Vezető hírek

2022.04.14. 00:00

Tartalom és forma kéz a kézben jár a szobrásznál - Galéria

A magyar kultúra napján Kölcsey-éremmel méltatta a városvezetés Bánvölgyi László szobrászművészt. A szegedi járókelők a Dóm téren, a Nemzeti Emlékcsarnokban, a Kossuth Lajos sugárúton is találkozhatnak keze munkájának gyümölcsével. Zsinórmértéke a forma és a tartalom összhangja és közérthetősége, valamint az alapanyag nemessége.

Koós Kata

Legkedvesebb munkájaként a Laokoón-szoborcsoport rekonstrukcióját mutatta be. Fotó: Karnok Csaba

Fotó: Karnok Csaba

A vásárhelyi születésű, Szegeden élő és alkotó szobrászművész szárnyait a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában bontogatta, majd a Magyar Képzőművészeti Akadémia kőszobrász-restaurátor szakának elvégzése után visszatért alma materébe, ahol több mint harminc esztendeje tanítja az ifjúságot hivatása fortélyaira és szépségeire. 

A siker összetevői 

– Sok összetevője van annak, hogy valakiből sikeres szobrászművész váljon. Fontos a lelkesedés, az viszi tovább az embert, anélkül elvész a tehetség. Nagy fokú szorgalom is kell, valamiféle megszállottság. Mindemellett természetesen szerencse is kell, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire kényeztetik el a művészt a megrendelők – részletezte sikerének sarokköveit Bánvölgyi László, akinek szobraiban nemcsak Szegeden, de országszerte gyönyörködhetnek járókelők. A napfény városában közismert alkotásai a Jedlik Ányos emlékmű a Kossuth Lajos sugárúton, Gregor József mellszobra a Nemzeti Emlékcsarnokban, Pálfy-Budinszky Endre bronzszobra a Szent István téren, a Dóm téri Szentháromság szoborcsoport és a III. honvéd huszárezred emlékmű, közismert nevén a „lófara”. 

Alázat és tisztelet 

Utóbbi két munkája restauráció. A művész ugyanis a szabad alkotás, a köztéri szobrok, érmék, kisplasztikák, portrék és síremlékek alkotása mellett kezdettől fogva restaurátori feladatokat is elvállal. 

– Amíg a szobrász szabadjára engedheti a fantáziáját, addig a restaurátornak nagyon nagy alázattal kell a szoborhoz nyúlnia, hiszen az nem az ő munkája. Utóbbi kevésbé szabadabb, de nem kevésbé szép. A tisztelet dolgozik bennem a régi művészek felé és rendszerint áhítattal nyúlok ezekhez a szobrokhoz – fejtette ki, majd legkedvesebb munkájaként is a Laokoón-szoborcsoport egyik másolatának restaurációját mutatta be. – Évtizedekkel ezelőtt darabokban találtam a Tömörkény-gimnázium pincéjében, de már széttöredezett állapotában is láttam, milyen gyönyörű – közölte a szobrászművész. 

 

Művészi hitvallás 

Zsinórmértéke a forma és a tartalom összhangja és közérthetősége, valamint az alapanyag nemessége. Bronzzal, gránittal, márvánnyal dolgozik. 

– A művészetnek mindig minőséget kell képviselnie, amely az időtálló alapanyagnál kezdődik. Emellett a művészet mindenkihez kell, hogy szóljon. Ahogy a költő a szavakkal, úgy a szobrász a formákkal igyekszik kifejezni önmagát, gondolatait. Tartalom nélkül azonban mindkettő üres. Realista, figurális szobrász vagyok, sosem álltam be a változó trendek sorába. Vallom, hogy nem lehet öncélú a művészet. Pláne köztéri szobrok esetében, amelyek örök érvényű üzenetét minden járókelőnek érteni kell akkor is, ha a művész már nincs közöttük – foglalta össze alkotói hitvallását. 

A szegedi városvezetés a magyar kultúra napján Kölcsey-éremmel méltatta Bánvölgyi Lászlót. – Hálás vagyok és nagyon jólesik, főképp, mert onnan kaptam, ahol élek, ahol ismernek, ahol több mint harminc éve alkotok – mondta. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!