Időutazás a bábszínházban

Egy rendkívüli város és egy különleges dédnagymama múlt­­ja egyszerre elevenedik meg A százéves kislány című produkcióban a Kövér Béla Bábszínház színpadán. A Gimesi Dóra által írt és Veres András által rendezett, bájos történet egy szegedi emlékekben dúskáló dédnagymama és a várossal még csak ismerkedő, kiskamasz unokájának időutazását dolgozza fel. 

Áttörés 

A nagymama szerepében Fe­kete Gizi remekel a színpadon, aki először vett részt bábprodukcióban. 

– Családi mesedarabokban sokszor szerepeltem már, de kimondottan gyerekelőadásban nem igazán. Ráadásul az első bábszínházi szerepem is ez. Nagyon izgultam, de immár úgy érzem, egy áttörés történt az életemben, sikerült pótolni valamit, ami eddig hiányzott. Nagyon megszerettem gyerekeknek játszani – mondta el lapunknak a Jászai Mari-díjas színésznő. Hozzátette, leginkább attól tartott, hogy nehéz lesz lekötni a gyerekközönséget, ám már az első előadásokon rájött, aggodalma alaptalannak bizonyult. 

– Csak akkor rosszalkodnak, ha unatkoznak. Ami érdekli őket, azt feszült csendben figyelik, nem akarnak lemaradni semmiről. Az apró beszólásaik is nagyon feldobnak, mikor például meglátják a dómot, és hallható örömmel tölti el őket, hogy felismerik. Már érzem, mikor szuszognak másképp, olyankor mindig rákapcsolok – részletezte mosolyogva. 

Személyes érintettség 

A történetben szereplő nagymama kisbabaként érkezett Szegedre szüleivel a Délvidékről, a városban nőtt fel, annak minden apró szegletéhez kötődnek emlékei. Fekete Gizi 14 évesen, gimnazistaként költözött Debrecenből a napfény városába, amely az évtizedek során valódi otthonává vált. Elmondta, felettébb közel érezte magához kezdettől fogva a szerepet. 

– Feltolultak bennem a régi emlékek a dómról, a szabadtériről, a szobrokról, a pörgős szoknyás Anna-kútról. Gimesi Dóri nagyon szívhez szólóan jelenítette meg az egyes helyszíneket. Lelkileg a mai napig megérint a történet, bizonyos részek még mindig könnyet csalnak a szemembe. A legutóbbi előadáson például az, amikor Az ember tragédiája szabadtéri előadásról mesélt a nagymama. Kétszer játszottam Évát, és mindig meghatódik a lelkem, mikor ezeket a sorokat mondom – fejtette ki. 

Hozzátette, miközben az unokáját játszó Spergel Annának mesél a színpadon, az is gyakran eszébe jut, hogyan mondta a meséket saját gyermekeinek és unokáinak. 

Bátorság 

A darab egyszerre város- és családtörténet, ám korántsem puszta múltidézés. Fekete Gizi kiemelte, mint a mesék zöme, ez a produkció is komoly üzenetet közvetít a gyerekek számára. 

– Egyrészt, hogy a nagyszülők régi élete számtalan érdekességet tartogathat az unokáknak és fordítva, a nagyszülők is tartsák fontosnak, hogy elmeséljék történeteiket. Így olyan kapcsolat alakul ki közöttük, amely komoly támaszt jelenthet a gyermeknek. A történetben a dédi meséi révén ismeri meg unokája, Liza a várost, ami először nagyon ijesztő és idegen számára. Egy nagymama kézfogása bátorságot és biztonságot adhat, általa talán könnyebben eligazodhat egy unoka az életben – mondta, majd hozzátette, hiszen a nagymama is lehetett egykor kalandvágyó, játékos, csintalan, sőt, szerelmes is. Aki nem hiszi, járjon utána. Legközelebb tavasszal a Kövér Béla Bábszínházban.