Csak cirkuszba mehettek a diákok

„Nincs Szegednek tiszti főorvosa?” Ezzel a címmel jelent meg a Délmagyarország vezércikke 1932. szeptember 28-án, és az első mondatokból rögtön ki is derült, miért tette fel a kérdést az újságíró. 

„A gyermekparalízis ijesztő járványa egyre terjed. Az iskolák be vannak zárva, hogy az összezsúfolódó gyerekek egymást ne fertőzhessék, a hatóság engedélye alapján kötéltáncos akrobaták szórakoztatják a kultúrpalota mellett a bámuló gyerekek ezreit. […] Nincs Szegeden tiszti főorvos, aki tiltakozna az ellen a hatósági engedély ellen, amelyik le akarja rontani az iskolák bezárásától várt eredményt?” A cikk szerzője arra a következtetésre jutott, hogy ha egyre több a gyermekbénulásos eset, és mégis ilyen engedélyt adnak ki, Szegednek valószínűleg nincs tiszti főorvosa. 

Mehet a cirkusz 

Ahogy az ugyanebben a lapszámban megjelent Kötéltánc és gyermekparalízis című írásból kiderült, Szegeden ekkor már 89 esetet jelentettek. Somogyi Szilveszter, a város akkori polgármestere azonban nem látta aggályosnak a cirkuszi bemutatókat, mert ahogy a Délmagyarország újságírójának kifejtette, „a szabadtéren nincs akkora lehetősége a fertőzésnek, mint a zárt helyiségekben”. Hozzátette: „Abban azonban lehet valami, hogy a gyerekeket el kellene tiltani a Rudolf téri cirkuszból.” Csak mi­­után az újságíróval beszélt, utasította a rendőrfőtanácsost, hogy „a járványra való tekintettel az őrszemélyzettel távolíttassa el a szabadtéri produkció színhelyéről a gyermekeket”. 

Zártak a gyerekstrandok 

A járványos gyermekbénulás 1959-ben okozta az utolsó nagy járványt Magyarországon, 1931-ben az elsőt. Szegeden az első nagyobb járvány 1932-ben tört ki – bár 1928-ból is feljegyeztek 19 megbetegedést a városban és környékén –, 150 esettel. 1947 nyarán Szegeden írtak először az újabb járványról, a polgármester három hétre bezáratta valamennyi óvodát, napközi otthont, gyermekstrandot. A megelőzés érdekében minden szülő lépjen érintkezésbe orvosával, és oltassa be gyermekét! – figyelmeztették a szülőket: 6 hónapos kortól 12–14 éves korig tanácsolták az oltást. 

„Az orvos állapítja meg, hogy a gyermek anyavér- vagy Seroplacent nevű szérumot kapjon.” Ekkor ezek voltak a lehetőségek: Jonas Edward Salk 1955-ben, Albert Bruce Sabin 1957-re fejlesztett ki vakcinát. Utóbbit még a negyvenes korosztály is ismerheti kisgyerekkorából, Sabin-csepp néven. 

Oltattak a szülők 

A legnagyobb hazai járvány 1957-ben zajlott. Szegeden, jelent meg lapunkban, az egy év alatti gyerekek 80 százalékát beoltották, először ez a korosztály kaphatott a Salk-féle vakcinából. A betegségtől, ami elsősorban a gyerekeket támadta, annyira rettegtek a szülők, hogy Sándorfalván például jóval több gyerek jelent meg, mint amennyit oltani terveztek. Többen rá akarták beszélni az orvosokat: nagyobb gyermekeiket is oltsák be. 

A Heine–Medin-kórban megbetegedettek egy százalékánál léptek fel bénulásos tünetek, a légzőrendszeri bénulásban szenvedőket tartotta életben a sokat emlegetett vastüdő. 

Az első 1947–48 fordulóján érkezett Magyarországra, az utolsót 2005-ben kapcsolták ki. 1959-ben újra előtört a gyermekbénulás. A járványokat lapunk 1961-es cikke szerint a hosszabb védettséget adó Sabin-féle vakcina szüntette meg.