45 éves a kisteleki civil szervezet – Újra divatba jött a szőlőültetés

A mai Kisteleki Kertészek és Kertbarátok egyesülete, akkori nevén kertbarát kör 1977. január 5-én alakult, vagyis a napokban ünnepelte 45. születésnapját. Az első elnöke Völgyesi József volt, tőle vette át, örökölte 15 éve a stafétát a jelenlegi vezető, a 64 éves Takó Sándor. 

A kezdetek 

 

– Annak idején, emlékeim szerint, Népfront-elvárás volt, hogy különböző civil szervezetek, egyesületek alakuljanak az országban, így jöttek létre a kertbarát körök is – elevenítette fel a kezdeteket Takó Sándor. Azzal folytatta, je­lenleg 10-11 ezer tagja van ezeknek a szervezeteknek, de az eltelt évtizedekben jelentős változások történtek, állandó viszont, hogy minden hónap első szerdáján összejövetelt tartanak Budapesten a helyi vezetőknek. Csongrád-Csanád megyében, tudomása szerint, jelenleg Szentesen, Csongrádon, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón, Székkutason és Kisteleken működnek ilyen körök, utóbbi 70-80 taggal, folyamatosan törekedve a fiatalításra. 

– Korábban főleg azok lehettek tagok, akik például kiskertben valamilyen zöldséget, gyümölcsöt termesztettek, ma már azokat is szívesen látjuk a csapatban, akiknek csak egy cserép földjük van otthon. A lényeg, hogy aktívak le­­gyenek programjainkon. Egyébként rendezvényekkel főleg a fiatalabbakat nehéz megszólítani, de folyamatosan próbálkozni kell, mert elidősödnek a körök – osztotta meg tapasztalatát az elnök. 

Évnyitás: saját rendezvény 

– Minden városi eseményen ott vagyunk. Az esztendő számunkra hagyományosan január harmadik hétvégéjén kezdődik, ekkor zárjuk le az elmúlt évet és ünnepeljük születésnapunkat székhelyünkön, az önkormányzattól 5 éve jelképes bérleti díjért megkapott egykori Rákóczi-iskola földszintjén, zenés, táncos összejövetellel, va­­­csorával – kezdte a felsorolást Ta­­kó Sándor. 

Február második hetében tartják a városi disznóvágást, amin az önkormányzat mellett a kertészek is vágnak egy sertést, a jószágot általában Hegedűs Flórián vagy Gémes István ajánlja fel. A helyszínen feldolgozva készül belőle hagymás vér, hurka, kolbász, kü­­lönböző pecsenyék, orjaleves, amit – azért magukra is gondolva – szétosztanak a kilátogatók kö­­zött. Megünneplik a nőnapot, március 15-én koszorúznak a Pe­­tőfi-szobornál, május elsején pedig majálist rendeznek maguknak, a már citált székhelyen és az ahhoz tartozó zárt udvarban. – Családok számára is ideális hely – jelentette ki Takó Sándor. 

A legemlékezete­sebb összejövetelt 2020-ban hoz­­ták tető alá, 200 fős sátort töltöttek meg a megyei kertbarát körök tagjaival, és még Dunaföldvárról is érkeztek vendégek a marhapaprikásból, pecsenyékből, hagymás sült vérből és sült májból álló menüre, „disznóságra”. 

Vendégségben 

 

Nyár elején rendszeresen elmennek a makói Ki mit főz? versenyre. – Azt készítjük el, amit magunkkal viszünk. Általában nagy busszal, negyvenen érkezünk, és hagyományosan miénk a legnépesebb társaság. A polgármester, Farkas Éva Erzsébet mindig üdvözöl minket a férjével, és frissen sült pogácsával kínál – mesélte az elnök. Amit Makón sütnek, főznek, abból is osztanak ingyen a kilátogatóknak, hurkát, kolbászt, ebédkor babgulyást vagy birkapaprikást. 

Nyáron ellátogat­nak a szerbiai Te­­merinbe, szerveznek kirándulást a tagoknak, illetve ők is fogadnak például Egerből és Dunaföldvárról érkező kertbarátokat – barátokat. Megmutatják nekik Kis­­telek nevezetességeit, el­mennek Ópusztaszerre a nemzeti történeti emlékparkba megnézni a Feszty-körképet, és a termálfürdő sem maradhat ki a programból. Rendszeresen részt vesznek és kiállítanak a szegedi egyetem fü­­vészkertjében és a szentesi lecsófesztiválon, utóbbin persze főznek is. 

Politikamentes 

 

– Kertbarát körökkel lefedett az ország, mi a hegyekbe kívánko­zunk, az ott élők pedig ide, az Alföldre. A hozzánk érkezőknek nagyon tetszik, hogy a városközpont szép virágos, büszkék is vagyunk rá. Mi is eljutottunk csoportosan olyan helyre, például a Mercedes-gyárba és a mezőgazdasági gépkiállításra, ahová magánemberként, egyedül lehet, hogy nem. Nagyon fontos, hogy a Kisteleki Kertészek és Kertbarátok szervezete politikamentes, nem foglalkozunk azzal, ki melyik oldalon áll, hová tartozóak vallja magát, ez számunkra nem érdekes – jelentette ki Takó Sándor. 

Érdekes és a legfontosabb a szakma. A tagok jelentős része zöld­­séggel, például paprikával, pa­­radicsommal, burgonyával, új­­krumplival, salátával, karalábéval foglalkozik üvegházban, fóliában és szabad földön – általában 1-2 és 10 hektár közöttiek a birtokok –, illetve újra ültetnek szőlőt, ami egykor divatos, kedvelt növénye volt a környéknek. Az egyesület célja a közösségépítés, a kertészek problémáinak megbeszélése, más körökkel való kapcsolattartás révén egymás segítése, különböző módszerek átvétele, ezáltal a kertészet és a kertészetek modernizálása. 

Gasztronómiai fesztivál 

 

Legutóbb a negyedik gyertya gyújtásánál sürgölődtek a kisteleki kertészek, kertbarátok: babgulyást főztek, forró teát és forralt bort kí­­­náltak, osztottak a Szent István térre érkezőknek. De tavaly is az egyik legfontosabb eseményük a gasztronómiai fesztivál volt, amelyen a várost segítve vettek részt. A darált húsos lecsó alapanyagához hozzájárult az önkormányzat, és az így készült 200 adagból ebédet biztosítottak a kiállítóknak, a többit szétosztották a látogatók között, de kínáltak pecsenyét, mustot és szőlőt is. Mint már volt róla szó, rendszeresen kiállítanak a tagok terményeiből – a gasztrofesztiválon szekeret, máskor kombájnt öltöztetnek zöldségbe és gyümölcsbe –, amiket utána felajánlanak rászorulóknak, nagycsaládosoknak, leg­­utóbb a helyi egyház kapta meg. 

Facsemete, hajtások – jövő 

 

– Alakításunk 40. évfordulóját a rendezvényházban ünnepeltük, megtöltöttük a nagytermet. Ennek apropóján elültettünk egy kis tölgyfát a Szent István téren. A fácska 5 éves, egyre erősebbek a gyökerei, mint nekünk. Tudjuk, honnan indultunk, hová tartozunk. Új hajtásai is vannak évről évre. Előbb-utóbb nekem is jól jönnének olyan „fiatal hajtások”, fiatalemberek, akiknek hátrébb lépve átadhatnám a stafétát. Bár a miénk csapatmunkát követel és az meg is van – mondta Takó Sándor.