A Zay család teljesen átlagos

Egy kissrác őrületes tempóban karikázik az udvaron, rója a köröket rendületlenül. 

– Imádja, úgy rodeózik a háromkerekűjével, mint más bmx-szel – kommentálja mosolyogva az édesanyja. A biciklinek kerékből van eggyel több, a fiúnak pedig kromoszómából, de ebben a családban sem előbbinek, sem utóbbinak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. 

Zay Endre – a családnak és a barátai­nak csak Endi – Down-szindrómával született. Szülei nemcsak a maguk helyzetét élték meg derűvel és pozitív hozzáállással, de más, hasonló cipőben járó családoknak is segítettek. Áldozatkészségükért, másokért való tenni akarásukért az Év Családja elismerést is megkapták Csongrádon. 

Nem az autó kellett 

A házaspár 2006-ban ismerkedett meg egymással. Ilona, vagyis ahogyan az egész városban ismerik, Babuka az autóját árulta az interneten, amikor Krisztián felvette vele a kapcsolatot. Először azt hitte, hogy a kocsijára kíváncsi, később derült ki, hogy nem az autó, hanem ő érdekli. 

– Először tényleg azt hittem, hogy az Ibizámat akarja megvenni – meséli nevetve Babuka. 

– Aztán e-maileztünk, majd megismerkedtünk, és itt, Csongrádon kezdtünk új életet – tette hozzá. 

Krisztián 2007 tavaszán jegyezte el, augusztusban pedig össze is házasodtak. Mindketten nagyon szeretik a gyerekeket, úgyhogy nem volt kérdés, hogy közös gyermeket vállalnak. 

Endi színre lép 

Fiuk, Zay Endre 2008. január 30-án született. Egészséges gyermeket vártak, hiszen a teljes terhesség alatt az asszony minden vizsgálati eredménye rendben volt, nem mutatkozott semmilyen rendellenesség. 

– Endrének minden lelete rendben volt, egészséges gyerekként vártuk. Amikor megszületett, akkor mondták, hogy van egy bakteriális fertőzése, de ez a kisebbik gond: lehet, hogy Down-szindrómás. Mindenki, a saját orvosom is megdöbbent, hogy hogy lehet ez. Endinek nem volt semmilyen fejlődési rendellenessége, így ő egy egészséges Down-os, ezért nem derült ki a terhesség alatt – idézte fel az édesanya. 

Egy új élet kezdődik 

Ezzel egy csapásra megváltozott a család élete, egy új helyzettel kellett szembesülniük. Nekik a szegedi Szivárvány Alapítvány segített elindulni az úton, itthon pedig a Nevelési Tanácsadó munkatársai segítették a családot. 

A kis jövevény megváltoztatta az életüket és látásmódjukat. Tevékenyen részt vettek a térségben működő civil szervezetek életében, több szervezet aktív tagjaként segítették a sérült gyermekek családjait. 

– Nem készültünk erre a helyzetre, nem is lehet. Eleinte megijedtünk, de fel sem merült bennünk, hogy lemondunk Endiről, és nem hozzuk haza, nem él velünk – mondták a szülők. 

Ilyen testvérrel könnyű 

Endi azóta a bölcsődét és az óvodát is integráltan, egészséges társai közt végezte el, most a Kozmutza Flóra csongrádi iskolájába jár. Az első pillantásra látszik, hogy végtelen szeretetben nőtt fel, akár csak 2013-ban született öccse, Zétény: a fiúk nem tudnak úgy elmenni a szüleik mellett, hogy ne nyomjanak egy-egy puszit édesanyjuk vagy apjuk arcára. 

– Imádják egymást. Szerintem Zéti a legnagyobb nyertese annak, hogy a testvére ilyen, mert Endi fogadja el az öccsét olyannak, amilyen: néha hisztis, kötekedő – beszélt fiairól az édesanya. 

Türelemre is tanít 

– Úgy gondolom, hogy teljesen átlagos életet élünk, ha van valami nehezebb helyzet, akkor átlendülünk rajta, mert semmilyen baj sem tart örökké. Amikor Zétit vártuk, „ától cettig” kivizsgáltak, nem találtak semmit, de még azt is megtudtam, hogy kunok az őseim. Úgy voltam vele, hogy attól nem is féltem, hogy Down-os lesz, csak más baja ne legyen – mondta el helyzetükről Babuka. 

– Számunkra soha nem volt kérdés, hogy Endivel vagy nélküle jelenjünk meg valahol. Nagyon sokan ismernek bennünket a városban, sosem titkoltuk, hogy Down-szindrómás. Endi megtanított minket türelemmel várni, másokkal is türelmesebbek vagyunk. Ő a mi szeretgombócunk, akit imádunk, és ő is minket. El sem tudjuk képzelni az életünk nélküle – összegzett az édesanya.