Pasquale Tizzani tartott mesterkurzusokat

Pasquale Tizzani operaénekes, énekmester tartott mesterkurzusokat a héten a SZTE Bartók Béla Művészeti Kar magán­ének tanszékén. A nápolyi San Pietro a Majella Egyetem magánénektanszék-vezetője az Erasmus program jóvoltából jött Szegedre, most járt itt első alkalommal. Lapunknak adott interjújában elárulta, pozitív élményekkel gazdagodott. 
Azért érkeztem, hogy megtanítsam a magyar diákoknak, hogyan született az olasz opera bel canto ága, amely főleg a nápolyi iskolában volt népszerű a 17–19. században. De nemcsak Nápolyban énekelnek ezzel a technikával, hanem a világon mindenhol alkalmazzák azt a szemléletet, amely a tökéletes dallamformálást helyezi az elő­adás középpontjába – beszélt az általa oktatott tananyag lényegéről a professzor. De arról is mesélt, miért tölt be fontos szerepet az operatörténelemben a nápolyi opera. A német és a francia hagyomány nemesebb műfajként tekintett erre, ezért találták ki az intermezzót, mely jóval könnyedebb, egyfajta komikus operajáték. Ezzel szakították meg a komoly operákat lazításként, így téve végül a műfajt mindenki számára élvezhetővé és elérhetővé – tette hozzá. 
 

Pasquale Tizzani úgy fogalmazott, manapság már nem létezik olasz opera. 
Európai opera van, a kultúrák keveredését pedig erősíti az Erasmus program is. A finomságok elsajátítására és az olasz szöveg jobb megértésére azonban ma is nagy szükség van, amelyeket egy anyanyelvi tanár tud jól megmutatni – mondta. Ezért érkezett Szegedre, ahol négy mesterkurzust tartott, mindegyiket telt ház előtt. A kiejtés mellett pedig nagy hangsúlyt fektetett a színpadi előadásmód tökéletesítésére is. Azt tapasztaltam, hogy a magyar diákok nagyon jó technikával rendelkeznek, és legalább 5-6 fiatalt már észrevettem, akiket kiemelkedően tehetségesnek tartok. A tanárok is kiválóak, így csak pozitívat tudok majd írni a jelentésemben – mondta. Bár közel egy hetet töltött a városban, más programra nem nagyon volt ideje, egy rövid városnézést azonban beiktatott. Szeged szép és nyugodt település, Nápoly kaotikus mindennapjaihoz képest különösen nagy a kontraszt – mosolygott. 
 

Az énekmesternek Szegeden arra sem volt lehetősége, hogy megnézzen egy operát, ezt azonban a hétvégén Budapesten bepótolta, mielőtt visszautazott hazájába. Fontosnak tartotta ezt a programot, mert mint mesélte, nem tudja, milyen a magyar opera, mert még sosem hallotta. Temesi Mária, az SZTE BBMK magán­ének tanszékének tanszékvezetője kísérte el erre a programra, akivel arról is egyeztettek, hogy egy későbbi időpontban szívesen visszavárják majd a nápolyi tanszékvezetőt Szegedre.