Kristóf és Miki, a két templomba járó

A pitvarosi Kasuba Róbert atya macskája Kristóf 5 év körüli cica. 

– Kristófot ajándékba kaptam Békésről. A testvére, egy fekete cica, ugyanabból az alomból a szüleimhez került Csorvásra, Kristóf pedig ide hozzám, Pitvarosra. Falun nőttem fel, mindig voltak haszon- és kedvtelésből tartott állataink, kutyáink és macskáink is. Nekem is van kutyusom. Muki is ajándék egy gádorosi kollégámtól, akkor kaptam, amikor Nagyszénásról átkerültem Pitvarosra. Ennek már 12 éve, vagyis Muki már nem fiatal – mesélte Kasuba atya. Kristóf a beszélgetésünk alatt végig az atya ölében ült. 

Az önkormányzati macskákkal haverkodik 

– Kristóf nem mindig ilyen elégedett velem, mint most. Nem örült például, amikor ivartalaníttattam. Muszáj volt, mert szeretett elkóborolni. Sokszor napokra eltűnt. Amióta nem jár udvarolni és verekedni a kandúrokkal, otthon­ülőbb lett. Jó időben azért tesz néhány kört itt a közelben. Az utca másik végéig, az önkormányzat udvaráig jár el, ott sok macska van, velük haverkodik, meg potyázik is, mert az önkormányzatnál mindig van kirakva macskakaja. Nem mintha rászorulna, hiszen itthon is jól tartom, ahogy ez meg is látszik rajta – ismertük meg Kristóf szokásait. A cica a környék udvarait is felkeresi, de csak azokat, ahol nincs kutya. Jóban van a tyúkokkal, néha a szénában, szalmában alszik, ami érződik és látszódik is a bundáján. 

– Este 8-ra azonban rendre hazaér az öreglegény. Olyankor a lábával ütögeti a konyha üvegajtaját, hogy engedjem be, de azonnal – mondta. 

Ki-ki a maga tányérjából 

A plébános elmesélte, olykor össze-összevesznek, mert Kristóf nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem osztoznak az ételen, kinek-kinek a magáét kell ennie. 

– Ilyenkor megkergetem, Kristóf pedig megsértődik, bebújik az asztal alá, és egy ideig tartja a haragot, aztán megbékél. 

Kristóf a templomba is bejáratos, aminek annyira nem örül a plébános. 

Este 8-ra azonban rendre hazaér az öreglegény. Olyankor a lábával ütögeti a konyha üvegajtaját, hogy engedjem be, de azonnal.Kasuba Róbert plébános 

– A felújítás előtt a templomnak lengőajtaja volt. Kristóf rá­jött, hogy ha nekiugrik, akkor annyit lendül, hogy átfér a nyíláson. Ilyenkor végigjárta a padok alját mindkét oldalon. Mindenki mosolygott rajta. Volt már, hogy odaült a kántor mellé az orgonapadra. A papi székben is szeret aludni, biztos azért, mert az párnázott. Nyáron, amikor nyitva van az ajtó, előszeretettel fekszik le a templomi szőnyegre napozni. Olyan eset is előfordult, hogy nem vettem észre, hogy bent van, és bezártam éjszakára. Reggel hallottam, hogy nyávogott, mert elege volt a „mulatságból”. 

A hívek nagyon szeretik Kris­­tófot, különösen a gyerekek. A nyári hittantábor résztvevőitől mindig sok simogatást kap. De van, hogy erre ráun. 

„Pap bácsi, pap bácsi, a cica megdöglött!” 

– Egyszer annyira elege lett a simogatásból, hogy elterült a földön, és úgy csinált, mintha elpusztult volna. Jöttek a gyerekek, hogy „Pap bácsi, pap bácsi, a cica megdöglött!”. Gyorsan odamentem, de láttam, hogy csak színjáték az egész. Mondtam a gyerekeknek, hogy nincs semmi baj, csak kicsit hagyni kell, hogy pihenjen! – mesélte az atya. 

Szentesen a Szent Anna-templom­nak is van macskája. Miklósnak hívják, vagyis inkább csak Mikinek szólítja mindenki. 

Két és fél hónap után került elő 

Gruber László plébánosnak az idén tavasszal 3 éves Miki a harmadik cicája. Az elsőt, hasonlóan a pitvarosi szőrgombóchoz, Kristófnak hívták. Kristóf is bejárt a templomba, de valaki saj­nos megmérgez­­te. Gruber atya má­­sodik cicája Móric volt, akit valaki hazavitt, és azóta a sajátjaként tartja. Az atya erre később jött rá. 

– Nem akartam több cicát, mert fájt az előzőek elvesztése. De 2019 szeptemberében egy kedves makói ismerősömtől kaptam egyet. Miki nagyon a szívemhez nőtt. Rendkívül barátságos, bújós cica, sőt még macskanyelven beszélget is. Mondok neki valamit, azonnal visszanyávog – mesélt a macskájáról Gruber atya. 

– Tavaly márciusban Miki eltűnt. Nagyon sajnáltam, és magamban már elsirattam. Több mint két és fél hónap után viszont előkerült, csontsovány volt, borzasztóan megkopott a gyönyörű bundája. Orvosi segítséggel szerencsére visszanyerte az eredeti formáját, sőt, advent időszakára már olyan lett, mint egy kismalac, a mérleg öt kilót mutatott alatta. Próbáltam kicsit karcsúsítani karácsonyig, de nem sikerült. 

Gruber Lászlótól azt is megtudtuk, Miki nem tanult a ta­valyi eltűnésből, és továbbra is szeret csavarogni. 

Belenyávogott az éjféli misébe 

– Érdekes módon hétköznapra esik a csavargása. Valószínűleg valahol a környékben egy intézménynél etethetik. Gondolom, hétvégén zárva lehetnek, és olyankor Miki mindig pontosan hazajön. 

Miklós rendszeresen bejár a vasárnapi szentmisékre. Ott kelleti magát a híveknek, szereti, ha kap mindenkitől egy kis simogatást, ami meg is történik, hiszen nagy kedvenc. 

Amikor a glória tétel ment, abba, amolyan macskajaj jelleggel még bele is „énekelt”, nagy derültséget okozva ezzel a jelenlévők körében.Gruber László atya 

– A karácsonyi éjféli misén is részt vett. A mise elején egyszer csak nyávogott egy hosszút, majd szépen elegánsan besétált a két padsor között. Aztán eltűnt. Kiderült, hogy egy kedves hívő ölébe fészkelte be magát, és az egész misét végigdorombolta. Illetve amikor a glória tétel ment, abba, amolyan macskajaj jelleggel még bele is „énekelt”, nagy derültséget okozva ezzel a je­lenlévők körében. Miki a maga módján tehát megünnepelte a kis Jézus születését, sőt, a mise végén nagy nyávogás kö­­zepette vonult ki – mondta nevetve az atya. 

A pitvarosi és a szentesi templomnak tehát van macskája, „templom egere” viszont egyik helyen sincs, erről Kristóf és Miki is gondoskodik.