Bátyi Zoltán: Belami lottós milliárdokról álmodozik

Öt meg hat, az éppen tizenegy. Vagyis a számmisztika szerint akkor járok a legjobban, ha megrakom az ötöst is, a hatost is, de még a tizenegyest is. Majd, mondjuk az első számot beszorzom a másodikkal, kivonom belőle a harmadikat, és máris megkapom a negyedik számot, amit bejelölhetek – lógott Belami nyelve, majdnem a morzsákat is felsöpörte a Zsibbadt brigádvezető rendszerváltáskor letakarított asztaláról.

– Hiába, aki komoly szellemi munkát végez, néha nem tudja ellenőrizni a mozgását – kommentálta a külváros nyugalmazott szépfiújának nagyjelenetét Smúz apu, mielőtt összecsuklott a röhögéstől.

– Most akkor én miről maradtam le? – sértődött meg Cink Enikő látva: Belami szemei már üvegesednek, füle rezeg, mintha átvezették volna a fején a közeli nagyfeszültségű távvezeték összes áramát. Orra meg akkorára dagadt az idegességtől, hogy kisebb magánrepülőgépek pilótái különösebb lelkiismeret-furdalás és kockázat nélkül megpróbálhatnák rajta a landolást.

– Miről, miről? Hát Belami tudományos módszeréről, amivel ez a nagyon kiművelt emberfő meg akarja nyerni a hétvégén esedékes lottós milliárdokat – magyarázta Ló Elek.

– Jaj, hagyjanak már ezzel a nyerési őrülettel! Évek óta azt látom, milyen szorgosan ikszelgetnek, és évek óta kénytelen vagyok végignézni, hogyan szidják a szerencséjüket, ami nincs – legyintett Plüss Eta.

– Évek óta? Csakhogy mostan igazán különleges alkalom jött el a magyar lottózás történetében. Ha jól emlékszem, még soha nem fordult elő, hogy az ötös és a hatos lottón is milliárdok forognak egyszerre kockán. Az ötösön egy milliárd 170 milliót, a hatoson 2,2 milliárdot lehet nyerni – lelkesült mind hevesebben Belami. Eközben Bovden Béci és Minek Dönci, akik szintén tagjai lettek időközben annak a lottóválogatottnak, ami Zsibbadt brigádvezető SE néven jegyeztette be magát a Panel Pál-lakótelep történetébe, azon veszett össze, hogy a kínai számmisztika szabályai szerint keverjék-e a számokat, vagy a jelenlévők életkorát tüntessék fel a szelvényeken.

– Eddig ez a kínai ügy nem igazán jött be – bökött a tévé felé Heveny Béci, ahol éppen arról beszéltek, ezen a napon (kedd volt talán?) hány magyar versenyző esett ki már a selejtezőkben az olimpián. Ám a jelenlévők jó hangulatát ez a tény sem tudta elgörbíteni. Egyrészt azért, mert „Hajrá magyarok!" felkiáltással létrejött a közmegegyezés, miszerint hamarosan megindul a magyar henger, és három műszakban szüreteljük majd az érmeket. Másrészt a kétfrontos lottóharc nyerési esélyei oly kecsegtetőnek bizonyultak, hogy még Józsi csaposban is hízni kezdett a bizakodás csírája.

És mint már annyiszor, már csak abban kellett konszenzusra jutni, hogy a fejenként megvett tíz lottószelvényen milyen egyenlet szerint jelölik be a számokat. Plüss Eta az évek során látott már néhány vitát, de olyat, amilyen eme Konszenzus nevű úr ürügyén lobbant fel a Zsibiben, még soha. Etus már azt hitte, nem lottózás folyik, hanem a magyar állam jövő évi költségvetését kell megszavaztatni, sőt talán még az előrehozott választások ügye is eldőlhet két ikszelés között. Különösen akkor ijedt meg, amikor Belami kulturált viselkedésre szólította fel a jelenlévőket, majd akkora pofont adott Bika Jenőnek, hogy Jenő bátyánk eljárta a mágocsporoszlói tipegős csárdást, majd egy békésebb üveges táncba kezdett, kiütvén a Zsibi összes kirakatát.

– Emberek, fékezzék már magukat, még ha nem is mosóporok! Hát ennyire csak nem lehet bevadulni a pénz utáni vágytól! – kiabált Etus.

– A milliárdoktól csak bevadulni lehet – üvöltött vissza Belami. – Mert nekünk senki nem kínál zsíros állásokat és még zsírosabb végkielégítéseket. Mi, panellakók nem tudunk megbundázni közbeszerzéseket, de még csak egy kis korrupciós pénz bezsebelésére se számíthatunk, mikor azt számolgatjuk, mennyi pénzünk marad a számlák kifizetése után. Ezért jobb lesz, ha nem szól bele a lottózási szokásainkba – sírt (talán az örömtől?) Belami, és észre sem vette, hogy a hatos lottóra szánt ötödik ikszet éppen Józsi csapos homlokára firkantotta fel.