Szegedi hírek

2022.01.23. 18:04

Ungi Imre negyven éve gyógyít

Az ország minden pontjáról érkeznek betegek Szegedre, hogy elvégezzék náluk azt a speciális szívkatéteres eljárást, amelyet Ungi Imre invazív kardiológus honosított meg munkatársaival Magyarországon. A szakember 40 éve gyógyít Szegeden, 26 éve pedig az invazív kardiológiai részlegen dolgozik, amelyet 24 éven át vezetett. Interjúra kértük a nemzetközi szinten is elismert szakembert.

Kiss Anna

Fotó: Karnok Csaba

Fotó: Karnok Csaba

40 éve a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjában gyógyít Ungi Imre, aki 1980-ban szerzett általános orvosi diplomát Szegeden, majd sorkatonai szolgálat után az SZTE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének gyakornoka lett. 

 

Kezdetben aneszteziológus, később belgyógyász, 1991-től pedig kardiológus szakorvos lett. Nevéhez fűződik egy speciális szívkatéteres eljárás, az úgynevezett CTO-rekanalizáció bevezetése Szegeden és hazánkban is, ezáltal a régebben elzáródott koszorúereket nyitják meg. Az ország minden pontjáról, időnként külföldről is érkeznek betegek emiatt Szegedre, éppen ezért nem véletlen, hogy Ma­­gyarország CTO-centrumává tették a klinikát. 

 

 

Ungi Imre 26 éve dolgozik invazív kardiológusként, 24 éven keresztül ő vezette a Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ invazív kardiológiai részlegét. Azonban fiatalon nem orvosnak készült, a repülés iránt vonzódott, a szerelem az akkor még működő algyői repülőtéren kezdődött, ahol kisgyermekként mindig ámultba ejtették a repülők. 

 

 

– 16 éves voltam, amikor jelentkeztem vitorlázórepülőnek Szegeden, majd később a fejembe vettem, hogy hivatásos pilóta leszek, amelynek szinte az egyetlen módja az volt, hogy katonai pilóta növendéknek kellett jelentkezni. Egy adminisztrációs hiba miatt azonban lecsúsztam az 1974-es év­folyamról, de előfelvételisként Szolnokra felvettek a Re­­pülőtiszti Fő­­iskolára, és az egy év várakozás idejére álláslehetőséget is kaptam a szegedi repülőtéren, azonban a szüleim ezalatt megtorpantak, már nem támogattak, azt kérték, hogy polgári szakmát válasszak. Mivel szerettem a biológiát és a fizikát, így annak megfelelően kerestem szakmát, az orvosira felvételiztem, ahová fel is vettek – avatott be. 

 

 

10 ezer szívkatéterezés 

 

 

Az invazív kardiológus elmondta, hamar beleszeretett az orvoslásba, ugyanis egy év után egy hónap ápolási gyakorlaton kellett részt vennie a kettes kórház belgyógyászatán segédnővértanoncként, ekkor pedig annyira megfogta a nővérek munkája, hogy az egyetem mellett 5 éven keresztül éjszakás nővér volt az osztályon. 

 

 

– Már ekkor a szívbetegségek irányába próbáltam orientálódni. A diplomamegszerzés után aneszteziológusként dolgoztam, akkor még jobban beleláttam a keringés és a szív működésébe. 11 éve voltam orvos, amikor Csanády Miklós professzor hívott, hogy a belgyógyászaton a szívkatéterezés tanulását vállaló orvosra van szükségük. Azóta foglalkozom ezzel – mutatott rá. 

 

 

Eddig már körülbelül 10 ezer szívkatéterezést végzett, valamint 4-5 ezerre tehető az intervenciós katéterezéseinek száma is, vagyis amikor nemcsak vizsgálta, hanem kezelte is a beteget. Sőt, már körülbelül ezer betegnél végezte el a teljes koszorúér-elzáródás megnyitását is. 

 

 

– Az egyik leggyakoribb szívbetegség még mai is a koszorúér-betegség, amelynek legsúlyosabb formája a heveny szívinfarktus. Éppen ezért amikor kardiológus lettem, célul tűztem ki, hogy megtanulom az intervenciós katéterezést, vagyis a betegség gyógyítását – magyarázta. 

 

Ungi Imre: Célom, hogy minél több kollégámnak tanítsam meg az elzárt koszorúerek katéteres megnyitását.  Fotó: Karnok Csaba

 

Úttörő volt Szeged 

 

 

Mindez olyan jól sikerült Ungi Im­­rének, hogy az országban elsőként kollégáival ő szervezte meg azt a speciális szívkatéteres programot, amelynek során az addig csak koszorúér-bypassműtéttel kezelhető, régi elzáródások utáni területekhez férnek hozzá. Ennek során az erek pótlására nincs szükség, mert az elzárt szakasz átfúrását követően a koszorúeret kitágítják, és stent beültetésével teszik tartóssá az eredményt. De nem csak ebben volt úttörő a szegedi részleg, ugyanis az országban először itt vezették be a csukló ütőere felőli transzradiális katéterezést. 

 

 

– Kezdetekben mi a Szívsebészeti Osztály „albérlői” voltunk, nem volt saját részlegünk, így mindig figyelnünk kellett, hogy éppen melyik kórterembe férünk be a szívkatéterezésen átesett beteggel. Ráadásul amikor Bogáts Gábor tanár úr a szegedi klinikán kezdett el dolgozni, akkor jelentősen megugrott a műtétek száma, így a szívsebészek segítőkészsége ellenére egyre inkább kiszorultunk a kórtermekből. Ekkoriban egy konferencián jártam Párizsban, ott találkoztam ezzel az eljárással, amely által a szívkatéteres beavatkozások túlnyomó részét el tudjuk végezni csuklóból a betegnél, akinek nincs szüksége kórtermi ágyra, ugyanis az eljárás után kap egy szorítókötést a csuklójára, majd néhány óra múlva mehet is haza – magyarázta. 

 

 

Ez a módszer nemcsak megoldást jelentett a kórteremhiányra, hanem éveken keresztül kuriózum is volt az országban. Később más kórházakban is kérték a betegek a csuklóból történő katéterezést, azonban a 2000-es évek elején más centrumokban ennek még nem alakult ki a gyakorlata, így számos orvos Szegedre jött tanulni ezt az eljárást. 

 

Összességében 15-20 orvos fordult meg itt, ezáltal pedig elterjedt hazánkban az eljárás. A szakembertől megtudtuk, ez a módszer azért is lett ilyen népszerű, mert akkoriban jelentek meg nemzetközi kutatások, amelyek szerint magasabb azoknak a heveny szívinfarktusos betegeknek a halálozási aránya, akiknél nem ezzel a módszerrel, hanem a hagyományos comb-ütőér felőli behatolással végezték el a katéterezést. 

 

 

Nemzetközileg is elismert 

 

 

De nemcsak ezeknek az eljárásoknak a bevezetésében és oktatásában vált nemzetközileg is ismertté Ungi Imre neve, hanem több olyan beavatkozást is végzett Szegeden, amely külföldön is érdeklődésre tartott számot. 

 

 

– 10 évvel ezelőtt aneszteziológusoknak tartottam előadást, amikor odajött hozzám egy doktornő, hogy segítséget kérjen egy közeli ismerősének a gyógyításában. A beteg akkor már 10 éve ismert teljes koszorúér-elzáródásban szenvedett, és bár akkoriban még a CTO-program kialakításának elején jártunk, felkészült, de jól sikerült a beavatkozás, az esetet pedig később Dél-Koreában mutattam be nagyrészt japán és koreai orvosok előtt. A terület első tanítómesterei a japánok voltak, a teremben pedig közülük többen is ott ültek, akik meg voltak elégedve az általam bemutatott beavatkozással. Ez nagy örömmel töltött el, ahogyan az is, amikor a 6 éves, koszorúér-fejlődési rendellenességgel született Petikén tudtunk segíteni. Betegsége következtében a szívizomzat igen kevés oxigenizált vért kapott, ezáltal sú­lyos szívelégtelenségben szenvedett, azonban egy viszonylag nem bonyolult beavatkozással, egy stent graft beültetésével kezelni tudtuk a problémát. Az ő gyógyulásának követése fantasztikusan jó érzés volt, az esetet egy német lapban is közöltük, akkor derült ki, hogy a világon eddig még senki sem közölt ilyen típusú beavatkozást gyermek kapcsán – számolt be. 

 

 

A legnagyobb tanítómester 

 

 

Ungi Imre azt vallja, hogy igazán jó orvos csakis az lehet, aki nem öncélból végzi a kezeléseket, hanem a beteget, az ő fájdalmát, sorsát, panaszát helyezi a középpontba, vagyis a másokon való segítésre helyezi a hangsúlyt. Mindemellett fontosnak tartja azt is, hogy egy orvos lehetőség szerint folyamatosan, nagy számban végezze a választott szakterülete beavatkozásait, mert a beteget tartja a legnagyobb tanítómesternek, hiszen tanulságos helyzetek csak minden tizedik, századik vagy éppen ezredik betegnél fordulnak elő, és az így szerzett tapasztalatot tudják később kamatoztatni. 

 

 

Úgy véli, fontos az is, hogy ne csüggedjen soha egy orvos, ha kudarc éri, mert bár a szövődmények elkeserítőek tudnak lenni, de ha felismerik, hogy mi volt a valódi probléma, akkor azokból tanulni tudnak, a későbbiekben pedig már tudják, hogy mit kell tenni egy-egy ilyen helyzetben. 

 

 

– Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy az orvosi beavatkozások megtanulásához zsonglőrökre lenne szükség, és mások nem

Fotó: Karnok Csaba

 tudják azt megtanulni, amit mi csinálunk. Ez csakis akkor fordulhat elő, ha a tudásunkat magunknak akarjuk megőrizni, és esetleg akadályozunk másokat a tanulásban. Az ember valódi hivatása azonban az, hogy tanítson másokat. 65 éves korban az ember már kevésbé a jövőt tervezi, de az biztosan célom, hogy minél több kollégámnak tanítsam meg azt a területet, amelyben munkatársaimmal közösen szereztünk gyakorlatot, és amelyben nemzetközileg is számon tartanak minket, vagyis az elzárt koszorúerek katéteres megnyitását – árulta el. 

 

 

Közösen kutatott a fiával 

 

 

Ungi Imre két gyermek édesapja és két unoka boldog nagypapája. Kisebbik gyermeke testnevelő Szegeden, míg idősebbik fia Kanadában dolgozik, ahol sebészeti és invazív beavatkozások számítógépes és műszeres navigációjának eszköz- és szoftverfejlesztésével foglalkozik. Ebből eredően előfordult már az is, hogy az édesapa és fia közösen végeztek kutatást. 

 

 

– Tizenöt évvel ezelőtt Szabó Gábor professzor úr, egyetemünk volt rektorának vezetésével ipari és kutatási konzorcium alakult a régióban. 5 szekciója volt, ebből az egyiknek én voltam a témavezetője, és egy olyan szoftvernek a kifejlesztésén dolgoztunk, amely képes azoknak a szívizomzatban lévő apró erek véráramlásának radiológiai becslésére, amelyeket röntgennel már nem látunk. A szoftver a fiam vezetésével készült el, míg én munkatársaimmal együtt a klinikai tesztelést végeztem – avatott be. 

 

 

De vajon mit csinál egy invazív kardiológus, ha nem az egyik leggyakoribb szívbetegséget kezeli? Visszatér a repüléshez. Ungi Imre legalábbis ezt tette 2007-ben, amikor magánpilóta-jogosítást szerzett, így már 15 éve újra repül egy ultrakönnyű géppel. Emellett néhány évvel ezelőtt másik hobbija is lett, ez pedig a hátúszás. Egészsége védelme érdekében egy nyakigerinc-betegség miatt döntött így az idegsebészek javaslatára. Ma már szenvedélyesen úszik, hetente 3-4 alkalommal biztosan az uszodában találkozhatunk az invazív kardiológia mesterével. 

 

 

Kedves Olvasóink!

Önöknél jobban senki sem ismeri azokat az Aranyemböröket, akik az Önök településén, falujában, városában, kerületében évek óta szervezik a közösségi életet. Fáradhatatlanul dolgoznak, szerveznek, gyűjtenek, tanítanak, alkotnak, segítenek. És teszik ezt önzetlenül, hálát nem várva. Ugye, ha kicsit jobban elgondolkodnak, máris tudják, kire, kikre gondolunk. Ajánlják hát őket a Délmagyarország figyelmébe! Mi pedig bemutatjuk az Önök Aranyembörét egész Csongrád-Csanád megyének. Kérjük, hogy ajánlataikat a Délmagyarország weboldalán, a delmagyar.hu-n keresztül, az ott található űrlap segítségével küldjék el! 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában