Történetek

2007.11.22. 15:37

Darvasi László: A veszekedésről

"Férfi és nő veszekedésében, történelmileg és poétikailag egyaránt hitelesített civódásában rendesen minden szubsztancia benne van, élet és halál kérdése, lesz-e harmadik világháború, van-e isten, hány felest ittál a dög barátaiddal, menyibe került a Zsidró-frizura, mit ér az élet, ne is soroljuk tovább."

Darvasi László

Férfi és nő veszekedésében, történelmileg és poétikailag egyaránt hitelesített civódásában rendesen minden szubsztancia benne van, élet és halál kérdése, lesz-e harmadik világháború, van-e isten, hány felest ittál a dög barátaiddal, menyibe került a Zsidró-frizura, mit ér az élet, ne is soroljuk tovább. Veszekedés nélkül nem lehet szépen és tartalmasan élni, jól tudjuk, ahol nincs veszekedés, ott szörnyű elnyomás van, balos diktatúra és jobbos náci terror, a szívek helyén varrodai horogkereszt és Heinecken-vörös csillag van, vagy éppen jeges, végtelen hómező borítja a közös „életteret", hol egy ölelés esélye éppen annyi, mint a jégtáblák közül kiemelkedő vízilólány látványának.

Veszekedni azért kell, mert utána ki lehet békülni. A békülésben újra meleg lesz, a férfiból kandalló lesz, a nőből kardigán vagy párna, és újra meg lehet ígérni mindent, azt is, amit már holnap újra megszegünk, azt is, amit soha, de soha nem tartottunk meg. És mégis. Nem azért ígérget az ember, hogy megtartsa, hanem mert olyan jó látni, hogy a másiknak jó lesz. Aztán persze nemsoká kell egy újabb veszekedés, hogy rendeződjenek a felbarázdált dolgok. Itt és most egy férfi, egy fiatalember különös tulajdonságára hívnánk fel olvasóink szíves figyelmet. Számtalan megoldást ismerünk arra nézvést, mit tesz a férfi, ha veszekszenek vele. Viszontveszekszik. Néha verekedik is, pfuj, barom. Hallgat, mint szemeteskuka ürítés után. Elmegy. Inni kezd. Rágyújt. Hanem ez a fiatalember, történetünk hőse, minden megoldásnál jobbat tud. Ha perelni kezd vele a társa, szemhéjai elnehezülnek, és amikor elhangzik például az a mondat, hogy, „és már hányszor mondtam neked, hogy...?!" ásít egy nagyot, a szeme lecsukódik, és – sssss, már alszik is. Szegény párja előtt két lehetőség adódik. Veszekszik tovább, vagy legott abbahagyja. De mivel dühös, s mivel a mérgét még nem adta ki, nem volt rá elég ideje, abba tehát nem tudja hagyni, tovább veszekszik, tovább mondja, ám, jaj, de borzasztó csapdahelyzet!, hiába teszi, mert a férje annál mélyebben és háboríthatatlanabbul alszik, mennél hevesebben és szenvedélyesebben veszekednek vele, sem a sikoltozás, sem az ajtócsapkodás, sem c-moll zokogással kísért záporkönnyek nem zavarják, egyszerűen leereszkedik alfába, óriási vattacukor, óangol lápköd, virágmézzel sűrített magzatvíz, amit akarunk, alvás van, alvás, alvás. És még horkol is! Horkol a szemétláda! Viszont ahogy a felesége felhagy a vádló szavakkal, s már csak áll fölötte, némán, szépen, könnyesen, abban a pillanatban felébred, és, mint aki csodásat álmodott, elmosolyodik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!