Annál nagyobb pazarlás nincs, amikor a gyerekek visszaviszik az ételt

2022.02.14. 19:30

A menza lehet ízletes is, nemcsak rossz

Bár sok helyen panaszkodnak a menzára, a közétkeztetés lehet jó is, ha például szezoná­lis alapanyagokból készítik el, és a gyerekek kétféle menüből is választhatnak. Ez utóbbi Prohászka Béla Venesz-díjas, olimpiai aranyérmes mesterszakács, a Magyar Nemzeti Hungarikumok és értékek Szövetsége alelnöke, a mintamenzaprogram egyik életre hívója szerint még csak nem is pénz, hanem szervezés kérdése. Szerinte annál nagyobb pénzkidobás nem létezik, mint amikor a gyerekek majdnem érintetlenül viszik vissza az ételt.

Kovács Erika

Prohászka Béla azt is hangsúlyozta, az élet minősége mellett a megfelelő tálalás, a kulturált körülmények is fontosak, és az is, hogy a tanulóknak elegendő idejük legyen a menzai ebéd elfogyasztására. Ha a családban fontos a közös étkezés, a főtt étel, akkor a gyerekek is hajlamosabbak elfogadni. A főzőklubok is segítségére lehetnek a szülőknek a megfelelő étel kiválasztásában. Fotó: Imre György/ MW

– A Békés megyei Kondoroson kezdtük a mintaprojektünket még 2011-ben. A regionális ÁNTSZ Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyében 100 óvodai konyhát mért fel. Azt vizsgálták, mi kerül a gyermekek ételébe. Rendkívül rossz eredmények születettek, sok volt a só, a szénhidrát. Az étlapok nem voltak változatosak – mondta beszélgetésünk elején Prohászka Béla. 

 

 

Egészségesebbé tenni az ételeket 

 

 

– Dr. Mucsi Gyula és dr. Sárosi Tamás főorvosok megkerestek, és megkérdezték, hogyan lehetne javítani a kapott értékeken. Felvettük a kapcsolatot a Békés Megyei Közgyűléssel és a kondorosi önkormányzat­tal is. A Kondorosi Csárda több mint 450 adag ételt készít naponta az óvodásoknak, általános iskolásoknak és időseknek. Megkérdeztük az önkormányzatot, benne lennének-e egy „kísérletben”, egy mintaprojektben. Szerettük volna megnézni, hogy szezonális alapanyagokkal hogyan lehetne jobbá és egészségesebbé tenni az ételeket – említette meg a mintamenzaprogram előzményeit Prohászka Béla. 

 

 

Kondoroson próbálták ki 

 

 

– A Kondorosi Csárdát Tímár András mesterszakács kollégám, barátom üzemeltette. Első lépésben létrehoztunk egy szezonális étlapot. Ennek összeállításához bevontuk az óvodásokat, iskolásokat és a pedagógusokat is. Alapanyagokat soroltunk fel, és megkérdeztük, hogy ők abból milyen ételeket fogyasztanának szívesen. Ezután kezdődött az étlaptervezés, majd bevezettük a választási lehetőséget, napi két menüből. A mintamenzaprogramnak tehát két fontos pillére a szezonalitás, illetve a helyben előállított és nem utaztatott, jó minőségű alapanyag, és a választási lehetőség, ami a tízóraira, ebédre és uzsonnára egyaránt vonatkozik. 

 

A kétféle menü biztosítása nem pénz kérdése.

 

 

Prohászka Béla hangsúlyozta, nagyjából ugyanannyi nyersanyagra van szükség a kétféle menünél is, mint ahol nincs választási lehetősége a közétkeztetés résztvevőinek. Vagyis ez nem annyira pénz, mint in­kább szervezés kérdése. 

 

 

– Hogy a gyerekek melyik menüt választják, ezt le kell adminisztrálni. Itt jönnek mindig a kifogások, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Ez azonban nem igaz. A technika mai korában, egy exceltábla segítségével ez igazán nem jelenthet gondot. Ahol akarják, ezt meg tudják csinálni – emelte ki a szakember. Hangsúlyozta, Kondoros után többek között Kaszaperen, Mezőkovácsházán és Békéscsabán is elindult a mintamenzaprogram, illetve más megyében lévő települések is csatlakoztak hozzá. 

 

 

– Valamennyi mintamenzás főzőkonyha vállalta, hogy választhatóvá teszik a közétkeztetés menüjét, szezonális étlapokat állítanak össze, és a beszállítókat is feltüntetik az étlapon. Tehát lehet tudni, hogy honnan került a konyhára a disznó- vagy csirkehús, vagy éppen a zöldség, gyümölcs. Azt is feltüntetik, hogy mi a tápanyagtartalom és esetleg milyen allergia esetén ellenjavalt az adott étel. Sőt, az étlap a receptet is tartalmazza 100 főre. Ha ízlik a gyermeknek, akkor a szülő visszaosztva el tudja otthon is készíteni az ételt a menzaízek alapján. 

 

 

Kedvet csináltak az új ételekhez 

 

 

Prohászka Béla arról is beszélt, hogy voltak települések, ahol tematikusan megismertették a gyerekekkel a zöldfűszereket is. A halvirslit, halpástétomot nemcsak odatették az asztalukra, hanem beszéltek arról, hogy miért fontos, milyen táp­anyagokat, ásványi anyagokat tartalmaz. Vagyis kedvet csináltak ahhoz, hogy a gyerekek megkóstolják az új ízeket. Ehhez a pedagógusok együttműködése is elengedhetetlen volt. A mesterszakács elmondta, a vadhúst is bevezették a menzán. Így a gyerekek megismerhették például a tárkonyos vadhúslevest is. 

Prohászka Béla arról is be­szélt, hogy a tálaláson is sok múlik. 

 

 

– Nem mindegy, hogy gusztusosan van-e tálalva az ebéd. A gyerekek nem szeretik az „egymásra rakott” ételeket. Például a főzeléket, amin a pörkölt úszik tele zsírral. A programban a tálalásra is útmutatókat adtunk ki. Az is fontos, hogy kulturált körülmények között ebédeljenek a gyerekek, és erre elegendő idejük is legyen. A rendelet betartása csupán nagyobb odafigyelést, gondosságot igényel, és akkor bele lehet férni az adott, meghatározott keretbe. Mert mi a drága? Szerintem az, amit a gyermek visszavisz és pocsékba megy. 

 

 

A mintamenzaprogram si­­­kere, hogy 2014-től egy EMMI-rendelet szabályozza a közétkeztetést, amely kor­csoportonként megszabja, hogy az éte­­leknek mi­­­­lyen tápanyag­ér­tékkel kell bírniuk, és milyen mennyiségi egységben kerülhetnek az asztalra.

 

Só és cukor lehet az asztalon 

 

Prohászka Bélával beszéltünk a sóról is. 

 

 

– A sót igazából a média ragadta ki. Az Európai Unió mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél meghatározott egy értéket, de nem vette figyelembe a helyi szokásokat. Magyarországon például a téli időszakban a sót nemcsak az ételbe tesszük, hanem például disznóvágásnál sóval tartósítjuk a szalonnát, csülköt. Ez is befolyásolja a felhasznált só éves mennyiségét. Sajnos a kollégák is sokszor félreértik a 37/2014-es EMMI-rendeletet, ami meghatározza, hogy 10 napra vonatkozóan mennyi fehérje, szénhidrát lehet az ételben, hányszor kell húst, gyümölcsöt, zöldséget biztosítani. A kevesebb sófogyasztást nem úgy kell bevezetni, hogy egyik nap még beletettem 6 gramm sót az ételbe, a másik nap pedig már csak 3,5 grammot. Ezt azonnal megérzik a fogyasztók. Fő a fokozatosság elve. Évenként 10 százalékkal csökkentve lehet csak végrehajtani. Vannak ételek, ahol meg lehet oldani, hogy só helyett valami mással ízesítsünk, például a paradicsomlevest bazsalikommal. De van, amikor nem lehet a sót nélkülözni. Azt se felejtsük el, hogy a rendelet nem tiltja, hogy az adott ebédlőben, étkezdében só vagy cukor legyen kitéve az asztalokra. De tájékoztatni kell a fogyasztókat, hogy a túlzott cukor- és sófogyasztás milyen problémákat okozhat a szervezetnek – emelte ki a mester- szakács. 

 

 

A Venesz-díjas, olimpiai baj­­nok mesterszakács arra is felhívta a figyelmet, a jó menza megkívánja, hogy a konyhák haladjanak a korral, alkalmazzák az új konyhatechnológiákat is. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában