Darvasi László: Hó, tessék visszajönni

Harmincéves a tajvani tőzsdefiú, kuncogva mesélte, de ez még a Télapó-ünnepségen történt, hogy életében először látott havat. Fényképről, filmben persze már korábban is, de hogy ez ilyen, ilyen kedves természeti esemény, arra nem gondolt volna. Akkor, december elején pillézett egy kicsit Connecticutban, azóta viszont semmi. Akár a magyar szavannákon, ahol nemzeti oroszlánok sétálgatnak a hasig érő, zöld búzában. Hanem akkor, a Télapó-ünnepségen a koreai származású rektor volt a Télapó, és én elképzeltem, hogy mondjuk egy magyar jogi egyetemnek, vagy orvosinak, vagy egyáltalán, bármilyen szakirányúnak a rektora felveszi az ajándékos kast a hátára, szakállt és bajuszt ölt, a titkárnőjét krampusznak öltözteti, aztán meg bratyizik a tanársegéd, illetve a takarító néni csöppnyi gyereklányával...

Aztán a mikulási pillézés után másfél hónapot kellett várni, hogy lejöjjön az égből valami porcukros fehérség. Ez volt tegnap. Fél centi, annyi se érkezett. Álltam az éji utcán és szurkoltam, hajrá, hópehely, ess, huss, havazz. Aztán a délelőtti szikrázásban már ez se volt. Száraz, hideg terület. Jöttek-mentek a tűzoltók és a hipp-hoppra rángatózó terepjárók, a rendőrök szirénáztak is, mint rendesen, kolompolgatott a közeli három templom, vitatkoztak a harangok. De hogy most már tényleg ez lesz?! Hogy a hóember, a hóasszony, a hóalagút, a havas tájkép, a hógolyó, a hólapát, hófúvás, hószakadás, a szánkó, a hócsizma, a hókotró, a hógolyózás, a lavina, a hóban mosdás eltöröltetik, emlék lesz, szirupos nosztalgia?! Nem lesz már vércseppút a hóban, mely a vadászházhoz vezet bennünket, a detektíveket, ahol groggal vár a szép, hiúzbundás gyilkos asszony?!

Hogy fognak így késni január 25-én a vonatok?! Hogy fogják érteni a gyerekek Vajda Jánost? Hogy fogunk így megcsúszni a hófedte, ám alul jeges járdán, s combnyaktörést szenvedni, s majd a felfekvésben tüdőgyulladást kapni, és... ssss, nővér, kérem, kapcsolja ki a lélegeztetőgépet?! És megszűnik a hóban való szerelmeskedés is, marad a sár, a fűrészpor és a sivatagi homok?! Ugye, eddig az volt a rendes téli rendszer, hogy ha két jégcsapos, hódarás, havas öl összetalálkozott, és ha megcsendült köztük a reláció jégcsapja, akkor végül csak lett némi felmelegedés, ha nem is globális, de lokális mindenképpen. De a sáros öl csak csattogni és nyamnyogni tud, a homokos meg csikorogni, csikorogni.
Ez marad januárra is, a nyamnyogás, meg a csikorgás? Mert jó, hogy az okosabbak kitalálhatják, hogy mielőtt randevúra, boldogulási túrára indulnának, telepakolják az alsóneműjüket a jégszekrényből szervírozott jégkockákkal, de azért ez nem lesz az igazi. A jég nem hó, és a frizsiderben se tél van, csak rendesen kurva hideg. S mint ahogy mindent a világon, ahogy az istent és ördögöt, a havat is lehet csinálni, hozni, előállítani. Ám a hó, amit mi csinálunk, lesz ugyan, de pillézni, szakadni, hullni nem fog soha.