Történetek

2008.02.04. 14:39

Darvasi László: Grappa!

"Ismerek egy írót, aki csak címeket ír. Némely szerzőknek ez elég. Leírnak egy címet, és úgy hagyják. Néha nem hagyják úgy, javítanak rajta, vagy az egészet átírják, de kizárólag a címmel törődnek."

Sokáig tűnődtem, miféle címet kell adnom ennek az írásnak. Napokig a Mélabú szó vezetett a lehetőségek széles választékában, nyugodtan kijelenthetem, méltán. Nádas Péter írt erről a gyönyörű, súlyos szóról egy komoly esszét. Belátóan sóhajtottam. Akkor ez az ő szava. Eszembe jutottak különböző szebbnél szebb, úgy az intellektust, mint az érzelmet lángra gyújtó szavak is. Kőhalom, sétány, szemérem, vigasz, mocsok, Trebics Annamária, de valahogy egyik sem volt az igazi.

Arról szólnék, milyen komoly elhatározás címet adni.

Az ember megírja a főművét, és elrontja egy odavetett címmel. Ismerjük jól a történetet. Egy-két szavas címek, melyek bölcs és érzékeny mondatok ezreit küldték süllyeszőbe. A cím, mint keretlegény, halálosztag, mint barátságos tekintetű bérgyilkos. A rossz cím kegyetlensége határtalan. A rossz cím a jó regény összes mondatával egyenként, és különös élvezettel végez. Nem ismer könyörületet, szánalmat, szemernyi belátással sem bír, s minél rosszabb, annál elvetemültebb. Hajtja a bosszúvágy, mert ő csak egy rossz cím, mégis ragyogó mondatokat kellene képviselnie. Az egykilós íróasztali feszülettel is agyonverhető egy mélyen hívő házmester.

Ismerjük továbbá azt az esetet is, amikor az író befejezi a főművét, címet ad neki, ám a cím pocsék, egyszerűen elhibázott, vagyis a mű olvasatlanul rohad el a részvétlen irodalmi közvélemény szeme láttára, és aztán, amikor az író is elhalálozik a sikertelenség és egy igazán ártatlan májzsugor miatt, az asztalfiókjában megtalálnak még vagy három cím-változatot, jobbnál jobbakat. Minek következtében az író kiadója nagy ravaszul emez új címek egyikével dobja piacra az író regényét, évekkel később persze, amely új regény persze hangos siker lesz, zsong és zsibong ettől az új címtől a kritika, és a művet még idegen nyelvekre is lefordítják, éppencsak arról nem beszél senki, hogy eme regény évekkel ezelőtt már kiadattatott egy rossz cím koporsófödele alatt, és úgy is maradt. A jogutód özvegy persze boldog, meggazdagszik, és a pénzen vesz magának egy fiatal és tehetségtelen férjet. Azt se feledjük, hogy az első cím mellett nem az író, hanem ő döntött.

A cím olyan mint az ember neve.

A cím sors.

Ismerek egy írót, aki csak címeket ír. Némely szerzőknek ez elég. Leírnak egy címet, és úgy hagyják. Néha nem hagyják úgy, javítanak rajta, vagy az egészet átírják, de kizárólag a címmel törődnek. A cím, mint bonyodalom, cselekmény, beteljesülés, ígéret, mint egy nagyregény utolsó mondata. Egy ilyen az írónak, mondom, jól ismerem, van öt regénye, és hat novellás kötete. Egy egész élet munkája. A novellás köteteknek külön címe van, természetesen, s a novelláknak szintúgy. De csak a címek vannak meg, alattuk egy árva sor sem. Ragyogó, üres lapok az elmésebbnél elmésebb címek között.

Azt persze mindenki tudja, milyen a jó cím. Céltartörő, figyelemfelkeltő, velős. Ha leíró jellegű, akkor finom érzékiség dominál benne. Bölcs, mint az Úr a teremtés előtt. A kor legfontosabb szavát adja. Olykor egyetlen szó csak, máskor birtokos vagy jelzős szerkezet, néha fél könyvoldalon hömpölyög alá. Néha el van rontva, és attól izgalmas. A jó címnek gumibotja van, amivel a szívedet veri, hogy dobogjon a nyomorult, abba ne hagyja. Vagy átölel, mint egy nagyon szerelmes nő, és az életed végéig megtart. Egy macsó pofonja, amiért a lány a még halálos ágyán is hálás.

Szilasi László szerint a világirodalom legjobb három címe a Hamlet, a Biblia, és a Három testőr Afrikában. Nem tudom. Amikor én ezt a tárcát írtam, először, mondom, a Mélabút akartam választani, aztán eszembe jutott a Vigasz szó. Sokáig töprengtem a titokzatos Tápiószecső mellett, s valóban, már éppen mellette döntöttem, amidőn egy őszi reggel, mert hiszen ősz van, félfényes, drága ősz, halálosan szép magyar ősz, fölfénylett egy gyönyörű, utánozhatatlan szó.

Teresa Orlowski.

Gondoltam, kész, nincs tovább. Fokozhatatlan. Befejeztetett. És akkor valóban bejefeztem ezt a tárcát, és a mondatok fölé gépeltem a címet.

Teresa Orlowski.

Hanem ekkor ősrobbanás, apoklalipszis, lélekszületés, angyali lovas, új szó tündökölt fel a tárca ege alatt.

Grappa!

Elkeseredett, súlyos harc kezdődött.

Grappa vagy Teresa Orlowski.

Teresa Orlowski vagy Garppa.

Ráment az éjszaka, a másnap, a következő nap.

És egy reggel iszonyatos romokok között ébredtem. Mindenütt halál. Csonka mondatok, ostobaságok, jóvátehetetlen sületlenségek, rossz viccek, siralmas bölcselkedések.

De a cím!

Az új, a győztes cím ott tündökölt már a pusztulás fölött!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!