Szombaton 17 órakor a Vasast fogadja a Szeged VE a Tiszavirág Sportuszodában

– Egy ilyen győzelem után, amit az UVSE ellen elért a csapat, azért megdicséri a fiúkat?– Természetesen igen! Az egész február olyan volt, ami dicséretet érdemel. Annak külön örültem, hogy nem elégedettek meg azzal, hogy zsinórban nyertünk három meccset, hanem a negyediken is nagyon odatették magukat. Tudtuk és készültünk arra, hogy az UVSE kellemetlen el­lenfél, de végig kontroll alatt tartottuk a találkozót. 

– A jövő szempontjából az elmúlt időszakban rengeteg biztató jel van. Ami igazán fontos, hogy mindenki hozzátett a sikerekhez!– Ez egy jó visszajelzés, azt látjuk, hogy minden játékos aktív, mindenkinek van egy pozitív megmozdulása. Ez pedig egy csapat életében fontos, mert így alakul ki a bajtársiasság, ami egy-egy kiélezett meccsen átlendíthet bennünket. Ez külön öröm, hogy ennyire szétoszlik a teher. 

– Nagyon fiatal a Szegedi VE kerete. Most már elhiszik a játékosok, hogy bárkit meg tudnak verni?– Remélem, hogy igen! Nyilván az örömbe egy kis üröm is vegyül, mert segítőmmel, Barna Tamással látjuk, hogy milyen teljesítményre képesek, akkor felmerül bennünk, hogy ha az ősszel is kicsúszott volna egy-egy ilyen nagy teljesítmény egyéni, vagy éppen csapat­szinten, akkor még in­­kább előrenézhetnénk a ta­bellán, mert hullajtottunk olyan pontokat, amiket megszerezhettünk volna. De kár ezen ke­­seregni, az a jövőre nézve lesz fontos, hogy ezt a fejben tartsuk, tanuljunk belőle. 

– Első idényét tölti vezetőedzőként, hogy érzi magát a trénerek világában?– Mint egy diák. Én is tanulom az egészet, ez egy más helyzet, egy egészen más sport­­ág bent játszani és padról irányítani. Az utánpótláshoz ké­pest is hatalmas a különbség. Gyorsabb a játék, gyorsabban kell reagálni bizonyos szituációkra. Ez tanulóév nekem is, sok tanulsággal, már most rengeteg hibámat próbálom javítani, de ez egy ilyen helyzet. 

– Volt olyan meccs, amikor nyúlt volna a sapkáért, és ment volna játszani?– Igen, volt! Előttem is van egy-két ilyen jelenet, amikor a parton állva mozdult a ke­­zem egy lövés-, vagy éppen blokk pillanatában. Ilyenkor az ember odaképzeli magát, főként úgy, hogy azért még friss az élmény, amit bent töltött a medencében, ez szép lassan enyhül majd, de kétlem, hogy elmúlna ennyi idő távlatában. 

– Mit kapott vissza eddig a csapattól, amit szeretett volna?– Mostanra ülepedett le bennük is az, hogy milyen vízilabdát szerettem volna velük játszani. Nem mondom, hogy késő, de elképzelhető, hogy akkor néhány szorosabb meccset is vívtunk volna még. Ebben az is benne lehet, hogy egyből én sem tudtam azt átadni, amire szeretném fektetni a hangsúlyt. Játékosként szerettem a góllövést, edzőként mégis arra törekszem, hogy minél kevesebbet kapjunk, így ez a lőtt gólok rovására megy, hiszen az a csapat, amely extra hangsúlyt fektet a védekezésre, az nehezebben indul meg a támadásra, lassabban ér fel. A mi csapatunk is támadó felfogású volt, így talán az a jó szó rá, hogy körülményesebb volt rájuk húzni azt a játékstílust, amit szerettem volna viszontlátni. Amikor meggyőződünk róla, hogy a védekezésünk rendben, utána is meggyőződünk róla, hogy a védekezés rendben van, nálunk van-e a labda, és csak ezután koncentrálunk a támadásra. Talán ez is a kulcsa, hogy ilyen előkelő pozícióban, a hetedik helyen állunk. 

– Szombaton az a Vasas érkezik a Tiszavirág Sportuszodába, amely az előző hétvégén 8–6-ra legyőzte az OSC-t. Mit vár a meccstől?– Nem lesz nyomás rajtunk. Olyan ellenfél érkezik hozzánk, aki már megmutatta komoly, nagy csapatok ellen, hogy mi­­re képes. Magyar válogatott játékosok, kiváló légiósok szerepelnek náluk. Nincs rajtunk teher, a Vasas is elég hektikus éven van eddig túl, okoztak meglepetést, és ez pozitív és negatív irányban is igaz. Nem velük kell foglalkozni, hanem magunkkal. Az elmúlt időszakban olyan teljesítményt tettünk az asztalra, hogy bizakodva menjünk bele a meccsbe. Idegenben a félidőig jól tartottuk magunkat, ezután csuklottunk össze. Fontos lesz kevés gólon tartani az ellenfelünket. 

– Meccsről meccsre egyre több szurkoló van a lelátón, de azért még elférnének a Tiszavirág Sport­uszodában!– Örülnénk neki, hogyha még többen jönnének el a meccseinkre, kicsit titkon azért reméltem, hogy népesebb lesz a szurkolótáborunk, nyilván a jelenlegi koronavírus-helyzet is befolyásolja a létszámot. Reménykedem abban, hogy ez majd változik, hiszen sok saját nevelésű fiatal van a csapatban, a győzelmek sem maradnak el. Most egy olyan csapat van Szegeden, amivel minden szurkoló tud azonosulni, bízom benne, hogy szombaton is népes szurkolósereg előtt játszhatunk.