2022.01.19. 14:00
Lenin és a bicikli
A hétvégén kihasználva az ingyenes vasútvillamost – vagy ahogyan a szellemesebb lelkek nevezik, a „vasvillát”– átugrottunk Hódmezővásárhelyre.
Fotó: Kozma Rita
Régóta terveztem már, hogy ellátogatok az Emlékpont kiállítására, amellyel a kommunizmus vásárhelyi áldozatai előtt tisztelegnek.A kommunizmus az egyik kedvenc témám egyébként is, olyasmi ez nálam, mint amikor az ember egy baleset mellett halad el, és nem tud nem oda nézni.
Szóval ott fogadott ez a látvány, a vörös falon a nagy vezér profilképe, s a kerékpár, amit – úgy fest – a gondjaira bíztak.
Mi tagadás, innen legyen bátorsága valakinek meglovasítani.
Magyarországon igazi kuriózumnak számít felfedezni bármit is, ami a néhány évtizeddel ezelőtti történelmet idézi. Persze érthető, hogy sokakban ébresztene rossz emlékeket, ha a mai napig ott díszelegnének a köztereken. Másrészt láttam ennek az ellenkezőjét is. Moszkvában mai napig tele a város Sztálin és Lenin arcképével, a sarló és a kalapács motívumok a hidakon, a metrómegállókban. Pedig a diktatúra vérontása őket sem kerülte el, sőt.
Mi az oka annak, hogy ezek náluk kint maradhattak az utcákon? Ők vajon nem menekülnek a történelmük elől? Bátrabban felvállalják, hogy ez is része a kollektív emlékezetüknek? Vagy épp ellenkezőleg, pont, hogy máig sem tudtak szembenézni a saját történelmükkel? Nem tudom.
