Molnár Anita: A szögedi paprika

 Ennek a könyvnek a története több mint másfél évtizeddel ezelőtt kezdődött, amikor édesapám, Molnár Albert megvásárolta a szentmihályi paprikamalmos Szánthó család hagyatékát. Ezt látva született meg édesanyám fejében a múzeum gondolata. Röszke régi paprikás falu, a termelőszövetkezet háztáji földjein paprikát termeltünk, a rendszerváltás után a szüleim paprikamalmot és szárítót építettek -mondja Molnár Anita, hozzátéve, ő is fogékony lett a múzeum gondolatára. 
 

Eredetileg történelem–angol szakos tanár, így első dolga volt elolvasni Bálint Sándor A szegedi paprika című könyvét, aki a virágkor tanúja volt. Tanára, Vastag József a röszkei paprikás hagyományok gyűjtésében, megőrzésében kiemelkedő szerepet vállalt. Szereplője, narrátora, forgatókönyvírója volt a nemzetközi díjnyertes Paprikások című néprajzi filmnek 1973-ban. Ezekre alapozta a Paprika Múzeum anyagát, és persze saját vállalkozásukra, ami fűszerpaprikát termel, termeltet, szárít és őröl. Fenntart és működtet egy helyi és hagyományos termelést és ipart. 
 

Díszdobozok 
 

2008-ban nyitott meg a Paprika Múzeum, sok ezer látogatót vonzott, közben pedig a szerzőben összeállt a szegedi paprikatörténet. 

 Azt vettem észre, hogy keveset tudnak a paprikáról az emberek, felnőtt több generáció, amely nem ismeri, mit jelentett a város életében ez a fűszernövény. Gyűlt a sok anyag a múzeumban, számos olyan téma, amit érdemes egy könyv formájában is publikálni 

– mondta Molnár Anita még 2020 augusztusában a Délmagyarországnak. A röszkei PaprikaMolnár Kft. ügyvezetője a lap hasábjain már korában is többször beszélt a könyvről, és szinte mindig kapott utána visszajelzést. Segítséget, egy írást, vagy fotót az emberektől, akik korábban benne dolgoztak. 
 

 Bálint Mi­hálynak például nagy díszdoboz­gyűjteménye van, ő is megkeresett azzal, hogy tud segíteni. Még a hetvenes, nyolcvanas években látta a virágzó ipart, ismerte a paprikás családok leszármazottait, a mai napig emlékszik a régiekre 

– beszélt az egyik „forrásról”. Együtt végignéztük, szó szerint megcsodáltuk a régi díszdobozokat, az utánozhatatlan grafikákat. 
 

Szent-Györgyi Albert 
 

Sokat mesélt és segített neki Selmeci György, a megyei élelmiszervizsgáló intézet valamikori igazgatója, aki a 80-as években is dolgozott még a paprikával. Említi Apró Ferenc várostörténészt, vele is beszélgetett, mert sokféle történetből tud összeállni egy ilyen könyv. Császár Ferenc Alsóvárosról hozott fotót, neki a nagyszülei paprikáztak a városrészben, olyat is mutatott, ami akkor készült, amikor az úgynevezett paprikaharangot hozták Budapestről. 
 

 Mire a könyvet befejeztem, rájöttem, hogy a paprika sokkal több, mint egy hozzávaló, a nagy árvíz után családok ezreinek segített, hogy újrakezdjék az életüket. Ha nincs árvíz, lehet, hogy nincs szegedi paprikaipar, lehet, hogy napsugaras házak sincsenek, mert abból – főleg a paprikaexportból  – tellett a flancra, a napsugaras oromzatra 

– mondja Molnár Anita. 
 

Az árvíz utáni újjáépítés beindította a halászléturizmust Szegeden, a paprikás hal csodájára jártak, egy-egy csárdában napi 100 kiló hal is fogyott. Szent-Györgyi Albert felfedezése a paprika magas C-vitamin-tartalmáról megduplázta az 1930-as években a paprikaexportot: több mint 2000 tonnát szállítottunk csak az USA-ba. A Nobel-díj 1937-ben megkoronázta a paprikás erőfeszítéseket, 830 család váltott paprikafeldolgozói engedélyt Szegeden, 1 millió füzér ringott a szegedi házakon, és a Nobel-díjat Paprika-díjnak keresztelték el. 
 

Kihagyhatatlan 
 

 Többször is elcsodálkoztam, milyen messziről képesek eljönni emberek a múzeumunkba. Ausztráliában, Koreában és Kanadában tudják, hogy a paprika magyar fűszer, és hogy Szeged a hazája. Ők nem elsősorban paprikára, hanem a legendára kíváncsiak. Ahhoz, hogy ezt megismerjék, el kell jönniük Röszkére egy magánkiállításra, mert Szegeden szinte láthatatlan a paprika 

– mondja a szerző. 
 

Úgy látja, a magyar tévés szakács csilit használ, a német szakács ungarische scharf paprikával főz. Míg a budapesti turizmus mítosszá növelte a gulyást, addig Szegeden a halfesztiválon kívül szinte láthatatlan a paprika, nincsenek paprikanapok, gulyás, csirkepaprikás is alig van az étlapokon. Pedig mi, magyarok sokat főzünk vele, ünnepeink és hétköznapjaink kihagyhatatlan fűszere. 
 

Érzelmi kötődés 
 

 Célom a könyvvel az volt, hogy visszahozzuk Szegedre a paprikát, ez hungarikum, nemzeti értéktárunk része, de önmagában egy üres dolog, ha nincs megfelelően színpadra állítva, ünnepelve, ha nincs jelen köztünk. A mai szegediek dolga az, hogy a város újra a paprika hazája legyen, ha nem is gazdaságilag, de turisztikailag mindenképpen. 

A szegedi paprika örökség szervesen kapcsolódik Bálint Sándor és Szent-Györgyi Albert szellemi örökségéhez és a C-vitaminhoz, valamint a hungarikum Szegedi és Pick téliszalámikhoz. 
 

A Dlusztus Imre szerkesztette könyv sokféle megközelítésből írja le a fűszernövény történetét: gazdaság- és társadalomtörténet, várostörténet és irodalom, néprajz és ipartörténet adják az alapot. A szerző elmeséli a paprikanövény Szegedre érkezését, hogyan vált a szegények fűszeréből édesnemes paprikává, miként segítette hozzá parasztcsaládok ezreit ah­­hoz, hogy iparos-kereskedővé vál­­janak, hogyan vált világhírű exportcikké. Az állami paprikázás persze megváltoztatta az ipart és a társadalmat, a város és vidék kapcsolatát, a szegediek érzelmi kötődését a paprikához, és fontos az is, hogyan élte túl a rendszerváltást a szegedi paprika. 
 

Legenda 
 

A könyv nem lenne teljes receptek nélkül: a gasztrotörténeti be­­vezetés után Szeged híres csárdáit mutatja be a szerző, és közöl halászlé és paprikás hal ételleírásokat, kakaspörkölt-, pacal- és gulyásreceptet, röviden bemutatva a csárdák és fogadók történetét is. 
 

A kötet gazdagon illusztrált, a fotókon megelevenedik a régi szegedi paprikatermesztők, kutatók, márkák és piacok világa, a szocialista termelőszövetkezeti és nagyvállalati kooperáció és a mai fűszerpaprika-termesztés és -feldolgozás valósága. Interjúk, visszaemlékezések, irodalmi írások és újságcikkek teszik olvasmányossá a könyvet. A címválasztás tisztelgés Bálint Sándor néprajztudós A szegedi paprika (1962) című könyve előtt. 
 

Ma is több száz család termeli és dolgozza fel a paprikát a város környékén, ünnepeink és hétköznapjaink fűszere a paprika. A város a paprika hazája. 

 Célom, hogy a legenda, amit a hozzánk látogató külföldiek és magyarok keresnek, a szegedi paprika története ismét láthatóvá, megismerhetővé váljon. Reményeim szerint a könyv az első lépés lehet abban, hogy a Szegedért elkötelezettek, a lokálpatrióták, a helyi szervezetek és turisztikai szolgáltatók összefogjanak, és szegedi kiállításon, múzeumon, helyi eseményeken és kiadványokon keresztül mutassák be a szegedi paprika történetét 

– beszél vágyai­ról a szerző.