez értünk, ezért gyakorolunk sokat a mai napig: a kezünkkel muzsikálunk, nem hangfájlokkal varázsolunk. Nem vitatom el a modern műfajok létjogosultságát, de konzervatív vagyok. Jó lenne, ha lenne egy szakmai szervezet, amely felügyeli azt, hogy csak olyan előadást lehessen koncertként hirdetni, amelyen élő zenét hallhat a közönség. Sok esetben ugyanis az előadó jelenlétében történő közös cédéhallgatásról van csupán szó. A pálinkának ez már sikerült: csak arra lehet ráírni, hogy pálinka, ami tényleg az, minden más szeszes italként árusítható legfeljebb.