Történetek

2009.04.10. 18:53

Darvasi László: A vendéglátó könyvespolca

"Tegnap vendégségben voltunk, és alig vetettem egy pillantást a vendéglátóm szépen zsúfolt könyvespolcára, máris felfedeztem egy olyan könyvet, amit jó lett volna ellopni."

Darvasi László

Tegnap vendégségben voltunk, és alig vetettem egy pillantást a vendéglátóm szépen zsúfolt könyvespolcára, máris felfedeztem egy olyan könyvet, amit jó lett volna ellopni. De a vendéglátóm már jött is a kávéval, és aztán, mert okos és tapasztalt ember volt, hosszan fürkészte a zakómat, nem dudorodik-e gyanúsan valamelyik zseb.

A másik könyvespolca mindig izgalmasabb, mint a miénk, egyébként én úgy tartom, hogy egy könyv akkor halott, ha nem olvasták. Úgy halt meg szegény, hogy meg sem született. Egy könyvespolc tele van halott, félhalott vagy éppen örökéletű lénnyel.

Hogyan néz ki egy halott könyv? Odanyúlsz a polchoz, óvatosan kihúzod a többi közül, és látod, frissen, szinte harsogva peregnek a tiszta lapok, nincsen ránc, gyűrődés, nincsen használat okozta elszíneződés, egy egérszemnyi folt sem feketéllik itt vagy ott, és még az áldott nyomdaillatból is maradt egy szippantásnyi, mert egyébként bele sem néztek. Hirtelen ötlettől vezérelve megvették, volt egy mórikálás a könyvesboltos kisfiúval vagy kislánnyal, mindegy, pénzt adtak érte, talán nem is keveset, aztán néhány szürke, esős napra hagyták megpihenni a társalkodó asztalán, majd szórakozott mozdulattal dugták a többi könyv közé. És fájront. Redőny le, nincs tovább, könyv, halj meg! Így járt egy élet munkája, egy nagy ívű írói gondolat, egy fantasztikus irodalmi produktum, így járt, nem olvasták, magas ívből tettek rá, úristen, hány és hány írót ért és fog még érni ilyen megaláztatás!

A könyvespolcon található, el nem olvasott könyvek gyakori fajtája az, amelyik nyomdahibás. Ők a leghalottabb halott könyvek! E könyvek lapjait valamilyen rejtett oknál fogva nem választotta el egymástól a lapfölvágó gép, következésképpen nem lehet lapozni őket. Ez azért brutális élmény, mert az újsütetű tulajdonos azt a fáradságot sem vette, hogy az üzlet után, otthon, a kandalló gyereklángjai mellett belelapozzon. Ó, nem, dehogy. Hozzá sem nyúltak úgy, mint könyvhöz, máris jégszekrény, száműzetés, elfekvő.

A könyvespolcokon olyan könyveket is találunk, amelyek olvasásához hozzáláttak ugyan, de aztán nem értek a végükre. Megunás, értetlenség, időhiány, számtalan okot föl lehet sorolni. Ezek a könyvek talán rosszabbul jártak, mint a még egyáltalán nem olvasott társaik, mert azok talán még reménykedhetnek, hogy egyszer mégis lekapják őket a polcról, mert hosszú bombariadó várható, vagy meghal a férjünk, az áldott feleségünk, és ugyan még a végrendelet ötven százalékáért könyörgő, iszákos testvéröccsöt bele kell vezetni a kert végén böfögő mocsárba, de ettől fogva több idő jut olvasásra. Szóval valamilyen indok folytán leveszik őket a polcról, kiszabadítják őket a többi, egyébként olvasott, ilyeténképpen nagyképű könyv szörnyű szorításából, és szépen elolvassák őket. Ám azt a könyvet, amelyiknél a harmincadik, negyvenedik oldalig araszolhatott a könyvjelző cetli, már nagyon, nagyon ritkán olvassák újra. Az a könyv könnyűnek találtatott, és elbukott. Elindult a versenyen, de nem ért célba.

Egyszer találkoztam egy olyan könyvvel, amelyiknek csak az utolsó fejezete volt olvasatlan, addig húzgálások, felkiáltójelek, kérdőjelek, firkálások jelezték a szenvedélyes olvasás útját, ám az utolsó néhány oldal fehéren és tisztán világított. Kérdőn néztem a könyv gazdájára, de ő csak elmosolyodott, fél végigolvasni, mondta. Olyan jó, hogy nem tudja a végét. Aztán megtudtam, úgy halt meg, és az eljárást szépnek gondoltam. És ilyenkor talán egy könyv sem háborog.

Különleges élmény, amikor vendégségben a saját könyvével találkozik az ember. Egyébként az író olyan fajta, és lehet ezt kicsinyes vagy gyalázatos tulajdonságnak tartani, de nem érdemes, mindegy, hogy egy könyvesboltban először azt figyeli meg, a könyvei kaphatók-e, ott virítanak-e a polcon, és ha nem, nagyon szomorú lesz, és abba a könyvesboltba többé be nem teszi a lábát. Mondom, néha saját könyvével is találkozik az ember a vendéglátójánál. Nincs mit szépíteni a dolgon, ezek kritikus pillanatok, és a vendéglátó élete komolyan veszélybe kerül. Mert az író mindazt a fajta halott, élőhalott, félhalott könyvét megtalálhatja azon az átkozott polcon. És bizony meg is találja. És a bosszúja kemény, kegyetlen lesz. Mert az író megírja majd a vendéglátóját, az egész nyomorult, kicsike életét, közszemlére teszi egy másik könyvben, amit aztán majd újra megtalálhat valamely könyvespolcon félig olvasva, felvágatlanul vagy olvasatlanul.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!