Történetek

2007.08.23. 16:19

Bátyi Zoltán: Belami guargumija

"– Guargumi? Ez olyan, mint az aflatoxin, vagy az antioxidáns? – kérkedett szupermarketekben szerzett, irtózatosan pici betűkre kiírt szövegekből ellesett tudásával Plüss Eta."

Megkérem a hölgyeket és az urakat, hogy ezen a délutánon ne az élvhajhászás csalfa tüneményének kergetésével töltsék a drága idejüket, hanem minden idegszálukkal koncentráljanak a magasabb tudományok elsajátítására. Mert túlélő gyakorlatunk részeként momentán az élelmiszeripar modern kori vívmányaival és ármányaival fogunk megismerkedni, a guargumi tükrében – állt ki a nagy nyilvánosság és a budiajtó elé Belami, ahol rögtönzött katedrát is épített két üres sörös rekeszből, hogy emelje a tanfolyam fényét. Meg aztán lássa is, ki az, aki tanulás helyett sör vedelésére adja a fejét.

– Guargumi? Ez olyan, mint az aflatoxin, vagy az antioxidáns? – kérkedett szupermarketekben szerzett, irtózatosan pici betűkre kiírt szövegekből ellesett tudásával Plüss Eta. Ám mielőtt még Belami válaszolhatott volna, Cink Enikő már azzal a javaslattal állt elő, hogy ha még zárás előtt szeretnének bevásárolni olyan termékeket, amiktől nem kap kiütést a homlokuk, és még a gyomorsavukkal sem lehet felmosni a lépcsőházat, előbb talán szakosodjanak. Külön kurzusokon kezdjék az ismerkedést az E betűjellel ellátott termékekkel, mert az mégsem mindegy, hogy E412-öt, E621-et, netán E250-est tartalmaz-e ama takarmány jellegű, élelmiszernek látszó tárgy, amivel hizlalni szeretnék a családjukat.

– Mi a fenéről beszélnek itten maguk? – rágcsált egy gyanús állagú kiflivéget Minek Dönci, s látszott azon a nagyon buta arcának kifejezésén, hogy annyi fogalma sincs korunk vívmányairól, mint kőkorszaki mamuthajcsárnak a fékezett habzású mosóporról.

– Jaj, ne legyen már ennyire korszerűtlen. Új világot élünk, amikor csak hisszük, hogy mondjuk húsból készült konzervet eszünk. A fene nagy valóság az, hogy például guargumitól nő a pocakunk, és tartósítószerektől lesz olyan szép a maga unokájának az ábrázata, hogy majd kicsattan az aflatoxintól.

– Na, azért ne keverjük a fazont a szezonális mérgező anyagokkal – intett békességre Ló Elek, aki egyúttal az adalékanyagok helyes keverési arányai meg a gutaütés közötti összefüggést szerette volna egyetlen matematikai egyenletbe foglalni, mielőtt még megnő a koleszterin szintje.
– Úgy bizony. Régen azt mondták: fűben, fában az orvosság. Most, hogy korszerűek vagyunk, már azt mondhatjuk: a fűállagú és faállagú termékeket formáló különböző állományjavítók tesznek minket alkalmassá az új kor kihívásainak leküzdésére – magyarázta Belami is.

– Vagyis a tápos csirke után eljött a tápos ember korszaka? – jajdult fel Zsugabubus, aki bizony, roppant korszerűtlen módon még libazsíros kenyéren nőtt fel, hogy aztán eljusson a jó szaftos, körmös pacalig, amiből mindaz a földi jó hiányzott, amit E betűvel jelölhettek.

– De hát műanyagból csak műemberek születhetnek, hogy rogyjon rá a guargumi arra is, aki kitalálta a mesterséges ízfokozókat – pörgött tovább Zsugabubus, mint a villanyóra, s vele pörgött immáron az egész Zsibbadt brigádvezető, ahol Belami a rendkívül fontos élelmiszer-ipari tanfolyamát rendezte. A békésebbek kisebb csoportja úgy vélte: a gyártók szakemberei csak tudják, mit cselekszenek. És ha elő is fordul némi kis probléma, azért mérget csak nem etetnek velünk. A mérgesebbek jóval nagyobb csapata viszont azt állította: a minél nagyobb profit reményében csak Trabant féltengelyt nem csempésztek eddig a dobozokba, de lehet, csupán azért, mert immáron hiánycikknek számít.

– Nekem csak azt árulják el, hogyan élt túl az emberiség több millió évet efféle kiegészítők meg tápoldatok nélkül? – kíváncsiskodott Cink Enikő. Sőt mi több, felemlegette a nagymamája lekvárját, amit még öt évvel a dunsztolás után is jó étvággyal kanalazott, és gyomra se fájdult tőle.

Minek Dönci is nagyszüleit emlegette, leginkább öregapját, aki disznóról metszett, füstölt szalonnával, meg öklömnyi vöröshagymával ment ki kaszálni a földekre, s bár teljesítményt fokozó íztermékekkel akkoriban még igencsak kevéssé volt ellátva a falusi vegyesbolt, napkeltétől napnyugtáig járt kezében az éles szerszám, hogy csak úgy dőlt a gabona.

– Az akkor volt, most meg most van – csapott az asztalra Belami. Egyben követelte, hogy a jövőben százszor szigorúbban ellenőrizzék az országban beérkező termékeket, mert az mégsem döfi, hogy éppen guargumitól múljék ki a magyar. Javaslatát vasmentes vastaps fogadta, Ló Eleknek még egy éljenzésre is futotta.

Józsi csapos meg újra löttyintett egy liternyi vizet a félliternyi borba. Mert pontos helyről értesült arról, hogy amit tesz, pofátlan csalás ugyan, de eme folyadék sem guargumit, sem aflatoxint, de még antioxidáns anyagot nem tartalmaz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!