Zsidó honfitársainkra emlékezünk a mai napon

A zsidóságnak nagy szerepe volt a dél-alföldi régió polgárosodásának és modernizációjának folyamatában a 19–20. században. A kereskedelem és az ipar mellett a szabad értelmiségi pályákon – a jogászi, az orvosi, a mérnöki hivatásban – helyezkedtek el elsősorban az izraelita felekezethez tartozók, de a sajtó területén is nagy számban tevékenykedtek. Utóbbi kapcsán elég csak a makói zsidó családból származó Pulitzer Józsefre, a modern amerikai tömegmédia egyik megteremtőjére utalni – mondta el Miklós Péter eszmetörténész, a Kodolányi János Egyetem címzetes professzora. 

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum szakmai tanácsadója felhívta a figyelmet arra, hogy a holokauszthoz hosszú folyamat vezetett, és hogy a magyar társadalom évszázadokon keresztül „idegen testként” tekintett a hazai zsidóságra, holott az igyekezett asszimilálódni és integrálódni. Mind az 1848/49-es szabadságharc idején, mind az első világháború harcterein nagy számban adták életüket a hazáért. 

Ennek ellenére az 1930-as évek végén állampolgári jogaikban korlátozták a zsidókat, 1944-ben pedig gettókba kényszerítették, majd haláltáborokba hurcolták többségüket. A Csongrád-Csanád megyei áldozatok között voltak tudós vallási vezetők is. 

Lőw Immánuel szegedi és Kecskeméti Ármin makói főrabbi nemcsak a helyi, de az országos közéletnek is fontos szereplője volt, sőt, mindketten nemzetközi tudományos tevékenységet és hírnevet tudhattak magukénak – hangsúlyozta az eszmetörténész. 

Arra emlékeztetett, Lőw Immánuel több mint hat évtizeden keresztül volt a szegedi zsidó közösség vallási vezetője, nevéhez fűződik az új zsinagóga építése és annak bibliai növényekből álló kertjének kialakítása. Az ókori filológia és a szentírástudomány jeles kutatója volt, aki a két világháború között a parlament felsőházának a tagjaként tevékenykedett. Kecskeméti Ármin makói főrabbi a zsidóság egyetemes története mellett a zsidó irodalom históriájáról írt alapvető és mind a mai napig idézett összefoglaló munkát. Az 1930-as években a szegedi egyetemen magántanári címet szerzett, a habilitációja fontos közéleti eseménynek számított, még a korabeli sajtó is beszámolt róla – tette hozzá Miklós Péter. 

Mindketten megbecsült rabbik és elismert tudósok voltak, akik erős magyar nemzeti elkötelezettséggel rendelkeztek. Lőw – Kulinyi Zsigmond újságíróval közösen – a szegedi, míg Kecskeméti a Csanád vármegyei zsidóság történetét dolgozta fel önálló könyvben – közölte Miklós Péter, aki szerint a két főrabbi életpályája a bizonyíték arra, hogy a magyar zsidóság értékes és fontos része volt a magyar társadalomnak, és hogy a származási és vallási alapon való megkülönböztetés tragikus következménnyel jár, ezért napjainkban is küzdeni kell ellene.