Bátyi Zoltán: Belami guargumija

Megkérem a hölgyeket és az urakat, hogy ezen a délutánon ne az élvhajhászás csalfa tüneményének kergetésével töltsék a drága idejüket, hanem minden idegszálukkal koncentráljanak a magasabb tudományok elsajátítására. Mert túlélő gyakorlatunk részeként momentán az élelmiszeripar modern kori vívmányaival és ármányaival fogunk megismerkedni, a guargumi tükrében – állt ki a nagy nyilvánosság és a budiajtó elé Belami, ahol rögtönzött katedrát is épített két üres sörös rekeszből, hogy emelje a tanfolyam fényét. Meg aztán lássa is, ki az, aki tanulás helyett sör vedelésére adja a fejét.

– Guargumi? Ez olyan, mint az aflatoxin, vagy az antioxidáns? – kérkedett szupermarketekben szerzett, irtózatosan pici betűkre kiírt szövegekből ellesett tudásával Plüss Eta. Ám mielőtt még Belami válaszolhatott volna, Cink Enikő már azzal a javaslattal állt elő, hogy ha még zárás előtt szeretnének bevásárolni olyan termékeket, amiktől nem kap kiütést a homlokuk, és még a gyomorsavukkal sem lehet felmosni a lépcsőházat, előbb talán szakosodjanak. Külön kurzusokon kezdjék az ismerkedést az E betűjellel ellátott termékekkel, mert az mégsem mindegy, hogy E412-öt, E621-et, netán E250-est tartalmaz-e ama takarmány jellegű, élelmiszernek látszó tárgy, amivel hizlalni szeretnék a családjukat.

– Mi a fenéről beszélnek itten maguk? – rágcsált egy gyanús állagú kiflivéget Minek Dönci, s látszott azon a nagyon buta arcának kifejezésén, hogy annyi fogalma sincs korunk vívmányairól, mint kőkorszaki mamuthajcsárnak a fékezett habzású mosóporról.

– Jaj, ne legyen már ennyire korszerűtlen. Új világot élünk, amikor csak hisszük, hogy mondjuk húsból készült konzervet eszünk. A fene nagy valóság az, hogy például guargumitól nő a pocakunk, és tartósítószerektől lesz olyan szép a maga unokájának az ábrázata, hogy majd kicsattan az aflatoxintól.

– Na, azért ne keverjük a fazont a szezonális mérgező anyagokkal – intett békességre Ló Elek, aki egyúttal az adalékanyagok helyes keverési arányai meg a gutaütés közötti összefüggést szerette volna egyetlen matematikai egyenletbe foglalni, mielőtt még megnő a koleszterin szintje.
– Úgy bizony. Régen azt mondták: fűben, fában az orvosság. Most, hogy korszerűek vagyunk, már azt mondhatjuk: a fűállagú és faállagú termékeket formáló különböző állományjavítók tesznek minket alkalmassá az új kor kihívásainak leküzdésére – magyarázta Belami is.

– Vagyis a tápos csirke után eljött a tápos ember korszaka? – jajdult fel Zsugabubus, aki bizony, roppant korszerűtlen módon még libazsíros kenyéren nőtt fel, hogy aztán eljusson a jó szaftos, körmös pacalig, amiből mindaz a földi jó hiányzott, amit E betűvel jelölhettek.

– De hát műanyagból csak műemberek születhetnek, hogy rogyjon rá a guargumi arra is, aki kitalálta a mesterséges ízfokozókat – pörgött tovább Zsugabubus, mint a villanyóra, s vele pörgött immáron az egész Zsibbadt brigádvezető, ahol Belami a rendkívül fontos élelmiszer-ipari tanfolyamát rendezte. A békésebbek kisebb csoportja úgy vélte: a gyártók szakemberei csak tudják, mit cselekszenek. És ha elő is fordul némi kis probléma, azért mérget csak nem etetnek velünk. A mérgesebbek jóval nagyobb csapata viszont azt állította: a minél nagyobb profit reményében csak Trabant féltengelyt nem csempésztek eddig a dobozokba, de lehet, csupán azért, mert immáron hiánycikknek számít.

– Nekem csak azt árulják el, hogyan élt túl az emberiség több millió évet efféle kiegészítők meg tápoldatok nélkül? – kíváncsiskodott Cink Enikő. Sőt mi több, felemlegette a nagymamája lekvárját, amit még öt évvel a dunsztolás után is jó étvággyal kanalazott, és gyomra se fájdult tőle.

Minek Dönci is nagyszüleit emlegette, leginkább öregapját, aki disznóról metszett, füstölt szalonnával, meg öklömnyi vöröshagymával ment ki kaszálni a földekre, s bár teljesítményt fokozó íztermékekkel akkoriban még igencsak kevéssé volt ellátva a falusi vegyesbolt, napkeltétől napnyugtáig járt kezében az éles szerszám, hogy csak úgy dőlt a gabona.

– Az akkor volt, most meg most van – csapott az asztalra Belami. Egyben követelte, hogy a jövőben százszor szigorúbban ellenőrizzék az országban beérkező termékeket, mert az mégsem döfi, hogy éppen guargumitól múljék ki a magyar. Javaslatát vasmentes vastaps fogadta, Ló Eleknek még egy éljenzésre is futotta.

Józsi csapos meg újra löttyintett egy liternyi vizet a félliternyi borba. Mert pontos helyről értesült arról, hogy amit tesz, pofátlan csalás ugyan, de eme folyadék sem guargumit, sem aflatoxint, de még antioxidáns anyagot nem tartalmaz.