A leventékre emlékeztek Vásárhelyen

A trianoni békeszerződés után, a Horthy-korszakban egy jellegzetes ifjúságnevelő szervezetként jött létre a leventeintézmény. Célja elsősorban a magyar fiatalság testi, valláserkölcsi és hazafias nemzeti nevelése volt – mondta emlékező beszédében Berényi Károly, a város társadalmi alpolgármestere. 

Hódmezővásárhelyen a II. világháború idején, 1944. szeptember 15-én jelent meg a leventeparancsnokság bevonulási hirdetménye. A honvédelmi miniszter az összes, harmadik korosztályba tartozó leventét honvédelmi munkára igénybe veszi, a bevonulásuk időpontjául szeptember 23-át jelölték meg. Ebbe a korosztályba 1422 levente tartozott a városban. A mázsaház és a polgári fiúiskola előtt, a Szent István téren sorakoztatták fel az öt századba sorolt leventéket, majd Kistelek környékén majorokban helyezték el őket. Onnan a Tiszára vitték őket, védelmi munkára – közölte Berényi Károly. Az 5 századot október 3-án vagonírozták be, és Zircre vitték. Ott vasútépítési és mezőgazdasági munkát végeztettek velük. Februártól bejártak Hegyeshalomra romeltakarító munkára. 

Március végén végső döntés elé kerültek. Vagy kimennek Németországba, ahol biztosan felfegyverezték volna őket, vagy elszabotálják a parancsot, és bevárják a szovjet csapatokat. Az utóbbi mellett döntött a parancsnokság. Királyhida előtt, a Lajta partján beásták magukat. A front április 4-én ért oda – mondta Berényi Károly. 

A leventék két tűz közé kerültek, tucatnyian meghaltak, sokan megsebesültek. A vásárhelyi leventék szovjet hadifogságba kerültek, és leírhatatlan kínok között szállították ki őket a Szovjetunió munkatáboraiba, az északi sarkkörtől a Kaukázusig, 60 lágerbe szétosztva őket. 3-4 év múlva térhettek csak haza, akik túlélték a körülményeket – idézte fel az alpolgármester. A leventék kálváriája előtti tiszteletként a Történelmi Vitézi Rend 2006-ban állított emlékművet, amelyet most az új helyen avattak újra.