A szabadság földjén is rendet tartanak

A történetek ott keringenek a gondolatainkban, meghatározzák személyiségünket, őszinteséget, nyitottságot tanulhatunk. Könyvvel a kezünkben elfeledkezünk az elvárásokról, igazán önmagunk lehetünk – fogalmazta meg Asztalos Noémi, a vásárhelyi Domonkos Rend Liszt Ferenc Ének-zenei Iskolája könyvtárosa. Az intézmény legfelső emeletén, annak is egy nyugalmas szegletében minden diákja megfordul. 

Iránytű az útvesztőben 

– Ismerem a gyerekeket, tudom, közülük ki indiánrajongó, ki a szerelmes történeteket kutatja, másokat a természet szépségei érintenek meg. Sosem erőltetem a sémákat, mert hiszem: mindenkinek megvan a maga könyve, legfeljebb még nem találta meg. Az első sikerélmény egy életre meghatároz –mondta. 

Mégis, miben méri a sikert? Asztalos Noémi szerint az azonosulás előtti lépcsőfokon a szövegértés hangsúlyos, a felismerés, hogy elolvastam, szerettem, megértettem a történetet. Magamévá tettem a könyv fantáziavilágát, elmerültem benne. Az azonosulás a szereplőkkel már a következő szint, személyiségfüggő, hogy kinél mikor érkezik el. 

– Van másodikos olvasóm, aki már falja a regényeket, de olyan negyedikes is, aki a kóstolgatásnál tart. Amikor a gyereklelket először megérintette egy történet, onnantól gyakrabban jön a könyvtárba, és a korábbi tapogatózó keresgélés helyett már tudato­san választ – mondta, majd nem győzte hangsúlyozni, mennyire fontos az iránymutatás, a beszélgetés. A feltörő érzésekkel, a rengeteg gondolattal nem hagyható magára egyetlen gyerek sem. A felnőttek dolga feloldani, átbeszélni, irányt mutatni a belső útvesztőkben. 

A polcok rendje 

– Szeretném, ha olyan olvasók jönnének ki az iskolában a kezeink alól, akit a középiskolába is elkísér az olvasás élménye, majd felnőttként továbbadja a gyerekeinek azt a gondolatot: csodálatos élmény olvasni, ott egy másik világ vár – hangsúlyozta Asztalos Noémi. 

Hozzátette: a lelki építkezés mellett fel­adata rendet tartani a szabadság földjén, és er­­re megtaníta­­ni a diákokat is. Ahogy a könyvespolcok követik egymást padlótól a plafon felé, úgy építkeznek lentről felfelé haladva, maguk és egymás örömére. 

A könyvtár kincsei 

Muzeális anyagával és majdnem ötvenezer kötetével pá­­ratlan a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gim­­názium könyvtára. Tizenhatezer kiadvány a galériás olvasóteremben várja a diákokat, az 1945 előtti dokumentumok alkotta állomány a felújított, ismét patinás tanári könyvtárában található. Ám nem csupán a fizikai tér újult meg: Kádárné Zsoldos Edit könyvtáros vezetésével közel három év alatt egy kulturális közfoglalkoztatottakból álló munkacsoport se­­gítségével dolgozták fel a kötetek adatait a város közös elektronikus katalógusának. 

– A Bethlen-gimnáziumban nem csupán az olvasóvá nevelésről szól a könyvtárismeret, az intézmény olyan értékeket, egyedi darabokat őriz, amelyeket kötelességünk megismertetni diákjainkkal. Könyveink több száz éve bizonyítanak, kiállva az idő próbáját őrzik kultúránkat. Feladatunk, hogy a következő generációk is megismerjék, láthassák a pótolhatatlan, nekünk örökül hagyott értékeket – fogalmazta meg Kádárné Zsoldos Edit. Hozzátette: nem csupán porosodó köteteket őriznek, az iskola könyvtára nagyon is élő. 

Látom a tekintetén 

– A különböző generációk befogadókészsége más és más, ezért rugalmas a könyvtári órák menete. Erről Kádárné Zsoldos Edit erről úgy fogalmazott: az a feladata, hogy ne ragaszkodjon szigorúan elképzeléseihez, a megszólított diákokhoz találjon utat, rájuk reflektáljon. A háttértörténetek megérintik őket, segítik a hallottak befogadását. A könyvtári órákon nem csak a szakjegyzetekben, a technikai információkban merülnek el, a különleges gyűjteményeket, könyvritkaságokat, kéziratokat, antikvákat tanulmányozzák. 

– Látom a tekinteteken, amikor megérinti a tanulók lelkét a polcokon karnyújtásnyira lévő történelem. Itt belecsöppennek a múltba, ami itt tapintható a régóta őrzött köteteknek hála. Kézzelfoghatóvá válik a tananyag a Nyugat számait lapozgatva, Szenczi Molnár Albert bibliájával, vagy Szőnyi Benjámin szignójával ellátott kéziratok, levelek által. A könyvtár kincsei az oktatás részeként lehetnek jelen. 

A könyvtáros, ha költő 

– Történelem–földrajz szakon végeztem és tanítottam, majd két év után alakult úgy, hogy megkaptam az akkoriban formálódó könyvtár vezetését – mesélte magáról Sulyok Csaba, a vásárhelyi Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola könyvtárosa. Elkötelezett mun­­kájához hatalmas ajándék, hogy teljes állásban fő feladatára koncentrálhat, így az adminisztrációs feladatok mellett jut elegendő idő a krea­tív ötletekre. Elérni, megszólítani és ott tartani a diákokat a könyvtárban, a könyvek közelében, Csaba örömteli küldetése. 

– Vonzó légkör, izgalmas programok nélkül elveszíteném a figyelmüket. A rejtvényklubbal például kizökkennek kicsit a délelőtti iskolai keretek közül, mindig kíváncsian érkeznek – mondta. A civilben költőként is ismert Sulyok Csaba különféle ötletekkel táplálja a gyermekkíváncsiságot. Ennek kitűnő kiegészítéseként a gyerekek egymást motiválják, ajánlgatják a kedvenc olvasmányokat. 

A szavazódoboz titka 

A szellemi magaslatokhoz a finomra hangolt rendszeren át vezet az út, így könyvtári órákon a szőnyis tanulók is megismerik a katalogizálás, a raktározás alapjait. Könyvtárosuk szerint a játékosság és a versenyszellem lendületben tartja mindannyiukat: új beszerzés előtt a diákok maguk dönthetnek a vásárlandó kötetekről a szavazódobozban gyűjtött cédulákon. A hat–nyolc évesek még különösen érdeklődőek, a lányok a szépirodalmat, a fiúk az ismeretterjesztő kiadványokat keresik. 

A felső tagozatosok már nehezebben szólíthatók meg, a kamaszkor impulzívabb időszakában másfajta ingerek hatnak rájuk. Ám Csaba szerint, aki kisgyerekként értékként ke­­zeli a könyveket, felnőttként gyorsabban visszatalál az ol­vasáshoz. Saját fiatalkori kedvencei között félszeg mosollyal említi a történelmi szálak miatt kedvelt Nemere Istvánt, valamint Mikszáth Kálmán műveit.