Államférfi nyakkendőtűben, söröskorsón

Tavaly a nemzeti ünnepre ké­­szült el cikkünk, amiben annak jártunk utána: milyen nyomai maradtak az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak Szeged utcáin. Akkor Tóth István történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum Helytörténeti és Irodalomtör­téneti Osztályának vezetője segített összefoglalni, mi ma­­radt mára az emlékekből. Arról is beszélgettünk, hogy a Móra Ferenc Múzeum is sok érdekes relikviát őriz mind a szabadságharc idejéből, mind a Kossuth-kultusz kapcsán, de ez terjedelmi okokból nem került bele a cikkbe. Most visszatértünk a témára, már csak azért is, mert a kincsek egy részét kiállítják a múzeum látványtárában. 

Vitéz szegedi honvédek 

A szegedi múzeum nem véletlenül gazdag az 1848/49-es szabadságharchoz és annak utóéletéhez köthető tárgyakban. Szeged is jelentős szerepet játszott az eseményekben, és az itt toborzott zászlóalj vitézül küzdött. Május 30-án a hadügyminisztérium Szegedet jelölte ki a 3. honvédzászlóalj alakulási központjául. A toborzás körzete Bihar, Békés, Arad, Krassó, Torontál, Csanád és Csongrád vármegye volt, tudtuk meg a szakértőtől: a felszerelésről a város gondoskodott. 

Szeged is jelentős szerepet játszott az eseményekben, és az itt toborzott zászlóalj vitézül küzdött.A zászlóalj parancsnokává jú­niusban Batthyány Damjanich Jánost nevezte ki, aki fegyelme­zett, magas harcértékű csa­­patot teremtett az újoncok­ból. A szegedi toborzású 3. honvéd zászlóalj, mint mozgó nemzetőrcsapat többek között Szenttamásnál is hősie­sen harcolt 1849 tavaszán, Föld­­váry Sándor vezetésével. 

Egy hónapig főváros voltunk 

Szeptember 24-én Kossuth La­­jos alföldi toborzóútra indult, Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely után október 4-én ért Szegedre. A mai Klauzál téren egy szószékről mondta el halhatatlan beszédét, majd a néppel együtt esküdött fel a haza védelmére. Július másodikától pedig egy hónapon keresztül az ország fővárosa volt Szeged, Debrecenből települt ide a kormány. Ahogy Tóth István rámutatott, itt kötötte meg Kossuth a román–magyar Békélési Tervezetet, és júliusban nyújtották be a zsidók és nemzetiségek egyenjogúsítását tervező törvényt is. Ugyanazon a napon, július 28-án fogadták el, amikor felrobbant az újszegedi lőszerraktár. A város au­gusztus 2-án került császári kézre. 

Kossuth mellénye, Sándor karabélya 

A múzeum őriz a szabadságharc időszakából mind katonai öltözékeket, mind fegyvereket. Eredeti tüzér-, tiszti és honvéd csákó is került a gyűjteménybe, a két restaurált atilla közül az egyiket egykor Villay István, Görgey segédtisztje birtokolta. Kossuth Lajos eredeti mellénye is a közgyűjtemény részét képezi – testvére erősítette meg, hogy valóban ő viselte. Az aradi relikviamúzeum ajándékozta a szegedi intézménynek 1902-ben. Vannak a múzeum birtokában lengyel légiós és magyar huszártiszti szablyák, korabeli elöltöltős pisztoly. Az is kiderült, milyen puskákkal voltak felszerelve a Rózsa Sándor-féle szabadcsapatok: osztrák katonai karabélyokkal lovasság ré­szére, elöltöltős, csappantyús szerkezettel. A csákókat és a fegyverek egy részét a látványtárban is kiállítják majd. 

Begyűjtötték a szalagokat 

Földváry Sándorról készült egy igazi különlegesség: az egyetlen fennmaradt képi áb­rázolás a szenttamási hősről. A festményt Reizner János sze­­rezte meg egykor a közgyűj­teménynek. A forradalom és szabadságharc más fontos személyeiről is őriz festményeket a múzeum, közéjük tartozik Klauzál Gábor és Osztróvszky József, Kossuth kormánybiztosa is. A szegedi Kossuth-szobor 1902-es avatásáról származik egy ezüstkoszorú, és érdekes darabjait képezik a gyűjteménynek a koszorúszalagok. Ezeket Reizner Já­­nos, Tömörkény István és Móra Ferenc igazgatósága alatt gyűjtötték be a koszorúzások, megemlékezések után a múzeum munkatársai. Leg­alább 80 ilyen koszorúszalagot őriznek védve, restaurálva.

Még az amerikai dollárokból is került a múzeumba, amiket akkor bocsátottak ki, amikor Kossuth az Egyesült Államokban gyűjtött alapot.A numizmatikai gyűjteményben pedig megtalálható minden Kossuth-bankó, a szabadságharc összes papír- és fémpénze. Még az amerikai dollárokból is került a múzeumba, amiket akkor bocsátottak ki, amikor Kossuth az Egyesült Államokban gyűjtött alapot. 

Államférfi nyakkendőtűben 

Az egyik legérdekesebb tárgy egy nyakkendőtű, amibe mi­niatűr nagyítót szerkesztettek. A nagyító alatt Kossuth Lajos 1855-ben Angliában készült fotója látható. A „Kossuth-nyakkendőtű” 88 milliméter hosszú, és 2,5 gramm súlyú ékszer. Gömbjének átmérője, amibe nagyítót építettek, mindössze 12 milliméter. A New Yorkban élő John Lincoln – Sullivan sze­­nátoré volt, aki kapcsolatban állt Kossuthtal, de az a feltevés, hogy tőle kapta a tűt a szenátor 1852-ben, nem áll meg, hiszen a fotó három évvel később készült – később viszont találkozhattak Európában. Az mindenesetre kiderült a képecske alatt olvasható írásból, hogy Párizsban készült. A Sullivan család később rokonságba került a Szegedről elszármazott, 1949 óta Ausztráliában élő L. E. Sanders (Csenderits) családjával. Így kerülhetett a nyakkendőtű Ausztráliába, majd ajándékként a szülőváros múzeumába. Őriznek a Kossuth-kultuszhoz kapcsolódó olyan profán relikviát is, mint a söröskorsó. Az oldalára Kossuth Lajos feje került dombornyomással – de mint tavaly megírtuk, láttuk már őt szegedi házfalakon is.