Történetek

2007.02.25. 15:19

Podmaniczky Szilárd: Fortuna leckéje

"Amikor a férfi fölébredt, biztos volt benne, hogy megálmodta az öt nyerőszámot. 9, 26, 54, 63, 70. Gyorsan papírt vett elő, és lejegyezte. Még soha nem álmodott számokkal. Vagyis eggyel igen, a kettes számmal. Ez állt annak a háznak a kapuján, ahol gyerekkorában lakott."

Amikor a férfi fölébredt, biztos volt benne, hogy megálmodta az öt nyerőszámot. 9, 26, 54, 63, 70. Gyorsan papírt vett elő, és lejegyezte. Még soha nem álmodott számokkal. Vagyis eggyel igen, a kettes számmal. Ez állt annak a háznak a kapuján, ahol gyerekkorában lakott. Kossuth utca 2. Ezt írta borítékra, űrlapokra, és ezt bámulta órákon át, mikor elveszítette a kulcsot, és meg kellett várnia, míg a szülei hazaérnek.

Kettes volt a legtöbb osztályzata is. Az anyja a második férjével él, aki olyan halkan beszél, hogy mindent kétszer kell tőle megkérdezni. És ami más tészta, de még csak kétszer volt nővel kettesben. Hármasban, úgy, sose.

A papírra följegyzett számokat kabátja zsebébe tűrte az előszobába.
A nyolcadikon lakott. Az ablak elé húzott asztalon reggelizett. Bámulta az autókat, hogy milyet vegyen magának. De onnan csak a tetejük látta.
Megitta a teát, fölöltözött, és elindult a legközelebbi lottózó felé. Mindig idejárt, ha elkapta a szerencsevágy. Eddig két kettese volt, ami, ugye, nagyon jól beleillik a képbe.

Amikor odaért a lottózóhoz, nagyot gondolt. Nagy ünnep ez a mai, nehogy már a külvárosi lottózóban tolongjon!

Beállt a buszmegállóba, de mikor megjött a busz, nem szállt föl rá. Besétált gyalog. Sokkal elegánsabb, mint a buszról beesni.
Az utcán friss tavaszi szél járt, a rügyek pattanásig feszültek, a lányok is egyre rövidebb zoknit hordtak, s ő azon gondolkozott, talán máshogy alakul az élete, ha a Kossuth utca 5.-ben lakik, ahol egy üres telek állt.
Benyitott a lottózóba. Megállt az ajtóban, körülnézett. Örökre meg akarta jegyezni ezt a pillanatot.

A tartóból kivett egy szelvényt, aztán még egyet. Leült az asztalhoz, előhúzta a reggeli fecnit, amire a számokat írta. A vér is meghűlt benne. A papír üres volt. Ez hogy lehet? Megbolondultam? Nem írtam föl? Csak álmodtam, hogy fölírtam?

Azon kapta magát, hogy nyög, mint aki vécén próbálja az erejét.
Koncentrált, hogy visszaidézze a számokat. 9, 27, 54, 63, 70. Fölírta a papírra, és tétovázott. Igen, ezek voltak azok.

Az ajtó lassan, nyikorogva nyílt mögötte, mint a filmekben. Megfordult. Egy csinos nő állt az ajtóban, szétnézett, a férfire kacsintott, aztán elment. Ő volt Fortuna, gondolta a férfi, de mire megfordult, üres volt az asztala. Fölpattant, meglátta a papírokat a földön. A huzat sodorta le. Akkor vette észre, hogy a papírnak mindkét oldalán számok állnak, és egy kivételével egyeznek. De most akkor melyik az igazi?
Értem már, csapott a homlokára a férfi, mindenki ránézett. Hát ezért vettem ki két szelvényt!

Gyorsan kitöltötte a két számsor szerint, nehogy megint történjen valami. Amikor beadta az ablakon, kintről fémes csörömpölést hallott. Úgy érezte, mintha vele történne valami.

Visszakapta az érvényesített szelvényeket, fizetett, és nyomban távozott.
Két autó ütközött össze a lottózó előtt. A motorházak füstöltek. Az egyikből véres fejjel kászálódott ki egy nő, a másikban is nő ült, mozdulatlanul előre bukva.
A férfi megpróbált átnézni a tömegen, de csak a nő ruháját látta, ami pont olyan volt, mint azé, aki rákacsintott.
Fortuna? Csodálkozott a férfi.

Nem emlékezett rá, hogy ért haza. Egyszer csak ott állt az ajtó előtt, és mint aki vendégségbe megy egy gazdag rokonhoz, becsöngetett.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!