Történetek

2008.01.31. 20:01

Bátyi Zoltán: Belami népszavazásra készül

"És akkor én vagy feljelentem a választási bizottságnál, nem is beszélve az Alkotmánybíróságról, vagy úgy orrnyergen csapom egy balhoroggal, hogy egyetlen megmaradt fogát mint pótolhatatlan kincset a köztársasági őrezrednél helyezi letétbe – folyt a szó Belamiból."

Arra kérem az urakat, hogy ezt a köteg papírost az ablak melletti asztalokra helyezzék el, ezt a másik bálát meg közvetlenül a pult szomszédságában – irányítgatta a rakodókat Belami a Zsibbadt brigádvezető nagytermében. Alig telt el öt perc, annyi okmány, nyomtatvány, fénymásolt újságpéldány, internetről letöltött elemzés borította a kisvendéglőt, amennyit látva még egy papírgyűjtő kisiparos is megnyalta volna örömében az összes haszonkulcsát.

– Na, állj, állj, itt nem rendezünk be raktárt! – tiltakozott Józsi csapos. Ám ekkor Belami arca elkomorult, s kijelentette: az itt felhalmozott értékek mind a Zsibi-közösség népszavazási felkészülését szolgálják.

– Amennyiben ezeket most kiszórja az utcára, maga minket megakadályoz abban, hogy állampolgári jogainkat gyakoroljuk. És akkor én vagy feljelentem a választási bizottságnál, nem is beszélve az Alkotmánybíróságról, vagy úgy orrnyergen csapom egy balhoroggal, hogy egyetlen megmaradt fogát mint pótolhatatlan kincset a köztársasági őrezrednél helyezi letétbe – folyt a szó Belamiból. Közben rendezgette papírjait, s intett a többieknek: csak közelebb, hölgyek, urak, csak közelebb, mert itt most mélyreható felkészülés veszi kezdetét, ha már egyszer a köztársasági elnök kiírta a három igenes (vagy három nemes – ki honnan nézi) népszavazás időpontját március elejére.

– Abban ugyebár egyetértünk, hogy csak úgy, felelőtlenül nem mehetünk el szavazni. Tehát alaposan át kell tanulmányozni minden érvet és ellenérvet, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk – nyitotta meg az ülést Belami.

– Gondolja, hogy pont mi igazodunk el a vizitdíj, a kórházi napidíj meg az egyetemi tandíj bonyolult rendszerében, amikor felkészült politikusok, tudorok és szakemberek tépik egymás haját, olyan véleményeket hangoztatva, hogy abból egyetlen szó nem sok, de annyit se értünk? – kérdezte félénken Cink Enikő.

– Az már a tudósok baja. Miért nem mentek el presszós kislánynak vagy autószerelőnek? Ők ugyanis, mint az a televíziós reklámokból kiderül, pontosan tudják, mi a helyes válasz – vonta meg a vállát Snájdig Pepi. Majd jól szájba vágta Bika Jenőt. Ugyanis ő azt hangoztatta, hogy a népszavazásnak semmi tétje sincs, míg Snájdig úgy vélte: éppen azért nagy a felelősség, mert a három igennel az egész kormányt meg lehet buktatni. Mivel Plüss Eta, aki két nagyfröccsel birkózva középutas politikát folytatott (Kormány marad, vizitdíj eltűnik! – kiabálta) immáron három frontvonal alakult ki Józsi csapos pultja és Heveny Béci asztala között. Ez utóbbi ugyanis félrevonult, kijelentvén: nem enged beleszólást a véleményébe, neki ugyan se politikus, se presszós lány, de még Belami se mondja meg, hogyan szavazzon, mert ő szuverén egyéniség.

– Egyébként meg az a véleményem, hogy teljesen fölösleges milliárdokat pazarolni népszavazásra, amikor úgyis üres az államkassza – mondta Béci, és egyszerre két korsó sört nyelt el, merthogy fel volt hevülve az izgalomtól.

– Na, látja: ez az igazi demagógia! – kiabált Belami. – A demokráciára igenis áldozni kell. Azonkívül nehogy azt mondja nekem, hogy az ország fizetési egyensúlya majd éppen ezen a pár milliárdon fog elcsúszni. Ej, de érdekes: az egyéb ügyekben eltékozolt milliárdokat nem sajnálja? Nem gondolja, hogy éppen ilyen szavazások vezethetnének odáig, hogy soha többé fölöslegesen ne költsön az állam, stabilabb legyen a gazdaság, kiegyensúlyozottabb a magyar lélek? – kérdezte Belami, s csak egy lábbal lépett Heveny úr nyakára, mert mégiscsak tudományos vita kellős közepére értek.

Sőt mi több, egyre közelebb jutottak a közmegegyezéshez is. Igaz ugyan, hogy Ló Elek a vizitdíjat el akarta töröltetni, de a tandíjat nem, Cink Enikő pedig éppen fordítva, miközben Smúz apu szerint a kórházi gyógyulás legyen teljesen ingyenes, de ő más gyerekének a taníttatását nem finanszírozza, vagyis…

– Hátrább az agyarakkal, meg a széklábakkal! – igyekezett rendet tenni a káoszban Belami. – Egyelőre még az érveket vizsgáljuk, nem jutottunk el a döntéshozás fázisába. Aki ezt nem fogja fel, az hagyja el a termet! – parancsolgatott Belami. Mint ahogy Józsi csapos is, aki úgy vélte: jobb, ha a vitát most befejezik.

– Egyrészt záróra van, másrészt így, hónap végén, semmi esélyt nem látok arra, hogy a vita végén lesz az uraknak elég pénzük kifizetni a kocsmai napidíjat. Vagyis takarodó haza – lökdösődött Józsi, szépen kérvén: mindenki őrizze meg nyugalmát, mert március 9-éig még van idő bőven a mélyreható vitákra. Viszont neki egy fölösleges fillérje sincs arra, hogy új asztalokkal rendezze be a termet, ahogy az már higgadt politikai viták után a Zsibiben megszokott.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!