Történetek

2008.02.25. 10:57

Darvasi László: Tökéletes megoldás 1.

"Elmondom, hogyan babrált ki egy tisztes családapa a személyes sorsával. Egyetlen pohár sörrel indult a történet."

Én nem tudom, mi a Sors, van-e köze, például, a szabadsághoz, a személyiséghez, énünk féltettebb, belső terepéhez, miféle viszonyban áll Istennel, vagy az elkárhozás édesgyönyörű forradalmával, ám annyit, nem többet, igenis tudni vélek, hogy van Sors, márpedig ha van, olykor elébe is lehet lépni, el lehet nyerni a jóindulatát, le lehet kenyerezni, meg lehet vesztegetni, akár egy kopott könyökű, korpás vállú kishivatalnokot.

Elmondom, hogyan babrált ki egy tisztes családapa a személyes sorsával. Egyetlen pohár sörrel indult a történet. Ó, mennyire ismerjük ezt! Na jó, mondja a férfiember, van még jó órányi ideje az óvodáig, mert ma ő szállítja haza a gyereket, s hogy egy pohárka sör nem hogy ártana, de egyenesen járandóság, mint például a vasárnap délutáni ölelkezés. De ki a megmondhatója annak, hogyan lesz az egy pohár sörből kettő, továbbá hogy kerülnek a kiskorsók mellé háromcentes vodkás pohárkák, majd újabb sörök?! Az apa végül eszmél, s a rég látott barát ámulatára még két vodkát rendel, az egyiket minden mindegy alapon a többi után küldi, a másikat meg egy kicsi zacskóba csorgatja. A Sors persze várakozik és vigyorog, mert azt hiszi ő győz. Az apa tehát bemegy az óvodába, az épületben egyáltalán nem vesz lélegzetet, közben a gyereket fölöltözteti, majd beteszi az autóba, s hazaindul.

A Sors ott áll az út szélén, égkék egyenruhában, egyik kezében a világ legnagyobb szondája, a másikban gumibot, bilincs, spary, a Btk, és a belügyminiszter retusált fotója. Az apa óvatosan elhajt az óvoda elől, megáll egy mellékutcában, s olyan szeliden, ahogy a galambok, meg a verebek, megkéri a kicsi fiát, hogy szopogassa el a zacskó tartalmát. Mi az, apuka? Izé, gyógyszer, khm, gyermekem. A gyermek beszürcsöli a gyógyszert, és elámul, és a többit tudjuk. A Sors már látja a közeledő autót, belenget szépen, az apa fékez, megáll, s a következő pillanatban már fújhatja is a világ legnagyobb szondát. A Sors vigyorog. A szonda robbanni készül, ám a apa rázza a fejét, ez tévedés, ő két hete egy csöppet sem, a szerkezet biztosan rossz. A Sors vigyorog, a szonda nem lehet rossz, megfújni, parancsolja, mégegyszer. És az apa újra belefúj, és a szonda el akar repülni, mint egy ballon, mint egy zeppelin, de az apa kiabál, ez lehetetlen, ő nem ivott egy éve, még konyakos meggyet se szopogatott, törzs úr, próbálja csak ki a szerkezetet a gyermeken. A kicsi hátul mosolyog, mint napsütötte erdei tisztás. És a Sors meglepetten leheltet vele is, és a szonda zeppelin, léghajó és világháborús színek kavalkádja. Az apa elnézően mosolyog, látja, törzs úr, hogy rossz. Menjen, vételezzen másikat. És söpörje le, törzs úr, a válláról a korpát.

És elhajt az apa, bár, őszintén szólva, nehezebben indít mint máskor. A Sors meg ott áll az út szélén, sápadt, mint egy gyerekfenék, és arra gondol, hogy jó, akkor most magán próbálja ki a világ legnagyobb szondáját, hanem ekkor eszébe jut, az ebédje, az a három kiló dianás cukor, mint az örs előtti padon, még szolgálat előtt, az élet értelmén tűnődve elszopogatott.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!