Agatha Christie gyengéd gyilkosságai

Agatha Christie soha nem játszotta meg magát, soha nem előkelősködött. Viselkedésében és szokásaiban felső-középosztálybeli, a modorában a vezérfonal pedig géniusza – és ez nem eléggé kifejező szó rá. Ő a legnagyszerűbb és legnagyobb angol krimi író, ehhez kétség nem férhet. Agatha Christie nagyon, de nagyon jó könyveket írt. Habár egész életében mindezt titkokban tette.

Az ötleteket a könyveihez a legegyszerűbb módon jegyezte le: listát készített a karakterekről régi kártyalapokra, vagy lánya iskolai füzetébe, esetleg a bevásárló listára vázolva fel a jellemvonásokat. Rengeteg merényletnek kellett lennie ahhoz, hogy az adott rejtély kivizsgálható legyen – ahogyan az a szenzációs Agatha-regényből készült 1926-os filmben is látható.

Agatha Christie-ről Janet Morgan több mint 20 évvel ezelőtt írt könyvet, most pedig Laura Thompson jelentkezett egy kötettel – ő szerzőként egyébként már más életrajz írásában is jeleskedett, például Nancy Mitfordéban.

Agatha Christie rendkívül nehéz dió az életrajzíróknak.
Laura Thompson igazi együttérzéssel áll hozzá a témához, szereti a könyveket, azokból idéz is rendszeresen és szabadon, és a saját intuitív módján próbál komplett portrét festeni Agatháról, Agatha legbelső énjéről.

A történet jól ismert. Agatha Miller, egy gazdag amerikai úriember lánya, édesanyját Clarának hívják. Agatha felső-középosztálybeli jólétben nevelkedett Torquay-ban. Az édesapja fiatalon meghalt és Clara három gyermekével maradt. Gondoskodott róluk, tisztességesen nevelte őket.

Laura Thompson emlékezteti olvasóit Agatha Christie 55 teljes regényére, s ebből 36 történetre, amelyben a gyilkosságokat nyereségvágyból követték el.

A pénz és a biztonság nagyon fontosak voltak az alapvetően bizonytalan Agatha számára. Szép hosszú, aranyló hajú fiatal nőként számtalan házassági ajánlatot kapott, ám ő természetesen a modortalan Archie Christie-t választotta, egy tüzérségi tisztet, aki az első világháború után unalmas állást kapott – és házasságtörést követtet el.

type="application/x-shockwave-flash" wmode="transparent" width="425"

height="355">
Interjú Joan Hicksonnal az írónő századik születésnapján.

Agathának, aki egy leánygyermeknek, Rosalind-nek adott életet, szinte semmi ideje nem maradt gondolkodni. A háború alatt írt egy saját tapasztalatain alapuló könyvet, amelynek szereplője egy Toruay-i gyógyszerész volt. A könyv A titokzatos stylesi eset címet viselte, s ebben szerepelt egy kis belga detektív, akit Hercule Poirot-nak hívtak.

Amikorra Agatha Christie már elfogadott író lett (a könyvet számtalan kiadó elutasította), a férjével tisztázták a házasságukat. Archie azt mondta: szeretne elválni, mert szerelmes egy Nancy Neele nevű lányba. Akkor történt az az epizód, hogy Agatha kocsiba ugrott, és leellenőrizte a Harrogate Hotelben Neele kisasszonyt Dél-Afrikából.

Thompson érzékeny az egész eseményre, s bizonyítja azt is, hogy Archie hazudott, amikor azt mondta: Agatha memória-kiesésben szenvedett. Agatha azért rendezte meg ezt az egészet, hogy megszégyenítse Archie-t. A bátyját levélben arra kérte: mondja azt, hogy egy Yorkshire gyógyfürdőben volt. Különösképpen, a bátyja nem árulta el Agathát el Archie-nak.

Agatha Christie megmagyarázhatatlan eltűnésével kapcsolatban a rendőrség buta magyarázattal szolgált: végezni akart magával.

A lealacsonyító válás után, amikor Agatha 36 éves volt, jött az utazás, a találkozás Katherine Wooley-val az Orient Expressen (Katherine Leonard Wooley, a nagyszerű Ur városát kutató archeológus felesége volt), és ekkor mutatták be második férjének, a szintén archeológus Max Mallowannak, aki 14 évvel volt nála. Szerelmesek voltak, és életre szóló barátok.

A Pera Palace Hotel kulcsa, ahol Christie kétszer járt életében: 1926-ban és 1932-ben.
Thompson úgy spekulál: talán volt néhány afférja a fiatal férjnek, de Agatha biztonságban érezte magát vele, és osztoztak az archeológia és a vallás iránti szenvedélyükben is. Kéjesen szerették a jó ételeket és – ahogyan Thompson meggyőz bennünket – a szexet és a nagy baráti kört.

– Micsoda szeretnivaló idő lesz, amikor mi újra együtt leszünk, és mennyit fogunk enni! És beszélgetünk, beszélgetünk, beszélgetünk. És te felhúzod az orrod és én sikítani fogok. Gondolj rám, bármerre is vagy a tengeren. – írta Agatha Max-nak, amikor a régész egy ásatáson volt.

Rengeteg energiát fektettek abba, hogy két házat tartsanak fenn – egy nagyobbat Greenway-ben, Devon-ban és Max kisebb házát Wallingford mellett, ahol végül Agatha 1976. januárjában meghalt, soha nem hagyott ki egyetlen évet sem, hogy be ne fejezzen egyet egyedülálló könyvei közül.

Némelyik, mint például a Hétvégi gyilkosság, vagy az utolsó Miss Marple-történet, a Nemezis – bármilyen fokmérővel mérve kiváló könyvek.

Összességében, Agatha könyvei nagyobb figyelmet kaptak, mint bármely más 20. századi író kötetei. Az Agatha Chrisite családjáról szóló új anyagok felhasználása miatt Laura Thompson büszke lehet magára. Hurrá mindkettőjüknek.