Fogadják a földi és égi rockpanteonban: Ambrus Zoltán a zene paródiamestere volt - vasárnap búcsúzhatnak a rajongók

Az Irigy Hónaljmirigy júliusban elhunyt egykori zenészétől vasárnap búcsúzhatnak a rajongói a fővárosi Rockmúzeumban, amikor a panteonban kiállítják egyedi gitárját. Mit képviselt ő a magyar rocktörténetben? - Pleskonics Andrással, a szegedi egyetem népszerű rocktörténet tantárgyának oktatójával beszélgetünk.

– Balzac mondta: „a zene és a szerelem a lélek két szárnya”. Én is megfogalmaztam magamnak ezt, csak kicsit másképpen: a szerelem mellé vagy helyett az egyik szárnyra a humort teszem. A zene és a humor ugyanis mindennek, amivel én foglalkozom, a tartópillére, vagy inkább éltető közege. A zene számomra a nehezebb részt képviseli, a humor pedig mindent felold, könnyebbé tesz. Ha meg nem, és túl sok, akkor válunk nevetségessé – avat be gondolataiba Pleskonics András, alias Dr. Rock, szegedi „rocktörténész”, akivel azért beszélgettünk, mert az Irigy Hónaljmirigy együttes korábbi egyik alapító tagja, Ambrus Zoltán zenész, gitáros, előadóművész júliusban, hosszan tartó súlyos betegség után, 53 éves korában elhunyt. Dr. Rock hozzáteszi: – Példaértékűnek tartom az Irigy Hónaljmirigy munkáját, és csodásnak, ahogy ez a gyülekezet a humorhoz nyúlt.  

 Mindenféle műfajból szemezgetnek

A rajongók búcsút vehetnek tőle a budapesti Rockmúzeumban, ahol szeptember 1-jén, vasárnap kora délután nyílik az a kiállítás, amelyen a zenész egyedi gitárját is látni lehet. 

 – A zenei paródiáiról és ezek köré szervezett humoros tévéműsorairól ismert Irigy Hónaljmirigy a pop, rock, reggae, techno, rap és a mulatós zene műfajaiból válogat. De szerepel repertoárjukban például a Boci, boci, tarka című gyermekdal gospelváltozata vagy a Village People YMCA-jéből elferdített Mirigy-himnusz operajellegű előadása is. Ambrus Zoltán az együttes 1990-es megalakulásától fogva mintegy másfél évtizeden keresztül a csapat állandó tagja volt, paródiákat írt és a zenekar fellépéseit szervezte. 2012-ben vált ki a formációból, és az Alcohol együttes gitárosa lett. Saját formációja a Helló, Mister! Milyen szerepet töltött be a magyar rocktörténetben? – kérdezzük Pleskonics Andrást.

Az arcokat ismerjük

– Kicsit mindig olyan volt számomra az Irigy Hónaljmirigy munkássága, mint a Monty Python formációé. Hiszen nem véletlen beszélünk Python-jelenségről, amikor őket emlegetjük. A tagok nevét nem feltétlenül tudnák felsorolni az emberek, viszont az arcukat még azok is ismerik, akik nem mondhatók kifejezetten rajongóknak. A magyar együttes sokarcú, és együtt jelent valamit az IHM (a szakma így is hívja őket) – mutat rá Pleskonics András, aki azt is őszintén elmondja, hogy az utóbbi időben szerinte kicsit sok lett az Irigy Hónaljmirigy. Amikor már túl sokat szerepelnek és túl sok témát vegyítenek a mondanivalóba, az ellenkezőjét érik el vele. Dagályossá és kevésbé feldolgozhatóvá válik a műfaj. 

 Popularizálták az elvont humort

– Amint Galla Miklós humorista, zenész, a Holló Színház vezetője, a L’art pour l’art társulat egykori tagja, úgy az Irigy Hónaljmirigy is popularizálta azt az elvont humort, amit külön-külön sokan nagyszerűen művelnek hazánkban. Ezek a srácok behozták a show-t a paródia világába, és a legapróbb részletekig kiaknázták az audiovizuális humor esszenciáit. Amikor elgondolkodom ennek a fiatal zenész-humoristának a szomorú sorsán, azon is elgondolkodom, hogy a humornak mikor van helye és feladata az életünkben. Mit tud tenni a boldogulásunkért. Mikor kell felismerni azt, hogy míg kifelé paródiamester valaki, belül sír. Hiszen a bohócember is lehet belül esendő, magát emésztő – érvel Pleskonics András. Kifejti: – Ambrus Zoltán hihetetlen angyalarcú imitátorként a legborzalmasabb gúnyákba bújt, olykor a cikit is bevállalva vett górcső alá, sokszor kemény hangon, közéleti szereplőket, sztárokat. Amikor visszanézem a műsorokat, szinte sajnálom is, hogy te jó ég, miért kellett ebbe a gúnyába öltözni szegénynek! Miért nem lett Ambrus Zoltán inkább egy rockbálvány?! De ő a paródiát választotta. Ott a helye a rockcsarnokban. Azért is szomorú ez, mert ő fogja ott az Irigy Hónaljmirigy halhatatlanságát megalapozni – nagyon fiatalon ment el. Az, hogy Ambrus Zoltánt fogadják ebben a földi és égi „rockpanteonban”, az valamelyest vigaszt jelenthet. A világ egyik legkegyetlenebb „tréfája”, hogy a nagy játékmester milyen kegyetlen végzetet kapott. 
 

Az egykori Irigy Hónaljmirigy alapító tag, Ambrus Zoltán (balról) az egyik szegedi halászcsárdában. Fotó: Segesvári Csaba
Az egykori Irigy Hónaljmirigy alapító tag, Ambrus Zoltán (balról) az egyik szegedi halászcsárdában. Fotó: Segesvári Csaba

Örökös tag

Az Irigy Hónaljmirigy 1990-ben egy mátyásföldi szilveszteri bulin alakult meg, akkor még „Fintorock” néven. A csapat tagjai ekkor Molnár Imre, Kabai László, Sipos Péter, Ambrus Zoltán, továbbá Katona „Katec” Gábor és Várszegi Attila volt. Az együttes első fellépése a következő év farsangján a Tüzesvíz nevű szórakozóhelyen volt. Egyes tagok közben cserélődtek. 1993-ban született meg az együttes demófelvétele, majd 1994 novemberében jelent meg az első lemezük Fetrengés címmel. A buli után indultak meg a hétvégi fellépések, de ebben az időben több tag még polgári foglalkozását is űzte. 1996 februárjában aztán megjelent a második lemezük, A csillagok háborognak, amely hamarosan arany-, majd platinalemez lett. A lemezen profi énekesnők énekeltek, köztük volt Keresztes Ildikó is. Ő a ma is ismert nagy slágert énekelte a lemezen, a Batmant. 1997-re az Irigy Hónaljmirigy az ország egyik legnépszerűbb együttesévé vált. A csapat egyre több meghívást kapott, például Lagzi Lajcsi Dáridó című műsorába is. 2005-ös Retro Klub című albumukon a magyar könnyűzene nagy öregjeit (Illés, Omega, Metro, LGT, Koncz Zsuzsa, Szűcs Judith, Hobo Blues Band, Cseh Tamás stb.) parodizálták. 2011-ben Ambrus Zoltán egy időre nem tartott a csapattal koncertekre (valószínűleg az autóbalesetéből származó sérülések miatt). A csapat úgy döntött, hogy Ambrus Zoltán helyére Csarnoki „Atom” Antal lép be, aki kis idővel a csapat állandó tagjává vált. Ambrus Zoltán az együttes örökös tagja.

Rockcsarnok, rockmúzeum 

A hatvanas és hetvenes évek pop-rock kultúrája kiemelkedő jelentőségű volt a saját korában, de napjainkban is meghatározó jelentőséggel bír, hiszen ez a műfaj is a szellemi örökségünk része. A budapesti Rockmúzeumot megteremtő egyesület ezért a magyar pop-rock kultúra megörökítését és átörökítését tűzte ki célul. Abban bíznak, hogy itt majd a jövő számára is be tudják mutatni a „Nagy generáció” múltját. Megtekinthető például Radics Béla híres szamurájfejes pólója, Szörényi Levente első és – ma is használatos – utolsó gitárja, az Omega első füstgépe, vagy a Szabad Európa Rádió teljes eredeti stúdiója, amellyel Cseke László évtizedekig sugározta a nyugati pop- és rockzene legfrissebb számait.