Bakos András: Matyó baba, hajnövesztő

Valami azt súgja, hogy az egyik, tekintélyes nevű kiadóvállalat, amely régi magyar filmeket jelentet meg DVD-lemezen, valójában egy panellakás kisszobájában működik.

Szinte biztos, hogy két huszonéves fiatal lehet a tulajdonos – és ők mást nem is foglalkoztatnak. Egyikük talán szereti a régi filmeket, a másik meg valamennyire ért az üzlethez. Ennyi már elég ahhoz, hogy menjen a szekér. Ha munka van, mind a ketten belevetik magukat. Olykor előfordul, hogy az üzletember vállalja, hogy végignézi a kiadásra szánt filmeket, és megírja a DVD-tok hátuljára szánt néhány mondatos ajánlót.

Ezt a melót nem nagyon szereti, de muszáj bevállalnia néha. Egyrészt a határidő sürgethet, másrészt talán szeretné megőrizni a tekintélyét az üzlettársa előtt: ne érezze a másik, hogy nélkülözhetetlen. Ezt az egyszerű hátteret, mint valami függöny, jótékonyan eltakarja a filmek elején látható modern, fantasztikus, nagyszabású reklámszpot.
Persze lehet, hogy nem így van.

Az viszont biztos, hogy aki a Pogány madonna című, 1980-ban készült színes magyar bűnügyi vígjáték DVD-kiadásának tokján olvasható szöveget szerezte, az egyszer sem nézte végig a filmet.
Azt írja, „…Ötvös Csöpi végül – a fagylaltos unokájának közreműködésével – felgöngyölíti a bűnügyet." Aki látta a filmet, tudja, egy darab fagylaltos sem szerepel benne. Akit az ajánló írója annak látott, az Matuska bácsi (Bánhidi László). Igaz, ő első felbukkanásakor tényleg fehér köpenyt, sapkát visel, és valami fagyiskocsihoz hasonló alkotmányt tol.

De aztán egyértelműen kiderül, hogy Matuska bácsi nem fagyit, hanem matyó népviseletbe öltöztetett babákat és hajnövesztő szert árul együtt; ez árukapcsolás, amiről a rendőrnyomozó ki is jelenti, hogy szabálytalan. Az ajánló szerzője ezt nem vette észre. Nem biztos, de valószínű, hogy unta magát, és időnként beletekert a filmbe, így nem hallotta a párbeszédet, a Patientia (lásd még: „hat hét hit, és hat!"), valamint a Skála fölirat pedig neki – már – nem jelentett semmit.

Közben viszont nyilván bosszankodott, mert nem értette, miért kell ezt a filmet neki megnéznie, miért kell egyáltalán DVD-n kiadni. Hülye mozdulatokkal táncolnak az emberek a diszkóhajón, van néhány akciójelenet, de persze a koreográfia messze elbújhat a Mátrix mögött. A díszlet: lesajnálni való régi magyar élet a rendszerváltás előtt tíz évvel.

Ellopnak valami antik szobrot egy egyházi múzeumból, az egyik nyomozó csak takuvakuzik, a másik viszont szabadságon van, vitorlázik a Balatonon, időnként dobozos sört iszik, de közben fél kézzel megoldja az ügyet. Kiskapuk, kisebb és nagyobb stiklik között biztos erkölcsi érzékkel vitorlázgató rendőrhős, akinek nyugati barátai vannak – és akkor mi van?

Az, hogy végül mégsem sikerült nevetségessé tenni egy tisztességes, ma is nézhető filmet. De a borító önálló életre kel, és az a mondat olyan emberekről, viszonyokról, egy olyan világról kezd mesélni, amelyről érdemes lenne filmet forgatni, vígjátékot, vagy krimit.