Kesztner Zoltán dolgozott Moszkvában, részt vett Egyiptomban az asszuáni vízmű építésében

– Természetesen nagyon büszke vagyok rá, többször jártam az Espersit-házban, megnéztem a hozzá köthető tárgyi emlékeket – mondta Kesztner Zoltán, a makói villanytelep egykori igazgatójának azonos nevű dédunokája, aki Makón él. Személyes emléke persze nincs róla, hiszen amikor megszületett, a dédnagyapa már régen meghalt. – Bárhol bemutatkoztam, eddig még senki nem kérdezett rá, hogy vajon rokona vagyok-e annak a bizonyos Kesztner Zoltánnak – jegyezte meg. 

Játékos, filozofikus 

 

A rahói születésű Kesztner Zoltán elektromérnök, aki a Ganz és Társa Villamossági Rt.-nél volt pályakezdő, irányította a pozsonyi villamosvasút építését, majd igazgatóhelyettesként vezette ezt a társaságot huszonhárom évesen. Dolgozott Moszkvában, Olaszországban, részt vett Egyiptomban az asszuáni vízműtelep építésében, aztán 1912-ben Makóra került, ahol nyugdíjazásáig a villanytelep vezetője volt. 

– A visszaemlékezések szerint különc, játékos, filozofikus ember volt, ellensége minden sablonnak, doktrínának. Szenvedélyes sakkozó, kedvtelésből iparművésszé képezte magát, kocsmázott, művészeket látott vendégül a házában, és a házvezetőnőt családtagként kezelte – mesélte róla a makói múzeum igazgatója, Szikszai Zsuzsanna. 

Egy barátság kezdete 

 

A mérnök a verselő gimnazistát felnőttként kezelte, szívesen sakkozott vele. Többnyire a verandán vagy az udvaron ültek. Amikor Kesztner fogadásból nem gyújtott rá, sakkpartnere cigarettázott helyette, és fújta rá a dohányfüstöt. Beszélgettek, a negyvenhét éves a tizenhét évessel. Akinek nyilván még alakult az egyénisége, de makói tartózkodása alatt írta például a Megfáradt ember című verset, amit a legjobbak között tartanak számon. Arról, hogy jól megértették egymást Kesztnerrel, nemcsak a neki címzett dedikálások bizalmas hangvétele árulkodik, hanem az is, hogy – mint Tóth Ferenc írta József Attila makói évei című munkájában – a költőnek külön szobája volt a házban, és a gondját viselték. Amikor a kapun mászott be éjjel, mert a család már aludt, és a nadrágját fölhasította a kovácsoltvas lándzsa, reggelre megvarrva várta a ruha, mehetett benne iskolába. 

A legboldogabb évek 

 

A költő 1929-ben azt vallotta, ad­digi életének, és talán annak is, ami még hátravan, legboldogabb éve „a makói villanytelep cseresznyefáinak árnyékában telt”. Keszt­ner Zoltán temetésén Könyves Kolonics József jogász, parlamenti képviselő, később Makó polgármestere nyolc évtizede így beszélt: „Elmentél most már Te is a többiek után, akik a világból nem szépen, csak sorjában már idejekorán eltávoztak. Lelki szemeim előtt felvonul a gárda: Espersit János, Barna János, Mohos Ágoston, Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, Márton Bálint és a többiek, a hős névtelenek. A gárda, amely már meghalt, de lelkileg soha sem adta meg magát. A nagyvilág kicsiny parányai lelkükben a mindent és mindenkit átfogó Jósággal és Szeretettel. Csak az emberi butaságnak és gonoszságnak voltatok sírig kérlelhetetlen ellenfelei.” 

Kesztner emlékezete 

 

Makón Kesztner Zoltánra emlékeztet a Liget utca elején lévő, egykor a helyi villanytelephez tartozó ház, amely az otthona volt. Homlokzatán emléktábla tanúsítja, hogy József Attila sokat tartózkodott itt Kesztner Zoltán vendégeként. Emellett hozzá köthető relikviák találhatók a József Attila Múzeum irodalmi kiállítóhelyén, az Espersit-házban. 

A mecénás ügyvéd által egykor bérelt házban látható könyvtárának egy része, illetve a feleségéről készült festmény. És, mint a Délmagyarország is beszámolt róla, a múzeum az elmúlt évben bútorokat is vásárolt a Kesztner-hagyatékból. Februárban egy tálalószekrényt vettek meg, no­vemberben pedig a kollekció többi darabját: két másik szekrényt, egy asztalt és 10 széket. Ezeket biztosan látta József Attila is. 

A város és a József Attila Mú­­zeum rövid távú tervei között szerepel az Esper­sit-ház, illetve a benne lévő kiállítás megújítása, amelyet eredeti kéziratok, személyes tárgyak, festmények és bútorok bemutatásával szeretnének megvalósítani. Ehhez az intézmény pályázati forrásokat keres. 

Az Espersit-ház évtizedei 

 

Az emlékmúzeum 1979. január 19-én, Espersit születésének századik évfordulóján nyílt meg. Korabeli kéziratokkal, könyvekkel, fényképekkel, festményekkel és berendezési tárgyakkal idézi meg Espersit János 1848-as szemléletű baráti körét, Juhász Gyula és Móra Ferenc makói kötődését, illetve József Attila pályájának indulását.