Oktatók és edzők a gyerekek egyéni jelleméből dolgoznak

A hódmezővásárhelyi úszó és vízilabda sportegyesület, a NICS-HSÚVC 2005 óta a Magyar Úszó Szövetség tagja. A szervezet célja, hogy a Hódmezővásárhelyen 1931 óta fennálló, a HTVE jogutódjaként folyamatosan működő vízilabdás hagyományokat ápolják tömegsport jelleggel szenior korosztályban, illetve úszóversenyeken valamennyi korcsoportban. Összesen hét oktató, edző dolgozik velük. Közülük Pető Anikó, Süli Ákos, Bullás György, Kis László, Molnár Ernő a legkisebbeket oktatja, felkészítve őket a folytatásra, a Farkas András és Paku Zoltán edzők melletti, versenyzéssel töltött évekre. 
 

Nyílt és egyenes stílus 
 

A jó kapcsolat a sikeresség alapfeltétele, akadozó kommunikációval a közös munka nehézkesebb, idővel a teljesítményen mérhető a kiegyensúlyozatlan munka. A közös szándék, hogy a legjobbat hozzuk ki egymásból a kölcsönös bizalom alapjain. Egy évig készülünk a nyári országos bajnokságokra, ott nagyot kell alkotnunk – fogalmazta meg Paku Zoltán edző, aki rengeteget merít sportolói pályafutásából. 13 fiú és 9 lány tartozik az erősebb versenycsapatába, akik 9 és 13 év közöttiek. Az egykori versenyző szerint a múltból hozott élményeket, tudásukat rakják össze az elmúlt évek tapasztalatával. Holtpontok, egy-egy iskolai konfliktus, baráti nézeteltérés, lelkileg megterhelő életesemény mindig adódhat a gyerekeknél, a medencében ezzel együtt hozzuk ki a legjobbat belőlük. Kérdéseimmel gyakran fordultam az elején egykori edzőmhöz, Bán Sándorhoz, meghallgattam a javaslatait. Ő maga mesélte, hogy több évtize­des pályafutása vé­­gén még mindig ta­­nult újat. A megoldandó helyzetek folyton új kihívásokat tartogatnak – hangsúlyozta Paku Zoltán. 
 

Átlendülni a holtpontokon 
 

A versenyzőknél a tétet általában 12 éves kor körül emelik: a délutáni edzések mellett hetente többször már reggel is a strandon vannak a gyerekek. Majd folyamatosan gyarapítják a korai, iskola előtti edzéseket. Paku Zoltán szerint egészen eltérő korban érnek meg fejben erre a gyerekek. És ez fontos mérföldkő, mert onnantól, hogy pontosan értik az edzői szándékot, könnyebben lendülnek át a nehezebb szakaszokon, holtpontokon. 
 

A legkisebbeket oktató Pető Anikó szerint saját gyermeke szü­­letése új árnyalatokat vitt személyiségébe, megtanulta például rugalmasabban kezelni az általa felállított szabályrendszert. A 2004 óta gyerekekkel foglalkozó, a pécsi testnevelési egyetemen végzett szakember úgy látja, az oktatók és edzők egyéni karakterükből dolgoznak. Határozott személyiség vagyok, szerettem azt, amikor az elképzeléseim szerint alakulnak a helyzetek. Ám be kellett látnom, hogy lényegesen rugalmasabb hozzáállást kíván a feladatom, ehhez kiváló segítőim vannak, elsősorban Süli Ákos – hangsúlyozta. 
 

Közösen épített folytatás 
 

A BVSC-ben egykor 12 évig foglalkozott a legkisebbekkel a most serdülő és ifjúsági korosztályt edző Farkas András. Az edzői feladat felelőssége szerinte részben abban áll, hogy felkészíti a gyerekeket a későbbi versenyzői munkára. Ez mentálisan és fizikailag egyaránt meghatározó éveket jelenthet. 
 

A NICS-HSÚVC oktatóit, Kis Lászlót, Bullás Györgyöt is koordináló Pető Anikó maximálisan egyetért kollégájával, és úgy látja, az eredményesség egyik feltétele a kötődés, hogy kihozzák egymásból a legjobbat. Van, aki a határo­zott oktatói hozzáállást igényli, mások több türelmességgel, dicsérettel elégedettek és boldogok. Többnyire az akkor már évek óta úszó gyerekek hét-nyolc éves korában döntenek a szakemberek a folytatásról, hogy onnantól a kondiúszás vagy a versenyzés felé tereljék őket. A szakemberek a váltáskor gyakran közösen építik a folytatást, hogy könnyebb legyen az átmenet. Mindhárman tulajdonképpen folyamatos finomhangolásként tekintenek feladatukra. 
 

Nincs azonos megoldókulcs 
 

A sikeres versenyzőhöz kell a tehetséges és szorgalmas gyerek, a kitartó szülő meg az edző szakmai tudása, pozitív emberi hozzáállása. Ehhez jön még nem kevés alázat, céltudatosság, vágy a fejlődésre, a jobb teljesítményre – véli Paku Zoltán. Edzőtársa, Farkas András szerint a serdülő korszak talán az egyik legnehezebb időszak az úszásban is, a formálódó személyiségek mindegyikéhez eltérő út vezet, más a megoldókulcs. A főiskolán ugyan tanítanak pedagógiát és pszichológiát, de egészen más a medence partján állva megoldani a napi kihívásokat. Van, aki 12 évesen versenyen már a megküzdési lehetőségeket kutatja, hogy hol, melyik pillanatban győzheti le ellenfeleit. Paku Zoltán személyes tapasztalatai szerint kell ehhez a sporthoz egy bizonyos vagányság. Az ellenfél szemébe kell nézni magabiztosan, tudatva, hogy mindent megteszünk majd a vízben a győzelemhez. Ugyanakkor számtalan tartózkodóbb személyiségtípusban is ott a versenyzői potenciál, de ezt elő kell csalogatni – tette hozzá Farkas András. 
 

Az a bizonyos X faktor 
 

A testalkat, a mozgáskoordiná­ció, még a bokák flexibilitása is számít – folytatta András, aki szerint serdülőknél még mind a négy úszásnemet egyformán kell edzeni. Mindennek megvan ugyanis a hatása és ellenhatása. Abban mindhárman egyetérte­nek, hogy a tehetség néhány alkalom után már megmutatkozhat: a jó vízfekvés, az ösztönös mozgás a vízben sokat sejtet, de természetesen a sikerre nincs garancia. Az edzők meglátása szerint ideálisabb, ha későbbi életszakaszban kerül az élmezőnybe a gyerek, mert akkor könnyebb a pályán tartani. Bár az úszás egyéni sport, mégis egy teljes csapat áll a teljesítmény mögött. 

Pető Anikó szerint a szülők és az edzők összhangja nélkül a legtehetségesebbek is elkallódhatnak. Az érzékenységet, a nyitottságot az eltérő karakterekre itt is fontosnak tartja. Sokfélék vagyunk, oktatóként, edzőként meg kell ér­­tenem az egyéni szülői motivációkat, az esetleges aggodalmat például, hogy a megfelelő eszközökkel oldhassam fel a rossz érzéseket. Ez legalább annyira fontos feladat, mint a megfelelő technika oktatása.