A futball hozta őket össze Balástyán

A 21 éves Slobodyan Alex 2020 tavasza óta futballozik Balástyán, ráadásul kapusként gyakran mezőnyjátékosként. Vele egy­­szerre érkezett a csapathoz a 22 esztendős Mondics Róbert is. Mindketten megszerették a klubot és az azt körülvevő miliőt, Robi viszont civil foglalkozása miatt nehezebben tudja összeegyeztetni a munkával az edzéseket, illetve a meccsidőpontokat. 

A kezdetek 

Alapvetően Szegedre érkeztem tanulni, de már korábban is futballoztam Magyarországon. A nevelőegyesületem a Tarpa, amely a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határtól nagyjából negyven kilométerre található. Gyulán, a Grosics Akadémián pallérozódtam tovább labdarúgóként, mi­­után pedig kiöregedtem, Szegeden kezdtem el a rendészeti gimnáziumot, és rendőrként dolgozom azóta is. Ami pedig a balástyai pályafutásomat illeti, egy kedves ismerősöm és egyben korábbi edzőm révén kerültem ide – beszélt a futballhoz és Balástyához fűződő viszonyáról Mondics. 

Alex édesapja 23 évesen költözött Szegedre Ukrajna szívéből, mintegy 5-600 kilométerre a határtól. Nem sokkal később a nagymama is követte ide, majd alapítottak a városban egy vállalkozást. 

Anyukámat apu már Szegeden ismerte meg, én itt is születtem. Gyerekkoromat kint éltem, de iskolába Magyarországon jártam. A futballal általános iskolában ismerkedtem meg, az UTC-ben kezdtem el focizni, majd én is egy ismerős ajánlása miatt kerültem Balástyára. A családom egyik fele Magyarországon, a másik Ukrajnában él. A nagybácsikám, kereszttesóm, nagyszüleim Lembergtől kétszáz kilométerre élnek, de vannak unokatestvéreim Oroszországban is – mutatta be családját Slobodyan. 

SMS a pincéből 

Elárulta, jelenleg mindenki Ki­jevtől legalább ötszáz kilométerre tartózkodik, érintette őket a háború. Volt olyan, hogy mama a pincéből küldött SMS-t, hogy minden rendben van, ne aggódjanak érte. A nagybácsi és a kereszt­testvére kapott katonai behívót is, csatlakoztak a haderőhöz, de olyan sokan voltak, hogy utóbbit elküldték, előbbi viszont polgárőrként éjjel járja az utcákat, mert 22 órától kijárási tilalom van érvényben. 

Rendkívül szigorúan veszik a kijárási tilalmat a mai napig. Erre jó példa, hogy nagymamám itt járt nálunk, majd amikor visszament, a vonatállomáson kellett éjszakáznia, és csak hajnali öt órakor hagyhatta azt el, amikor lejárt a tilalom – jegyezte meg Alex. 

Mondics Róbert nővére és pár­ja Kárpátalján élnek, a határtól tíz kilométerre, egy teljesen magyarlakta településen. Elmondása szerint ott a háború borzalmait nem kellett átélniük az embereknek szerencsére, de a gazdasági nehézségek már ott is jelentkeztek. A kárpátaljai lakosokra a hadkötelezettség ugyanúgy vonatkozik, mint egész Ukrajnára, de a legtöbb embert nincs hely címszóval haza is küldik. 

Vissza kellett fordulniuk 

Amikor megindultak a bombázások 2022. február 24-én, mindenki megijedt Kárpátalján is. Rengetegen megindultak a szomszédos országokba, köztük Alex nagybáty­­ja is. Őt azonban a határon feleségével visszafordították, ugyanis 18–60 év közötti hadköteles férfiak nem hagyhatták el az országot. Bár a nagymamát is szerették volna biztonságban tudni, ő akkor nem hagyta el az otthonát. Napjainkban Kijevet már nem támadják az oroszok, emiatt a közeli falucskában élő nagyszülők is nyugodtabbak, a harcok távolodnak tőlük. 

A beszélgetés viszont ezen a ponton eljutott a legfontosabb kijelentésig. Egyetlen háború sem jó, ilyen szörnyűségekre nem vetemedhet senki. Mondics Ró­­bert ugyanakkor hangsúlyozta, számára az ad megnyugvást, hogy a Kárpátalján élő hozzátartozói biztonságban vannak. Bár néhány nappal korábban a semleges területnek számító Volócot is rakétatámadás érte. 

Nehéz tájékozódni 

Igyekszem több helyről tájékozódni, a magyar mellett ukrán és orosz hírportálokat is olvasok, illetve amióta a Telekom felvette a kínálatába az ukrán televíziós csatornákat, ezeknek a műsorai­ba is belenézek. Nehéz ebben a helyzetben tájékozódni hitelesen, éppen ezért kell több helyről összeszedni az információkat – tette hozzá Alex. 

Mielőtt még a futóedzésbe be nem csatlakoztak, természetesen a kiválóan alakuló balástyai futballidényről és célokról is szót ejtettek a fiatalok. 

Cél a feljutás 

A tavalyi idényünket is jól zártuk, hiszen a harmadik helyen végeztünk. A 2021–2022-es szezonban picit nehezebben rajtoltunk, majd kitűztük célul, hogy fel szeretnénk jutni. Szerencsére úgy állunk, hogy erre minden esélyünk meg is lehet, ezért dolgozunk minden edzésen, hogy sikeresen zárjunk – mondta Alex és Róbert. 

Három fordulóval a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság vége előtt a második helyen állnak 52 ponttal. A listavezető FK 1899 Szeged-SZEOL 58, míg az őket követően sándorfalviak 46, a csengeleiek 45 pontot gyűjtöttek eddig.