Szenteltvíz a kenyértésztába is jutott az év eleji időszakban

Visszazökken az élet a hagyományos kerékvágásba év elején: zárul a karácsonyi ünnepkör január 6-án. A nyugati ke­reszténységben ez a dátum vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe. Rögtön ezután már a vidám farsangi szezon kezdődik. 

Megszentelt házak 

– A magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából ered, Krisztus keresztségének emlékére az ünnepi keresztelések napja. A népszokásokban szintén hangsúlyos elem a megszentelt víz: az emberek, az állatok gyógyításában, a termékenység, jó szerencse, a gazdagság biztosításában – mondta Lapunknak Terendi Viktória néprajzkutató-muzeológus, a Tornyai János Múzeum munkatársa. További példaként említette, hogy a templomi szertartás előtt, az esküvőre induló párt már otthonukban meghintették szenteltvízzel. Miközben a Szeged környéki szokások szerint a kenyérbe is jutott belőle. A házszentelés, vagy -áldás főként a városi környezetben volt jellemző, így Hódmezővásárhelyen is, a tanyai közösségeknél kevésbé. 

A békés élet keretei 

– Vízkereszt után rögtön kö­vetkezik a farsang vidám időszaka. Az időzítés sem véletlen, egykor a mezőgazdasági munkáktól mentes téli időszakban jutott idő a mulatságokra – hangsúlyozta Terendi Viktória. 

A nagyobb közösségi eseményeket – mint például a különféle jelmezes felvonulásokat – a farsang utolsó, felfokozott napjaiban rendezték. Ezeknek szerepük volt abban is, hogy humorral oldják a feszültségeket, így fenntartva a társadalmi rendet. Ahogy a muzeológus fogalmazott: a békés élet kereteit biztosították ezek a szokások. A kisebb mulatságok viszont végigkísérték a farsang teljes időszakát, lehetőséget teremtve a tánc, a zene és a finom falatok élvezete mellett a fiatalok ismerkedésére is. 

Az inasévek vége 

A céheknél hagyományosan a tavasz kezdete előtt zárták le az inaséveket, a legények be­mutatták remekeiket mestereiknek, majd többnapos mulatozást rendeztek a belváros patinás vendéglőjében. 

– A parasztcsaládok szintén a még nyugalmasabb január–februári hónapokra időzítették a lakodalmakat. Ez a még nyolcvan évvel ezelőtt is jelen lévő szervezőelv sok szempontból befolyásolta az élet e nagy eseményének formaságait – magyarázta a muzeológus. Példaként említette az öltözködési szokásokat, amelyekről teljesebb képet ad az a fo­to­gráfia is, amely a tavaly indított gyűjtésnek köszönhetően került a vásárhelyi múzeumba. Hozzátette, a hajdani térségi esküvők emlékeit továbbra is örömmel fogadja a közgyűjtemény.