Rúzsa Magdi: Kicsit olyan vagyok, mint a forgószél - A boldogság bekeretezi a pillanatot

– Kedvenc könyve? – Nehéz kérdés, mert több van. A Száz év magányt imádtam! Mindent szeretek, ami García Márquez!

– Kedvenc kultúrája? – A latin világ izgat a legjobban. De Ázsia is érdekel…

– Kedvenc énektanára? – Bátori Éva operaénekes, a mentorom, a mesterem.

– Kedvenc bakija egy koncerten? – Amikor a nagyszüleimről beszéltem, és nem azt mondtam, hogy egy nagy öreg traktorgumin ücsörögtek, hanem azt, hogy egy nagy gumitraktoron ücsörögtek.

– Kedvenc édessége? – Az a baj, hogy abból is nagyon sok van… Talán a Túró Rudi.

– Kedvenc tánca? – A rumba.

– Mit érzett, amikor megtudta, hogy a hazai rajongók az MTV Europe Music Awards legjobb magyar előadójának választották, így képviselheti hazánkat a londoni díjátadón, Európa legrangosabb zenei gáláján a Wembley-stadionban?

– Nagy elismerés, hogy nekem adták ezt a díjat, és rendkívül jó érzés. Ezúton is köszönöm a közönségemnek. Komoly visszajelzés, mert ebből azt is látom, hogy a rajongók mennyire követnek és támogatnak. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy nagyon jó csapatom van, figyelnek rám. Mindenhol igyekeznek ott lenni velem.

– Rita Ora, Demi Lovato, Kesha, Shawn Mendes, a Clean Bandit és a Killers – csak néhány név a fellépők közül. Van kedvence?

– Idén ott lesz a gálán a U2 is, szombaton koncerteznek, a vasárnapi gálán pedig életműdíjat vehetnek át. Nagyon várom, hogy élőben lássam őket. De a nyilvános fellépői lista mellett lehet számítani meglepetésvendégekre is. Kíváncsi vagyok, hogy az utolsó pillanatban ki mindenki jelenik meg. Nagyon izgalmas!

 A hangszálakat is edzeni kell

– Kap a rajongóktól olyan kedvességeket, amin meglepődik?

– Koncerteken nagyon sokat találkozom a rajongókkal, és a finomabbnál finomabb süteményekig, ínyencségekig minden előfordult már a repertoárban. Ismernek, tudják, hogy szeretek enni, helyi specialitásokkal, házi finomságokkal kedveskednek. Egyszer egy hosszú út után elém állt valaki egy becsomagolt dobozzal, májgombócleves volt benne. Tudják, hogy a sok koncert miatt folyamatosan  úton vagyunk – nekem mindig ezek a legkedvesebb gesztusok.

A dalszerzés folyamatosan zajlik, nálam ez egy állandó állapot, mindig előre készülök."

Fotó: Falus Kriszta

– A színpadon fittnek lenni olyan, mint az élsportolónak a pályán. Állandóan edzésben kell lenni. A vitaminok, a sport segít?

– Amikor azt mondom, hogy a színpadi lét olyan, mint az élsport, arra gondolok, hogy a hangszalagomat olyan intenzíven használom, mint a sportolók a testüket. Rengeteg a koncert, rendkívül igénybe vesz. A hangszalagokat is folyamatosan – akkor is, amikor éppen nincs fellépés – karban kell tartani. Ezért rendszeresen járok énektanárhoz, Bátori Éva operaénekeshez, és van egy foniáterem is, Mészáros Krisztina, hozzá rohanok rögtön, ha kapar a torkom. Illetve ahhoz, hogy végig tudjam úgy csinálni a másfél órás koncerteket, hogy közben ugrálok és pörgök, komoly kondícióra van szükség. Emiatt edzeni járok, ha tehetem, hetente ötször-hatszor. Emellett az ember nyilván odafigyel az étkezésére is. És ez már nem csak a fittségről szól: arra is odafigyelek, hogyan nézek ki a színpadon. A színpad ebből a szempontból nagyon komplex dolog.

 Pillanatokban mérhető boldogság

– Szeptemberben férjhez ment. Gratulálunk! A boldogság is jól karbantart…

 – Köszönöm. Ha az ember kiegyensúlyozott, akkor az kiül az arcára. Mindannyian a boldogságot keressük gyerekkorunktól kezdve egy életen át. Ha valaki nincs jól, az mindenre és mindenkire kihat. Igyekszem mindig megtalálni azokat a dolgokat, amelyek a leginkább éltetnek, átlendítenek a mélyponton. Igyekszem, hogy az apró boldog pillanatokat a szürke hétköznapokban is megtaláljam – persze ez néha nagyon nehéz. Azt szokták mondani, hogy a boldogság csak nagyon rövid, szinte néhány másodpercnyi érzés, pillanatokban mérhető, és nem is lehet folyamatosan jelen az életünkben. A rövidsége miatt ilyenkor érzi is az ember, hogy tényleg boldog. Felemelő érzés, amikor például úton vagy, látsz valami szépet, és átfut rajtad egy érzés, szerintem ez a boldogság. Ami mintha bekeretezné azt a pillanatot. Szeretem ezeket a témákat…

– Tavaly egy interjúban nyilatkozta, hogy megtalálta a helyét, jó úton jár. Mit gondol, tényleg néhány évente változunk, máshogyan gondolkodunk dolgokról? Talán mert bölcsebbek leszünk?

– Szerintem ez nálam nem ciklikus, de én is időről időre észreveszem, hogy másképpen gondolkodom bizonyos dolgokról. Nyilván, ahogy az ember érik, formálódik a véleménye. Érdekes… Vannak például időszakok, amikor csak komolyzenét hallgatok, aztán megőrülök, és csak tombolni akarok, és a rock and roll dübörög. Persze amiről beszélgetünk, inkább komolyabb dolgokban nyilvánul meg, de ehhez nem kell színpadon állni, nagyjából mindenkinél így zajlik.

Fotó: Falus Kriszta

Pörög, mint a tasmán ördög

– Nyakunkon az ünnepek. Azért lesz meghitt, nyugodt elcsendesedés is otthon, vagy ez csak igazán a pörgés ideje?

– Nekem a novemberi-decemberi időszak inkább a munkáról szól, de egyébként sem vagyok az az elcsendesedő típus. Olyan vagyok, mint a tasmán ördög; pörgök folyamatosan. Amikor én nagy nyugalomban vagyok, akkor ott valami baj van. Persze azért nagyon odafigyelek arra, hogy időről időre relaxáljak is picit, de a mi családunk egyébként is olyan, mint a tasmán ördög, így karácsony táján nem nagyon van erre igényünk.

– Mi a következő nagy lépés a munkában?

– Nagykoncertem lesz a Papp László Budapest Sportarénában február 24-én, és arra nagyon-nagyon készülünk. Egészen különleges látványt és műsort igyekszünk összerakni. A tavalyi nagyon jól sikerült, remélem, jövőre is hasonlók lesznek a tapasztalatok.

Nagyon hangulatember vagyok"

– Beszélgetésünk alatt is éppen autóban, Pozsony felé igyekszik, ahol Presser Gáborral áll színpadra. Melyik tulajdonságát tiszteli legjobban Pici bácsinak?

– Azt, hogy mennyire maximalista, és ahogy a zenéhez nyúl, ahogy dolgozik, ahogy próbál, felkészül és összerak műsorokat. Egészen kivételes, hogy én a Legnagyobbat ilyen közelről láthatom. Sokat tanulok tőle.

– Egyszerre érzem önben a dívát és a hippi hátizsákos lányt, aki szeret mezítláb lenni…

– Mind ott vannak a személyiségemben. Ráadásul nagyon hangulatember vagyok, konkrétan, amilyen lábbal kelek fel reggel, az az énem bújik elő. Azt szokták mondani, hogy egy nőben nagyon sok másik nő lakik, és én tényleg ilyen vagyok; sok arcom és oldalam van. Ezt a sportválasztásom is jól tükrözi: nagyon szeretek lovagolni, most kezdtem el bokszolni, fára mászom, állandóan kitalálok valami újat. Ott van bennem a gyereklány, a felnőtt nő, a boldog, a kedves, a haragos. Kicsit olyan vagyok, mint a forgószél. A színpadon ebből profitálok, ezért tudok a dalokban sokszínű lenni.

– Mindenkiben, aki színpadon működik, van egy vágy, hogy megmutassa magát tőlünk nyugatabbra is, ott is sikeres legyen. Nyilván ez bennem is dolgozik. De azt gondolom, hogy ez sikerüljön, ahhoz valami különleges dolog kell, hogy a kezünkben legyen, ami nem jön szembe mindenhol. Popzenével próbálkozni mondjuk Amerikában, hát… van belőle elég sok" – mutat rá Rúzsa Magdi.