Történetek

2008.01.17. 18:55

Bátyi Zoltán: Belami politikai felelőssége

"Ez nem volt egy átgondolt lépés – nyugtázta Snájdig Pepi mozdulatát Józsi csapos a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsmaipari műintézmény nagytermében."

Bátyi Zoltán

Ez nem volt egy átgondolt lépés – nyugtázta Snájdig Pepi mozdulatát Józsi csapos a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsmaipari műintézmény nagytermében. E megjegyzés, no meg még néhány káromkodás azt követően röppent, hogy Snájdig egy hirtelen mozdulattal, merő véletlenségből felborított két asztalt, lesodort uszkve tizenkét korsó sört, nyolc féldeci tömény szeszes italt, néhány csikkel telt hamutartót. A mozdulatsor végeredményeképp – mivel összetört Plüss Eta mobiltelefonja is – a gyors felmérés mintegy húszezer forintnyi kárt mutatott ki.

– Igaza van, vállalom a politikai felelősséget – tárta szét minden kezét Pepi, s lépéseiről arra lehetett következtetni, hogy pár pillanaton belül elhagyja a kocsmát.

– Mit vállal? – hökkent meg Józsi csapos. – Itt pontosan meghatározható károk keletkeztek, s legalább ennyire pontosan felmérhető károkat okozok én is a maga fején, ha nem fizeti ki az utolsó fillérig ezt a pusztítást – jajongott a csapos, s a konszenzuskeresés jegyében elkezdte szorongatni Snájdig nyakát.

– Maga csak ne önbíráskodjon, mert jól eltöröm az orrát – védekezett udvariasan Pepi. Majd kifejtette: momentán nem a kártérítés, hanem a politikai felelősségvállalás van napirendben a modern Magyarország építése közben, így aztán Józsi belebotolhat arccal egy asztalnak sarkába, ha nem hajlandó megérteni új időknek új dalait.

– Mivel látom, hogy annyi esze sincs, mint egy üvegben felejtett kovászos uborkának, elmondom: magánál sokkal műveltebb urak, a politika elit tagjai is pontosan tudják: ez az egyetlen kivezető út, ha elrontanak valamit – magyarázta Snájdig.

– Mert itt van például a kormányzati negyed ügye, aminek építését le, pardon: megállították. Elköltöttek az előkészületekre vagy két talicska pénzt, telket vásároltak milliárdokért, tervpályázatot hirdettek, kommunikáltak, meg tudja a fene, mit össze nem hordtak, és lám: nem lesz belőle semmi. A tévében meg azt hallom: a kormányzat vállalja a kudarcért (ami persze nem is kudarc, naná!) a politikai felelősséget. No, így kell ezt csinálni – düllesztette a mellét Snájdig.

– Szóval azt mondja, hogy egy árva buznyákot sem kell saját zsebből kifizetnie annak, aki az egész kormányzati negyed ügyében fenekére vert a milliárdoknak? – kérdezte döbbenten Ló Elek.

– Miért kéne? Ebben az országban mindig csak a kisembereknek kell viselni a következményeket, vagy erre még nem jöttek rá? Ha egy pénztáros véletlenül nem ad számlát a vásárlónak, úgy rávernek egy ötvenezer forintos büntetést, hogy még a szeme is csörög, mert hogy kárt okozott a nemzetgazdaságnak. Ha mindez milliárdos tételben történik, az már nem kár, hanem projekt, vagyis egészen más a leányzó fekvése – magyarázta Bika Jenő.

– Jaj, ne legyen már ilyen demagóg – háborodott fel Belami. – Egy ország működését nem lehet olyan pontosan megtervezni, hogy egyetlen hiba se forduljon elő. A kormányzati negyed kezdetben jó ötletnek tűnt a kormány szerint, ám idővel rájöttek, mégsem az. De még időben korrigálták a lépésüket, így végül nem vertek el rá 150 milliárdot, vagy ki tudja mennyit, csupán néhány milliárdocskát. Tehát úgy is fel lehet fogni az ügyletet, hogy megtakarítottak szépeket álmodó vezetőink több mint száznegyven milliárdot.

Belami okfejtését hallgatva a Zsibiben mély csönd állt be. Majd nagy hirtelen támadt olyan kiabálás, ami a decibel-világbajnokságon minimum két aranyérmet hozott volna a Zsibi SE versenyzőinek.

– Maga teljesen agyamentnek néz minket, Belamikám? – érdeklődött Cink Enikő. – Adva van egy negyed, amiből nem lett semmi, viszont elvertek rá egy halom pénzt. Az adófizetők zsebéből, amibe beleértendő az én likas zsebem is. Akkor hadd követeljem a rám eső pénz visszafizetését lelkiismeret-furdalás nélkül. Meg egyébként is: mi a francot jelent ez a politikai felelősség?

– Ja, kérem, az bonyolult dolog – hümmögött Belami. – Hogy mást ne mondjak: ennek eredményeként a politikai vezetők például elveszíthetik a választók bizalmát, oszt nekik aztán annyi.

– Hát ez remek! Mondja, nem tudná elintézni, hogy ha rajtakapnak egy kis mulasztásos törvénysértésen a bétém üzemeltetése közben, én is megússzam politikai felelősséggel? Még azt is vállalom ezért, hogy soha nem lehet belőlem képviselő, netán alállamtitkár-helyettes – kínált jó üzletet Minek Dönci, de senki nem figyelt rá. Belami szörnyülködött ennyi butaság láttán, Józsi csapos meg éppen Snájdigot ütlegelte, közölvén: összetört poharakra, nem is beszélve megcsorbított hamutartókról, nem tér ki a politikai felelősség intézménye.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!