Szegedi hírek

2022.01.22. 16:14

Omega-koncert a Textilművekben

Kóbor János halála után, öt évtized elteltével vette elő az 1970-es őszi szegedi koncertet megörökítő filmtekercset Bozsó Miklós, aki később, rotarysként is találkozott az együttes frontemberével. Abban az évben kétszer is zenéltek a Textilben, de felléptek Makón és Csongrádon is.

Kovács András

Mihály Tamás, Molnár György, Laux József, Kóbor János és Presser Gábor. Nincs a képen, de ott volt a koncerten Benkő László is.  Fotók: Bozsó Miklós

-Középiskolásként megszállott Omega-rajongó voltam. Padtársamnak és barátomnak, Faragó Lacinak Svédországban éltek rokonai, és kapott tőlük egy lemezjátszót, ami nagy kincs volt akkoriban, ezen gyakran az együttes lemezeit játszottunk le. 1969-ben készült el egyik leghíresebb korongjuk, a „10000 lépés”, amit nagyon vártunk, és ahogy kijött, rohantunk megvásárolni – emlékszik vissza Bozsó Miklós szegedi ingatlanszakértő, a Limit Kft. alapító tulajdonosa. 

 

 

Szerinte ez az album volt az együttes beatkorszakának csúcspontja, amelyen szere­pel­­tek könnyed (1958-as boo­­gie-woogie klubban, Petróleumlámpa) és keményebb hangzású (10000 lépés, Tűzvihar) számok, de a legnagyobb sláger egyértelműen a Gyöngyhajú lány volt. 

 

 

Zenit fényképező 

 

 

– Az együttes a lemez megjelenése után engedély kapott arra, hogy 1970 tavaszán Spanyolországban, Mallorcán, a Barbarella Fesztiválon szerepeljen. A krónika feljegyzi, hogy a fellépés után az együttes tagjai szavaztak, hogy disszidáljanak-e, ami elsőre döntetlen lett, majd az újabb voksoláson billent arra a mérleg, hogy mégis jöjjenek haza. Kóbor később azt állította, hogy ő biztosan nem szavazott. Benkő pedig esküdözött, hogy volt szavazás, mégpedig cetlin egy pezsgőhűtő edénybe. A lényeg viszont az, hogy hazajöttek – avat be emlékeibe Bozsó Miklós. 

 

Mihály Tamás, Molnár György, Laux József, Kóbor János és Presser Gábor. Nincs a képen, de ott volt a koncerten Benkő László is.  Fotók: Bozsó Miklós

 

Hazajöttek, és 1970. szeptember 8-án a Szegedi Textilművekben fel is léptek, és ott többen a mallorcai fesztivál pólójában játszottak. 

 

– A koncertre több osztálytársam is elkísért. Minden nyáron a Textilben dolgoztam mint se­­gédmunkás, és amit ott kerestem, azon a koncert előtt egy Zenit fényképezőt vettem, hogy lefotózhassam a kedvenceket – beszél a több mint fél évszázad után előkerült negatív képek történetéről. 

 

Kóbor János halála után, öt évtized elteltével vette elő az 1970-es őszi szegedi koncertet megörökítő filmtekercset Bozsó Miklós.

Megtudjuk, édesapja szinte az egész életét a Szegedi Textilművekben húzta le, több nyáron dolgozott ő is ott középiskolásként, ráadásul 8 órás műszakban. Pontosan az csinálta, mint az édesapja, anyagmozgató volt a fonoda és a szövöde között. 

 

– A nyári keresetemből csak a Zenit fényképezőre futotta, igaz, az tü­köraknás volt, orosz, pontosabban akkor még szovjet gyártmány, nagy valószínűséggel koppintás. Kölcsönvakuval fényképeztem, mert arra már nem telt. Úgy emlékszem, csak az én vakum villogott, nem láttam, hogy más is fotózott volna – emlékszik vissza. 

 

 

Fürtökben lógtak 

 

 

Az év elején, január 29-én is voltak már Szegeden Kóborék, és ugyancsak a Textilben léptek fel. A Rock­múzeum honlapja szerint abban az évben márciusban és júliusban Makón, augusztus elején pedig Csongrádon is koncerteztek. 

 

 

– Nem volt még kész az újszegedi sportcsarnok, az csak 1974 novemberében nyílt meg, így a textilgyár ebédlőjének a színpadán léptek fel, egyébként az esküvőmet is ebben a teremben tartottuk – mesél egy személyes szálról is Bozsó Miklós. Több százan voltak a koncerten, nagy tömegre emlékszik a villamosmegállóban. Nem csak a székeken ültek az emberek, fürtökben lógtak, olyan nem volt, hogy elfogyjon a jegy. Sokan ismerték az akkor már nagyon népszerű együttest. 

 

Fotó: Bozsó Miklós

Simon Zoltán középiskolás osz­­tálytársam az ölében tartott orsós magnóra vette fel a koncertet, erről fotó is készült, még nem nagyon volt szó szerzői jogdíjról. 

 

– A fekete-fehér ORWO negatívjáról akkor csak filmméretű kontaktot készítettem, a tekercs egy dobozba került, és több mint 50 évig ott is maradt. A Kóbor János szomorú halála utáni napokban a negatívot megkerestem, és a fotókat be­­szkenneltem – mondja, hozzátéve, javított rajta valamennyit, de ha valaki történetesen egy emlékköteten dolgozik, az a profi szkennerrel és hozzáértéssel még sokat tud rajta tökéletesíteni. Ehhez természetesen rendelkezésre bo­csátja a negatívot. 

 

 

Bernadett szívműtétje 

 

 

– Megragadott Kóbor mozgása a színpadon, viszont már valami gond lehetett a zenészek között, mivel a szünet után Kóbor és Benkő ki sem jött játszani. Pár hónap múlva Presser kilépett a zenekarból, és 1971 tavaszán megalapította az LGT-t – emlékszik vissza. 

 

Kóbor János és Szász Bernadett.

Kóbor Jánossal utoljára személyesen 2014 novemberében találkozott Bozsó Miklós mint rotarysta fotós. Abban az évben Székelyföldön zenéltek, és volt egy gyerekegyüttes a fellépésük előtt. Kiderült, hogy ennek egyik tagja, Szász Bernadett szívbetegséggel élt, meg kellett volna műteni, de Romániában erre ak­­kor erre nem volt sem kapacitás, sem tudás. 

 

 

– Az Omega ezt megtudta, megkeresték a klubunkat, a Rotary akkor a határon túli szívbeteg gyermekek műtétjét előkészítő Gift of Life, ajándékozz életet programot szervezte. Az együttes a szívműtéthez az Alfától az Omegáig Civil Társaság nevében anyagi támogatást is adott. Bernadettet sikeresen megműtötték, és 2014. november 17-én engedték ki a Szegedi Gyermekklinikáról. Kóbor János is eljött erre az ünnepi alkalomra, és elhozta neki Debreczeni Ferenc dobverőit, amellyel a műtét idején éppen Prágában játszott az együttesben – eleveníti fel a közelebbi múltat Bozsó Miklós. 

 

2013 végén a Dómban adott teltházas koncertet az Omega Oratórium címmel. Előtte az együttes bent járt a szerkesztőségünkben. Fotó: Karnok Csaba

A 2013-as szegedi koncertről készült anyagunkról itt olvashatnak többet. 

 

Személyes

Utoljára 2019 februárjában láttam és hallottam az Omegát, a Tűzvihar című koncerttel léptek fel a szegedi sportcsarnokban. Többször találkoztam velük, 1994. szeptember elején ott voltam a Népstadionban, amikor szétázott a közönség a viharban. Fáztunk, mint a kutya, a szegedi csapattal a felénél meg is futamodtunk. Addig csak hallottam akkora esőről, hogy az alsónadrágból is lehet csavarni a vizet, akkor ezt meg is tapasztaltam, sokadmagammal. 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!