Megszépülve várja látogatóit a tájház

Nagy változások zajlottak a tájház környékén, Brindzáné Julika néni 21 év után adta át a ház gondozását Kálmán Istvánnak. Julika néni és a tájház szinte egyet jelentett az elmúlt két évtizedben: nemcsak a vidék, de mondhatjuk, hogy az egész ország megismerhette, mindig ő fogadta és vezette körbe a vendégeket – számolt be Gyöngyössy Orsolya, a Tari László Múzeum vezetője. 
Látjuk, hogy micsoda gondosságot igényel egy ilyen tájház rendbehozatala, ebből is látszik, hogy milyen nehéz dolguk lehetett a régi háziasszonyoknak a finom textíliákkal. Ezeket kézzel mostuk ki, napokon keresztül vasaltunk. Az sem volt mindegy, hogy hogyan vessük meg a több dunyhás ágyakat – részletezte a múzeum vezetője. 
 

A tájház berendezése mellett maga az épület is meg- újult, belül kimeszelték a házat és felújították a padozatát, kívülről pedig kijavították a festést és elhúzták a fal alját. A kiállított tárgyak egy részét is újracsiszolták és festették, az udvaron pedig egy mintakertet hoztak létre azokból a növényekből, amiket régebben a belvárosban termesztettek a gazdálkodók, tudtuk meg Kálmán Istvántól, a ház új gondnokától.

Nehéz, de szép feladat egy ilyen házat gondozni, szeretem ezt csinálni. Az én és a feleségem ősei is innen, a Belsővárosból származnak, lehet, hogy innen van meg bennem a kötődés ezekhez a nádfedeles házakhoz – tette hozzá Kálmán István. 
 

A múzeumház május 10-től várja az idei első látogatóit. Az Öregvár és a Gyökér utca sarkán fekvő telken két épület áll, amit 1985-ben alakítottak át tájházzá. A régebbi „öregház” a századfordulóig megőrzött festett bútorú házberendezést idézi és egy szabadkéményes, „füstös” konyhát is bemutat. Az utcafrontra néző „nagyház” az 1920-as, 30-as évekbeli állapotot tükrözi, a tisztaszoba egy módosabb gazda szobáját mutatja be. A ház melletti mélyített kamrában három nemzedék tárgyai és eszközei gyűltek fel, itt láthatjuk a ház utolsó gazdájának foglalkozását jelző kubikostalicskát és a hozzá tartozó hámot, gyékényponyvát és subát is.