Gonosz tréfákat űztek egykor

Az április a legszeszélyesebb hónap. Elsején bizonyára idén is volt, akinek fogkrémet kentek a vajas kenyerére, és többek között az időjárás is okozott meglepetéseket. Múltidéző sorozatunkban már felidéztünk Szegeden megesett érdekesebb tréfákat – nem csak áprilisból. Mert ahogy Csányi Piroska írta 1940. március 31-én: A szegedi nép kegyetlen és agyafúrt tréfacsináló fajta, itt tulajdonképpen nem egyszer volt egy évben április elseje, hanem egész esztendőn keresztül azon törték a régmúlt időkben eleink a fejüket, hogyan tréfálhatnák meg jóbarátjukat, szomszédjukat, atyafiaikat és – pláne! – haragosaikat.
 

Vazelin a csizmában 
 

1912-ben például Mikulás napján érte egy szegedi szálloda vendégeit kellemetlen meglepetés, amikor is a szobájuk ajtaja elé kitett cipőkben „vazelint, korhadt virágot, fogpiszkálót, csirkecombot találtak”. 

Máskor meg az egyik szegedi színész nevében adtak fel hirdetést, hogy kiskutyát vásárolna, mire elözönlötték a kutyatulajdonosok a színházat. 1931. április 5-én arról írtunk, április elsején „szegény magyar királyi Sóhivatal déli 12 órakor már verejtékezett a nagy telefonostromban”, valamint „ismert és kedves szőlőbirtokosunkat délutáni kávéházi nyugalmából hirtelen riadt keresés verte fel. A portás »lihegve érkezett«: életveszélyes ügyben azonnal hívja fel a 22-36-os telefont. A számon az elmeklinika jelentkezett.” 
 

Halálfej egyesület 
 

Voltak azonban sokkal gonoszabb tréfák is. 1912. március 23-án adott hírt a Délmagyarország egy levélről, amit egy „szegedi úri család” kapott, feladója a „szegedi Halálfej egyesület” volt. 

Nagyságos asszonyom. Reméljük, félti az életét? Legyen szives kedden délután 4 órakor a szegedi közúti hid első oszlopa mögé 60 koronát letenni, mert ellenkező esetben az életével játszik. Nincs menekvés. Szegedi Halálfej, jobb cég, mint a Fekete kéz. 

Nagy volt a rémület, de az ügyeletes rendőrkapitány azzal vigasztalta a családot, ez „valami hü­­lye gyerekcsíny lehet”, különben nem csak hatvan koronát kértek volna a fenyegetők. Az „ízléstelen és unintelligens” tréfa kiötlői nem jelentek meg a hídnál – pedig lesben álltak a detektívek. 
 

Tömeg a plébánián 
 

1934. április 24-én jelent meg cikkünk az esetről, amikor „300 munkakereső szegénységével” űzött valaki kegyetlen tréfát. Az egyik szegedi lapban adták fel a hirdetést, miszerint kerékpározni tudó irodaszolgát keres a szegedi szerb plébánia, heti 20 pengős fizetést ígértek. Hétfőn reggel 8 óra tájban a plébánia Somogyi utcai épülete előtt „körülbelül 200 főnyi tömeg táborozott az uccán: kiszolgált altisztek, nyugdíjasok, egyenruhás frontharcosok, végzett fiatalemberek, állásban levők és állástalanok, biciklisek és biciklinélküliek”. 

A plébános semmit sem tudott az egészről, és nem volt egyszerű meg­­magyarázni a fel­­ültetett munkakeresőknek, hogy valaki megviccelte őket: zúgolódás tört ki. A „népvándorlás” délután is folytatódott, legalább 300 reménykedő embert érintett a rossz tréfa.