Történetek

2007.04.16. 16:19

Farkas Csaba: Minden összefügg valahol

"„Jaj!" – mondta magában Thakács, még a múlt héten, amikor délelőtt azt rögzítette, még sehol a fecskék, délután viszont libegő molnárfecskéket látott a csörgőfák utcájában. Nem, nem oda nem figyelésből írta, hogy sehol a fecskék, csupán azért, mert – bizonnyal – rosszkor volt rossz helyen."

„Jaj!" – mondta magában Thakács, még a múlt héten, amikor délelőtt azt rögzítette, még sehol a fecskék, délután viszont libegő molnárfecskéket látott a csörgőfák utcájában. Nem, nem oda nem figyelésből írta, hogy sehol a fecskék, csupán azért, mert – bizonnyal – rosszkor volt rossz helyen. Lehet: csak hátra kellett volna fordulnia, haladtában az utcán, mikor éppen arra gondolt, itt kellene már lenniük, s még sincsenek itt, és észlelhette volna: itt vannak, itt röpködnek lepkemód. (Molnárfecskék – városban vagyunk –, s az is lehet, a füstifecskéket is észlelt volna, kívül a lakott területen, nyilallva, alig arasszal a lucernaföld fölött.)

De ez nem jelenti, korábban jöttek volna, mint általában – függetlenül attól, hogy nem volt tél az idén; hogy májusi a hőmérséklet máris: egyáltalán nem érkeztek hamarabb. Holott a rovari élet korábban indult be, mint máskor, hamarabb melegedtek föl a vizek, éledt a szúnyogok, miegyebek népe, lett volna táplálkozni mivel. A jelek szerint a madarak konzervatívabbak az újításokra nyitott, innovatív növényekhez képest, melyek jóval hamarabb kezdték a vegetációs szezont, mint normális években. Nemcsak az orgona díszlik máris, egy hónappal a szokásosnál hamarább, de a gyöngyvirág is – észleli a kora reggelben, sietősen betekintve a sarki ház árnyas udvarába Thakács –, mintha nagyszülei udvarát látná, a mohos kőkerítés mentét, ahol szintén élt gyöngyvirág.

Th.-ban kis szomorúságot kelt a gyöngyvirág érkezése, jelzi, a tulipánok már elnyílóban (igazán elemében mindig akkor érzi magát Thakács, amikor a jácint, a nárcisz teljes pompájában, és már bimbózik a tulipán. Idén alig néhány napra szorítkozott ez az időszak; minden fölgyorsult, mintha most lett volna az az idő, mikor Th. meglepődve észlelte, már nyílik a tulipán, nahát – és máris vége; az elnyílt szirmokra, melyek szegélye barnulóban, Thakács nem szívesen néz).

S már itt a gyümölcsfa-virágszezon, mintha habbal lennének lefújva, tejszínhabbal, a halvány-csokoládé ágak – és már itt is a szirmok hullása. Mintha havazna, pillézik az enyhe szélben a százezernyi, hulló gyümölcsvirág-sziromlevél, percről percre halad előre, változik a tavasz.

Előbb még csak a virágok borították be az ágakat, alig később már megjelennek a szőrös-ragacsos, halványzöld-fiatal levelek is. – A kiskörúti pagodafák még rügy nélküliek a májust idéző napsütésben, mintha ott feledkeztek volna valamily, csak rájuk vonatkozó télben, még mindössze rügykezdemények sem, sehol. De lám!, élénkzöld hajtás tör elő egy rönkvastag pagodafaágból, érthetetlenül, felnőttlevél-méretű levelekkel. Hogyhogy? Hogyhogy a meglévő ágak-gallyak még csak az élet kezdeményeit sem mutatják, mintha mélyen alvó lenne a fa, és ahelyett, hogy ezeket rügyeztetné ki, teljesen indokolatlanul hoz egy új, zöld hajtást?

Talán arról van szó: annyi méreganyag rakódott a gallyakra a télen, hogy most csak a legnagyobb nehézségek árán tudnak rügyet bontani? Még teljesen új hajtást is könnyebb fejlesztenie a fának, mint rávenni a méreg legyöngítette életerejű gallyakat, törjék át a pikkelylevelek szilárd burkát? „Lehetséges" – bólintott (magában) Thakács, hisz a kiskörút, ahol nem és nem rügyeznek a fák, kiemelten forgalmas környék, lám, másutt, ahol ugyan nem kisebb a forgalom, viszont szelesebb a tájék, tehát könnyebben elhordja a légbe került szennyanyagot a szél, nos, ott már jócskán előrehaladt a rügyezés (ld. Petőfi sgt.).

– E sgt. egyébiránt kimondottan életdús. A villamossínpár mentén számtalan virág (vad-) nyílik, Th. tucatfélényit számolt össze, határozóval kezében, tavaly, a minap pedig fecskefarkú pillangót észlelt céltudatosan végigcsapongani az úttest fölött. A múlt évben is észlelt – jut eszébe –, itt lehet a hernyója tápnövénye, a kapor, valahol. „Így jutottunk fecskétől a fecskefarkú pillangóig" – közölte magával, magában, Thakács. – „A kapor ernyős virágzatáról esős időben is le tudnak kanalazni a fecskék rovarokat, mikor azok nem repülnek, a pagodafa pedig pillangósvirágú... Minden összefügg valahol."

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!