2021.11.10. 17:30
Vitriollal vakították meg a szentesi férfit
Erőszakoskodott sógorasszonyával, aki tömény kénsavat öntött az arcába – így vakult meg 1911 karácsonyán egy szentesi férfi. Kiderült, régóta üldözte a nőt a szerelmével, és a vitriol már oda volt készítve – sok század eleji bűnügy szereplője volt ez az anyag.
Patikabelső az 1900-as évek elején. Nem mindenki használta rendeltetésszerűen a megvásárolt vitriolt. Illusztráció forrása: Fortepan/Nagy Sándor
A vitriol előkelő helyen szerepel a századelős bűnügyekben. Ez a folyadék tömény kénsav – nem véletlenül lett a maró gúny szinonimája is a vitriolos nyelv. A régi Délmagyarországokban kutatva néhány évente említenek olyan esetet, amelyben feltűnt ez az anyag. Egy ilyen eset történt Szentesen is 1912-ben: az ügyben 1914 márciusában hoztak végleges ítéletet.
Vitriolt öntött az arcába
Egy vak ember elmondja a tragédiáját – ezzel a címmel közölt cikket az 1912. október 10-ei Délmagyarország. A tudósító a szegedi törvényszék folyosóján szerdán délelőtt találkozott az emberrel, „aki előtt mindenki megállt, hogy szomorú részvétpillantásokat vessen reá”. A szép, vállas, egészséges külsejű ember szemüregében nem voltak szemgolyók, de ahogy szalonnát vágott a padon ülve, olyan pontosak voltak a mozdulatai, mintha látna. Az újságíró kérdésére elmondta, Berzvay Andrásnak hívják, 32 éves, tárgyalásra citálták be – a sógorasszonya karácsony este vitriolt öntött az arcába. Mindkét szemére megvakult, azelőtt neves suszter volt, most „a város kegyelemkenyerin” él.
A szerelmével üldözte
Elmondása szerint ült egy széken, amikor a sógorasszony, az anyja biztatása mellett, hirtelen erős, maró folyadékot öntött az arcába. Kirohant az udvarra, vizeskannával öntözte magát, ott még egy adagot kapott a szemébe.
A vádlottak padján a sógorasszony, Hajós Istvánné és annak anyja, Hajós Sándorné ült. Berzvay felesége megtagadta a vallomást. Hajós Istvánné védekezését tekintve ez nem csoda, az asszony ugyanis a bíróság elé tárta, hogy a sértett a szerelmével üldözte. Amikor karácsony estéjén „erőszakos szándékkal közeledett feléje”, önvédelemből kapta fel és öntötte rá a lúgos – nem vitriolos – edényt. A vak ember tanúkkal akarta bizonyítani, hogy „valóságos maffiát szerveztek ellene”.
Egy évet kapott
A tárgyalást elnapolták, végleges ítélet 1914 elején született. A március 6-ai lapszámban tényként számolt be róla a Délmagyarország, hogy Beleznai – nem Berzvay – András negyvenéves szentesi gazdálkodó sógornőjét „állandóan üldözte szerelmével, és valósággal gyötrelemmé tette az életét”. Egy alkalommal ki is jelentette a férfinak, hogy ha kívánja, elválik és a felesége lesz, de enélkül ne reméljen, és
ha még egyszer zaklatja, „elveszi a szeme világát”.
Egy alkalommal, amikor Hajósné egyedül volt otthon – az édesanyja tagadta, hogy része lenne a történetben –, Beleznai beállított hozzá, és erőszakosan közeledett. Ekkor az asszony előkapta az előre odakészített vitriolos üveget, és szembeöntötte vele, majd az udvaron még egyszer öntött. Hajós Sándornét felmentették, Beleznai sógorasszonyát fél év börtönre ítélték súlyos testi sértés miatt. Mivel szándékosságot látott a cselekmény elkövetésében a királyi följebbviteli tábla, ezt egy évre emelte.
Vitriolos esküvő
Ugyancsak 1912 októberében írta meg lapunk, hogy Vranyó Farkas horgosi kádármester felesége vitriollal akarta leönteni a szegedi gyermekmenhely telep-felügyelőnőjét, aki elvitte tőle a gondozásba kapott két magyarkanizsai gyermeket, mert nem gondoskodott róluk megfelelően. 1925-ben pedig egy ismert helyi cigányzenész tartotta esküvőjét a felsővárosi templomban, amikor megjelent egy fiatal nő, és megpróbálta leönteni vitriollal a vőlegényt, mondván, elhagyta és szerencsétlenné tette őt. A násznép akadályozta meg benne.
