Bátyi Zoltán: Belami hét csodája

Meg sem kérdem, hogy maguk szavaztak-e. Úgyis tudom, hogy a kultúra nem éri el az ingerküszöbüket, Smúz aput meg kifejezetten kiveri a hideglelés, ha olyan szót hall mint művészet vagy... – kezdte volna kilométeresre nyújtható monológját Snájdig Pepi, ha a szemtől szemben tapasztalható személyeskedés nem veri ki a biztosítékot.

Márpedig kiverte. Ráadásul éppen Smúz apunál, aki ezzel egy időben könyökének felhasználásával néhány fogat is kivert a Zsibbadt brigádvezető nagytermében, méltányolható és erős felindulásában. Az öreg Smúz még azt is közölte: az ő műveltségét senki ne firtassa, mert könnyen beleeshet egy közeli meszesgödörbe. Egyébként igenis szavazott, csak azt mondja meg Pepi, mire?

– Mire másra, ha nem a modern világ hét csodájára. Az egész Föld lázban égett, mire kiderült: mit is tart az emberiség a legnagyobb eredményének mindazok közül, amit eddig megalkotott – magyarázta Snájdig Pepi. Plüss Eta ugyan közbevetette volna, hogy eme lázból ő kimaradt, mint ahogy abban is bízott: Snájdig Pepi Tisza-parti nyaralótelepen dülöngélő, ezer sebből vérző bungalója csak nem került be még a selejtezőbe sem. De olyan felgyorsult világban, mint ez a mai, ennyi szót elmondani is képtelenség. Csak Snájdignak, aki majdnem fejből, de inkább újságból már sorolta is:
– Ha nagyon informáltak szeretnének lenni, csak írják bele az agyukba: kihirdették Lisszabonban a világméretű szavazás végeredményét. Ezek szerint kilencvenmilliónál is több szavazat alapján Chichén Itza, a maja piramis, a római Colosseum, Machu Pichu romvárosa Peruban, a Megváltó Krisztus szobra Rio de Janeiróban, a kínai nagy fal, naná, hogy Kínában, Petra sziklavárosa Jordániában és az indiai Tádzs Mahal lett ama hét építmény, amire a legtöbben voksoltak. A Gízai piramisok pedig ráadásként kiérdemelte a nyolcadik csoda címet, mert az ókori világ hét csodájából már csak az áll.

– Hát ez nagyon megnyugtatott – majszolta a kenyér héját Ló Elek, akinek eme felsorolás kínált néhány újdonságot. Amikor felocsúdott a csodálkozásából, hogy a kínai nagy is éppen akkor fal, amikor ő eszik, mindjárt arra gondolt: csak rákérdez, kinek a fia a Macsós Pikcsu, de leginkább a Csicsén Iza. No, de annyit megtanult már a politikusoktól, hogy a tudatlanságot nem illő megmutatni, még ingyen sem. De nem is lett volna ideje egy efféle mutatványra, ugyanis a Zsibi máris háborgott, a nemzeti önérzet kilökött egyszerre vagy hét közfalat. Mert az mégiscsak felháborító, hogy egyetlen magyar alkotás sem került be a kiválasztottak közé.

– Még hogy a Colosseum! Amikor kétezer éve nem képesek befejezni, ennél még Minek Dönci káeftéje is gyorsabban dolgozik – ordibálta Heveny Béci. Cink Enikő azt kifogásolta, vajon minek kell történnie ahhoz, hogy észrevegyék végre, mekkora csoda volt körbeépíteni Magyarországot olyan panelekkel, amik télen hűtenek, nyáron fűtenek, és ebben kétmillió ember folyamatosan élni is tud. Bovden Béci az M5-ös autópályát küldte volna versenybe, mert csoda, hogy felépült, Plüss Eta meg a Balaton mellett most fölzsaluzott völgyhidat, hiszen itt a bizonyíték: Magyarország a világ nagy csodájára oda is el tud szórni a tengernyi adósságból negyvennél több milliárdot völgyhídra, ahol völgy sincs, folyó sincs.

– És a 4-es metró? Az maguknak smafu? Húsz éve épül, még sincs. Na, ilyet építsenek az inkák, meg a kínaiak! – kiabált közbe Zsugabubus, s már ráncolta is a szemöldökét, mint tenni szokták kitörni vágyó vad vulkánok.

– Sok okosat mondtak, de a lényeget mégsem tudták torkon ragadni – szólt ekkor közbe Belami.
– Mert mi, magyarok valóban kiérdemeltünk volna egy csodacímet, csak éppen nem azért, amikre maguk gondoltak. Én ugyanis az összmagyarságnak ítéltem volna oda a pluszcsodát, csupán azért, amit kibírt az idő alatt, amíg a Colosseum megépült és pusztulgatott. Például bebarangolta a fél világot. Biztonságos hazát keresett magának a Kárpát-medencében, aztán ezerszáz év alatt lerohanta, kifosztotta, megalázta mindenki, aki csak erre járt. De a magyar csak tűrte, és belegyalogolt a modern korba, ahol aztán megtanulhatta, milyen is legvidámabb barakknak lenni, majd rendszert váltott, s azóta sorra dönti a világcsúcsokat. Ezen a népen próbálták ki eddig a legtöbb reformot, s ezzel a néppel hitették el, hogy minden reform csak a javát szolgálta. A magyar tudja csak megmutatni, hogyan lehet minimálbérből maximálisan kijönni, hitelből tartozni, tartozásból hitelt felvenni. Egyik nap ugrunk, mint a pannon puma, a másikon meg úgy szorítjuk a nadrágszíjat, hogy a hátunkon jön ki a csatja. Na, ezt csinálja utánunk az egyiptomi piramis – csapott az asztalra Belami.

Szavait elismerő tapsvihar fogadta, s csupán Cink Enikő jegyezte meg: nem népek, hanem építmények versenyeztek, kár is hőbörögni. De erre már senki nem figyelt, mert a Zsibi újabb csodát ünnepelt: kiderült ugyanis, hogy Józsi csapos éppen egy hónapja nem vizezi a bort.