2007.01.28. 15:19
Podmaniczky Szilárd: Keresztúton
"Az asszony pórázon vezette a kutyát, ami persze inkább fordítva történt, mert amerre a kutya húzta, ő is arra fordult. Az asszony kötött sapkát viselt, zöld posztókabátot, vékony bokái sárga harisnyában kalimpáltak, a végén apró cipők. Bokájának törékenysége és széles dereka közel ellentétes hatást gyakorolt, s félő volt, hogy a nagy súly elroppantja a nádszálakat."
Az asszony pórázon vezette a kutyát, ami persze inkább fordítva történt, mert amerre a kutya húzta, ő is arra fordult. Az asszony kötött sapkát viselt, zöld posztókabátot, vékony bokái sárga harisnyában kalimpáltak, a végén apró cipők. Bokájának törékenysége és széles dereka közel ellentétes hatást gyakorolt, s félő volt, hogy a nagy súly elroppantja a nádszálakat.
A kutyán cipzárral zárható skót kockás kabát, melybe mellső és hátsó lábait is beledugta. A kabát feszesen tapadt bundájára, mintha összetartaná a jószágot, s félő volt, ha kinyílik a cipzár, egyenesen a kutya belsejébe láthatunk.
Az asszony arca kipirult, jó ideje mászkálhattak így, a kutya nem bírt az erejével, fáradhatatlanul trappolt. Mozgása nem futáshoz, inkább a betonon való pattogáshoz hasonlított. Apró, vékony lábait mintha rugók löknék a levegőbe, s mikor visszaesik, ugyanez a rugó kilövi, mozgása soha nem állhat meg. Bezzeg az asszonyon semmi rugó nem volt, a cipője csúszva kopogott minden lépésnél, s a nagy rohanásban a sapka egyre följebb csúszott a fején, mígnem haját kontyba emelve a konty tetején megállt.
Velük szemben férfi közeledett biciklin, sildes Lenin-sapkát viselt, pántos kabátot, a hátán átvetve táska lógott. A nagy hideg ellenére sietve tömte magába a szendvicset, melyből a nagyobb huppanóknál tojás, uborka vagy parizervég hullott ki. A férfi próbált utánakapni, de a bicikli egyensúlya fontosabb volt az elhulló falatnál. Talán voltak erre nézve komoly tapasztalatai.
A táskája folyamatosan csúszott az oldalára, a hosszú vállpánt miatt lebegve püfölte a combját, amit szélesre tárt az elé szerelt gyerekülés miatt. Az ülés üres volt, ezért vékony lemezteste könnyedén ruganyozott a férfi előtt, aki sokszor megfigyelte hangot is adó, rezgő játékát.
Amikor a szendvicsben elérte a szalvéta vonalát, igyekezett a nyelvével föltúrni a papírt, hogy szabadon hozzáférjen az anyaghoz. A fölső szelet sokkal vékonyabb volt, mint az alsó, és mert nem friss, hanem kétnapos kenyérből készült, azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy egy erősebb rántásnál kiszakad a szendvicsből, s a finom beltartalom a gyerekülésen átpördülve lepotyog. A férfi lassított, hogy biztonsággal elhúzza a szalvétát, majd mikor célját elérte, beletekert és nagyokat harapott.
Talán ez a nagy igyekezet vette el a figyelmét, vagy a kutya apró volta, mást nem is érzékelt, mint hogy valami a kerékhez súrlódik, és a lendület fogy alóla. A kutya épp átszaladt a bicikliúton, mikor a férfi odaért, s az első kerék fölspulnizta a pórázt.
Mikor az asszony érezte a bajt, kiengedte a pórázféket, hogy ne a kutya kerüljön a küllők közé, csak a tárból kiszalad szalag.
A férfi ijedten fékezett, s ennek köszönhetően nem esett nagyot, mikor az első kerék leblokkolt. Nem repült át a kormányon, csak beledőlt a fűbe. Hogy zuhanását fékezze, mindkét kezét maga elé tartotta, és mikor földet ért, a szendvics kiröpült a kezéből.
A kutya, lényegében a biciklihez kötve csak ezen a rövid vonalon mozoghatott, s hogy hasznosan töltse az időt, míg kiszabadul, legjobbnak látta a szendvicset megkóstolni.
A férfi még feküdt a földön, mikor a tőle karnyújtásnyira fekvő szendvicset a kutya orrával szétdúrta. A férfi az asszonyra nézett, hogy mi lesz, de az asszony csak széttárta a karját, mint egy angyal, jelezve, ennyi azért jár a kutyának a nagy ijedtségért.