2022.03.19. 20:30
Böjte Csaba atya több ezer gyerek apja
A közelmúltban Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója, megalapítója Csongrád-Csanád megyében vizitált. Járt többek között Bakson, Sándorfalván, Kisteleken, Csengelén és Mindszenten, két helyszínen szentmisét is celebrált. Kisteleken a Klebelsberg Művelődési Központban tartott előadása és az azt követő dedikálás után beszélgettünk vele.
Böjte Csaba testvért élmény hallgatni, élmény beszélgetni vele. Fotó: Frank Yvette
Fotó: Frank Yvette
– Harminc éve, 1992-ben kezdtem magukra hagyott utcagyerekekkel foglalkozni, nevelni őket, ezalatt több pozitív és negatív esettel találkoztam, találkoztunk kollégáimmal. Adél például neveltből lett nevelőszülő. Soha nem adta fel az álmait, öt esztendőn át tízszer – Romániában évente kétszer lehet próbálkozni – futott neki az érettséginek, majd egyetemet végzett, és mezőgazdasági mérnök lett belőle. Bizonyította: a falak, a korlátok nem a külvilágban vannak, hanem bennünk, és ő lebontotta a sajátjait – mesélte a kolozsvári születésű Böjte Csaba atya, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megalapítója. Akkoriban bedőlt a román gazdaság, muszáj volt segíteni.
Kezdetek: az 1 éves tábor
– A gyerekek a dévai templom előtt ültek, kéregettek és koldultak. Elvittem őket sütizni, aminek híre ment, és másnap már jóval többen voltak. A sütemény és a fagyi nem maradt el, majd együtt is ebédeltünk. Az első nyári táborunkban 30 utcagyerek vett részt, és amikor vége lett, az egyik kislány, Magdika megkérdezte: miért nem rendezünk és tartunk éves tábort? Az idei a harmincadik éves táborunk – idézte fel a kezdeteket Csaba testvér. Megjegyezte: Magdika nagyszerű felnőtt nő lett, „mert hittünk benne, hitt magában”.
– Fontos, hogy a „tükörben” jó, pozitív képpel szembesüljünk, és merjük egymást, magunkat szépnek és jónak látni. Biztatni, lelkesíteni kell a másikat, mert az Úristen csak egy parancsot adott, a szeretet parancsát – mondta olykor elcsukló, „könnyes” hangon. Jelenleg is nagyon sok gyerekkel és fiatallal foglalkoznak munkatársaival, és igyekeznek felszínre hozni tehetségüket, jó tulajdonságaikat.
Krumpli és búza
– A fogorvos is csak akkor tud segíteni, ha megkérjük, ha elmondjuk neki, hol fáj, mi a panaszunk. A gyereknek is igényelnie kell a jót, a jóra nevelést. A legjobb gyerek olyan, mint a krumpli, „meghámozhatjuk” és formálhatjuk, formázhatjuk – vélekedett tapasztalatai alapján az atya. Azzal folytatta: a legfontosabb, hogy minden szülő bízzon magában, és értékelje az elért eredményeket, mert van olyan búzaszem, ami tízszeres, ötvenszeres vagy százszoros termést hoz.
– Tisztában kell lenni azzal, az adott gyermeknél mi az elvárható – tette hozzá Böjte Csaba. Azt mondta, ha lelkiismeretes a tanár, akkor elfárad – természetesen pozitívan –, és ha jól végzi a munkáját, lesznek, akik azt utódként folytassák, akár több jelentkező is lehet. Ebben bízik maga is. – Nem lehet tudni, mit hoz a holnap, de a gondok, problémák mindig megoldódnak, ha mi is akarjuk.
Hatezer gyerek
– Istennek legyen hála, eddig legalább hatezer gyereket neveltünk fel. Ha jól dolgozunk, olyan emberek kerülnek ki a kezünk alól, akik eligazodnak az életben, megállják a helyüket, családot alapítanak, és párjukkal nevelik fel gyermekeiket. Vagyis tőlük már nem térnek vissza hozzánk – jegyezte meg a testvér. Elárulta: számukra is azok az ünnepnapok, mint bármelyik családban, ha gondozottjaik megnősülnek, férjhez mennek, igazi szülővé válnak, sok öröm éri őket a mindennapokban.
– A legtöbben a test és a vér akaratából, vágyából lesznek szülők. Én bibliai értelemben tartom magam annak, mint József, aki Isten akaratából és rendeléséből nevelte fel az ő fiát, Jézus Krisztust. Ebben az értelemben magam is apa vagyok, hatezer gyermek apja – elemezte helyzetét Böjte Csaba. Feltettük neki a kérdést – előre jelezve, hogy szemtelen, sőt pofátlan lesz –, hogy volt-e valaha szerelmes? – Az írásban olvasható: Uradat, Istenedet imádd, felebarátaidat szeresd. Így teszek. Amennyire tőlem telik, imádom az Urat, felebarátaimat, a gyerekeket pedig tiszta szívből szeretem.
A Nap
– A Tisza vidéke, az Alföld nagyon szép. Megfigyeltem: nálunk, otthon, a hegyekben gyorsabban megy le a nap, itt viszont sokkal lassabban. Tovább az égen marad, tovább láthatjuk, tovább kísérhetjük figyelemmel az útját – mondta a búcsúzáskor Csaba testvér.
Bányászból lett pap
Az 1959-ben Kolozsváron született Böjte Csaba által létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén élő, tengődő gyerekek felkarolása. Jelenleg 2500-ról gondoskodik intézményeiben és további százakról nevelőszülői rendszerben. Laikus korában autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután szakmáját feladta, 1 évig élt és dolgozott bányászként a Hargitában. Lélekben már a papi pályára készült. Édesapja költő volt, és egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága 7 év börtönre ítélte, ahonnan 4,5 év után szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások miatt szabadulása után 1,5 hónappal meghalt. Csabának ez alapvető volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, pap lesz. A ferences rendbe 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, 1989-ben szentelték pappá. Több helyen eltöltött szolgálat után 1992-ben helyezték Dévára, ahol oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott, évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ezt ellenezték, és többször felszólították az épület elhagyására. Válasza az volt: a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.