Temető a csongrádi uszoda alatt

Mint ahogyan a neve is mutatja, hajdan, a Tisza szabályozása előtt a Belsőváros volt Csongrád centruma. A központ a természeti adottságok miatt kezdett eltolódni nyugat felé, és ahogy a város szerkezete, arculata változott, úgy alakultak át a területek funkciói is. A Nagyboldogasszony-templom építésével az addig ott lévő városi temetőt is kintebb jelölték ki, a mai Dob utca területén. Ezt a temetőt 1820 körül számolták fel, majd a helyére előbb népkert, majd egy fürdő került. 

Temetőnek kívül a helye 

– A török kivonulását követően két temető volt használatban Csongrádon, az egyik a mai Szent Rókus-templom környékén helyezkedett el, a másik a mai Nagyboldogasszony-templom és a mögötte fekvő területen volt – tudtuk meg be Borsódi Martintól, a Tari László Múzeum régészétől. 

Utóbbi sírkertet 1762-ben, a templom építkezési munkáinak megkezdésével zárták be, majd az ott álló temetőkápolnát is elbontották. Az egykori temetői főkereszt talapzata egyébként még ma is áll, a templom mögött egy feszület hívja fel rá a figyelmet. 

Az új temetőt az akkori városhatáron kívül, a mai Dob utca környékén nyitották meg. 

Ujjé, a ligetben nagyszerű 

A jelenleg rendelkezésre álló források alapján 1797 után már nem temetkeztek ide, tehát használatának ideje nem tett ki fél évszázadot sem, 1862-ben pedig már a területre épült népkertet is megnyitották. 

– A Széchenyi-ligetben helyet kapott vendéglő, cukrászda, kuglipálya, az első világháború körüli években mozi, később pedig szabadtéri színpadi előadásokat is tartottak ott. A húszas évekig ez volt a város egyetlen parkja, így pezsgő élet folyhatott benne, a helyi gyerekek is gyakran vá­­lasztották ját­­szóterüknek – szá­­molt be a ré­­gész. 

Fürdő a város közepén 

Az ötvenes évek a városközpont életében is változást hozott: a népkertet „kiszorítva” Csókási Ferenc városi főépítész tervei alapján egy 50 méteres szabadtéri versenymedencét építettek az úszni és fürdőzni vágyóknak, 1963-ban pedig egy tisztasági fürdő is megnyílhatott a csongrádiak előtt. 

Az Egészségügyi Minisztérium 1976-ban a termálvizet gyógyvízzé nyilvánította, így a tisztasági fürdőből gyógyfürdő lett. 

Az iskolai úszásoktatás beindítására 1980-ban egy tanmedence épült sátorfedéssel, valamint egy gyermekpancsoló medence is ké­szült. 

A következő nagy változásig három évtizedet kellett várni az uszoda életében: 2015-re készült el egy közel egymilliárd forintos beruházással az új gyógyászati részleg gyógymedencével, korszerű gépészeti berendezésekkel, eszközökkel, valamint wellnessrészleget és egy 400 négyzetméteres szabadtéri élménymedence sort is kialakítottak. Emellett a tanmedence is megújult, és az épület belsejében kapott helyet, a gyerekeknek pedig játszóházat és kültéri csúszdát építettek. 

Avarokat kerestek 

A fürdőben most a vízilabda-egyesületnek épül egy új medence, az 1440 négyzetméteren zajló beruházás pedig megkövetelte, hogy régészek nézzék át a talajt. 

Mivel a közelben, a Hunyadi téren 1937 és 1969 között több ízben is avar kori sírokra bukkantak, ezért abban bíztak a szakemberek, hogy avar kori leleteket találnak. 

Arra ugyan nem találtak a próbafeltárások alkalmával, de a talaj barna humuszos rétegében sárga, kevert jellegű visszatöltésű, téglalap alakú foltok rajzolódtak ki, amelyek úgyszintén temetkezésnek bizonyultak. 

Mit rejtenek a sírok? 

A sírok felszedését a csongrádi Orchidea Temetkezés munkatár­sai­val közösen végezte a Tari László Múzeum. – Fontos hangsúlyozni, hogy kegyeleti okokból a lehető legkörültekintőbben végeztük az exhumálást, minden csontot gondosan és épségben igyekeztünk kiemelni – fűzte hozzá Borsódi Martin. A régész és kollégái végül 167 egyén, 54 felnőtt és 113 gyermek vázára bukkantak. 

Az exhumált sírok kétharmada gyereké vagy fiatalé, ez tanúskodik a kor magas gyermekhalandóságáról is. 

– A sírok döntő többségénél találtunk a deszkák rögzítésére szolgáló koporsószegeket és né­hány esetben kapcsokat. Emellett találtunk felsőruházatról származó gombsort, kettős végű hurkos kapcsot és csizmapatkót is. Azonban előzetes várakozásainkkal ellentétben nem került elő egyetlen zarándokjelvény sem, noha ez a tárgytípus gyakori az ilyen korú temetőkben. Mindössze egy vastag medált találtunk egy női sírban – valamilyen minta található rajta, de ez jelen állapotában nem kivehető. A kiemelkedő leletek sorát gazdagítja egy ezüsttel futtatott hajtű, valamint egy mívesebb bronzgyűrű is. Négy esetben találtunk olvasót és a hozzá tartozó feszületet, egy fiatal nő sírjában pedig két, plasztikusabb ábrázolású feszületre bukkantunk – számolt be Borsódi Martin. 

Élve eltemetve 

Az egyik sírban leletet ugyan nem találtak, de egy házborzongató rejtély nyomait lehet, hogy igen. – A sírban teljesen arccal lefelé fordulva találtunk meg egy elhunytat. Ez annak is lehetett a kifejezése, hogy a közösség kitaszította, vagy hogy nem akarták, hogy kí­sértsen az elhunyt szelleme. De ennek ellentmond, hogy az ilyen sírokat általában a temető szélén, vagy azon kívül lehet megtalálni, ez viszont a temető közepén volt. A modern orvostudomány kezdetéig számos olyan eset előfordult, hogy nem vették észre, hogy valaki ténylegesen meghalt-e vagy csak tetszhalott állapotba került, így egyeseket élve temettek el – valószínűleg ezzel a 17–19 éves fiúval is ez történhetett, erre utal az egész testtartása és az, hogy arccal lefelé feküdt, a karja pedig a feje felett volt – részletezte a régész. 

A szerencsétlen sorsú fiú és a többi exhumált holttest hamarosan örök nyugalomra lelhet, a maradványokat a jelenlegi csongrádi temetőben temetik újra. 

Avar kori sírokra számítottak, de az 1800-as évek temetőjére bukkantak a szakemberek. A leletek a hétköznapi élet kellékei voltak.