Ki rabolta ki Tutankhamon sírját?

Mindez 1922-ben történt, amikor a nagyszerű egyiptológus, Howard Carter és tehetős szponzora, Carnarvon ötödik grófja felfedezte az ifjú Tutankhamon mumifikált testét, amely addig háborítatlanul pihent az egyiptomi Királyok völgyében 3000 éven át, körülvéve kincseivel, amelyeket vele együtt temettek el. A felfedezés példátlan volt, és a híre hamar körbeszárnyalta a világot. Néhány héten belül azonban újabb ámulatba esett a világ, amikor Lord Carnarvon vérmérgezésben elhunyt.

Látszólag egy szúnyogcsípés okozta végzetét, mégis voltak, akik haláláért a múmiát hibáztatták. A főnemes halálának órájában Kairóban misztikus módon kihunytak a lámpák, amíg a család otthonában, a hatalmas kastélyban Berkshire-ben, a lord kis kutyája, Rosie hangosan nyüszített, majd kilehelte a lelkét. Azóta a nap óta mítoszok és különböző teóriák veszik körül Tutankhamon életét és halálát.

Az egyiptomi leletek kiállítását szigorú feltételekhez kötik:
páratartalom, hőmérséklet, pormentesség.
A fiatal fáraóról nagyon keveset tudtak egészen mostanáig, nem igazán sejtették, ki az a valós személy, akit a Királyok völgyében helyeztek örök nyugalomra.

Ma a modern tudománynak köszönhetően, a jelenlegi Carnarvon grófja, a felfedező dédunokája kétmillió fontot költött a családi vagyonból arra, hogy exhumálják a királyt, azért, hogy végre kiderüljön a fiatal fáraó életének és halálának igaz története.

Az elképesztő eredmények arról tanúskodnak, hogy a szerencsétlen fáraó nem nyugodthatott békében, a sírját rejtélyes módon kirabolták azt követően, hogy Carter 85 évvel ezelőtt rálelt a sírra. Nagy valószínűséggel az eset a második világháború idején történt, amikor a sírt nem őrizték: nem csak Tutankhamon bordáit vitték le, hanem – a péniszét is.

Hogy megértsük, miért, fontos, hogy megismerjük magát a fáraót. Tutankhamon Egyiptom fővárosában, Amarnában született, a Nílus partján, időszámításunk előtt 1342-ben. Az apja Akhenhaten fáraó volt, akitől a monoteizmust, vagyis az egyistenhitet eredeztetik, hiszen ő vezette be ezt az egyiptomi társadalomban. Akhenhaten szakított a régi egyiptomi vallással, és egy új fővárost építet félúton Kairó és Amarna között, ott emelt palotát híres királynőjének, Nefretitinek.

Tutankhamon sírját Howard Carter fedezte fel
Egyiptomban, a Királyok völgyében 1922 novemberében.

A hieroglifák szerint Nefretiti csak lányokat szült a férjének. Most a kutatások azt mutatják, hogy Tutankhamon anyja egyike volt a fáraó ágyasainak, az asszonyt Kiya-nak hívták, egyedül élt a hatalmas palota egyik szárnyában.

Drámai fordulat, hogy úgy gondolják: Kiya a szülés közben halt meg, és Akhenhaten valamint a királynő, Nefretiti nagyon megsiratták Kiyát. Mivel a fiú elveszítette édesanyját, dajkák nevelték fel, és amikor az apa, Akhenhaten is meghalt, királlyá koronázták.

Akkoriban Tutankhamon csak kilenc éves volt, ezért fontos volt, hogy legyen egy felnőtt, akár egy katona a korona mögött, aki arra bátorítja őt, hogy tinédzser testvérét vegye feleségül – az egyiptomi hagyományok szerint.

Egy arany trónon festették le a párt. Megvakítva a sok aranytól, a korai felfedezők azt hitték, hogy a sírboltban evilági, kezdetleges műalkotásokra leltek. De mára bebizonyosodott a modern testszkennereknek köszönhetően, hogy világosan látható volt, mi történt a 19 éves korában elhunyt Tutankhamonnal.

Arisztokraták egymás közt - Károly és Kamilla is megnézte a kiállítást.
Groteszk testét a sírkamrában 1926-ban is lefotózták. A felvételek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal fáraó egy genetikai betegségben szenvedett, emiatt nagyon vékonydongájú volt. A másik feltételezés: egy ambiciózus örökös ölte meg egy ökölcsapással, amelyet a feje hátuljára mért. De a vizsgálatok azt mutatták: más forgatókönyvről van szó.

Az ókori egyiptomiak hitték, hogy az élet és a halál ugyanaz a folyamat - ezt mondta a hagyományuk. Ezért szokásuk volt, hogy a halott teste mellé ételt, gyógynövényeket raktak, hogy segítsék a halott életét a halál után. Tutankhamon esetében a gyógynövények fejfájás és láz ellen voltak használatosak, ebből pedig az következik, hogy élete utolsó napjaiban beteg volt. A sírbolt azonban tele volt sétabotokkal. Ez pedig arra utal, hogy a fiatal fáraó gerincferdülésben szenvedett, vagy a nyakcsigolyáival történt valami, aminek következtében nem tudott járni.

A test jelenlegi vizsgálata azonban azt mutatta, hogy a korábbi feltevésekkel ellentétben Tutankhamon egyáltalán nem volt vékony ember. Minden jel arra mutat, hogy nem csak hogy jól megtermett volt, hanem kivételes atléta is.

Valóban, dr. Zahi Hawass, a Supreme Council Of Egyptian Antiquities vezetője szerint úgy látszik, hogy a fiatal fáraó imádta az extrém sportokat. Harci szekereit vele együtt égették el, a kesztyűivel együtt, amelyeket akkor viselt, amikor a szekeret hajtotta. Találtak védőruhákat is, amelyeket pontosan az ő testére szabtak, ebből pedig arra lehet következetni, hogy a fáraó kiváló szekérhajtó volt, és minden lehetséges időt a lovaival töltött. Találtak olyan ruhadarabokat is, amelyek vélhetően a fáraó vállát védték a sérülések ellen, és olyan fegyvereket, amelyeket a vadászatokra vitt magával.

Nem csupán Tutanhamon arany ékszerei tűntek el,
hanem testének egy igen kényes része is.
A kutatók úgy vélik: Tutankhamonnak eltört a bal térde. A modern technológiának köszönhetően kiderült, hogy a sérülés nem a halála után történt, hanem még életében. Talán vadászbaleset volt. A halálát vélhetően valamilyen fertőzés okozta, vagy annak a szövődménye. A betegséget nyilvánvalóan kezelték, de már nem menthették meg az életét. Ezek az új felfedezések egészen már színben tüntetik fel a fiatal fáraót, és sok mindent hozzá tesznek eddig titokzatos életéhez.

A fáraó temetésekor virág girlandokat helyeztek a sír köré. Volt közöttük búzavirág is, amely a Nílus völgyéből származott. A kutatók arra következtetnek: a fáraó halálát megelőzően a hidegebb napokban vadászni ment, s vélhetően egészen az év végéig a vadászat örömeinek adózott.

A tudósok úgy vélik, a királyfi sírját kirabolták, vélhetően a második világháború alatt, amikor az egyiptomi sivatagban is harcok folytak. Ekkor történt, hogy valaki eltörte a csontját, hogy hozzá juthasson az ékszereihez, amely az ősi testet díszítették.

Meglepő, hogy ellopták a fáraó péniszét is. Nyilván valóan nem azért, hogy modernkori Viagraként használják, inkább az a valószínű, hogy egy katona vitte magával - emlékül.