Első alkalommal rendeztek bárányünnepet Forráskúton - Fotók

Első alkalommal, szinte titokban, mintegy próbaképpen rendezték meg szombaton a forráskúti Topogó horgásztó mellett az I. Forráskúti Bárány­ünnepet. Tapodi Sándor szervező, a horgásztó üzemeltetője elmesélte, hogy az öregfiúk focicsapattal játék után rendszeresen sütögettek, főzőcskéztek, néhány évvel ezelőtt, május elsején rendeztek egy családi napot, úgy gondolták, így kárpótolják családtagjaikat a vasárnapi foci miatt. 

Sándor bárányt sütött tepsiben, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal került valaki a társaságban, aki azt mondta, ő még jobban készíti az ételt. Ennek éppen négy éve, ennyit kellett várnia a kihívónak a visszavágóra, hogy szombaton megmérkőzzenek. De aztán jött az újabb ötlet, miért legyenek csak ketten. Ismeretségi körben meghirdették a sütést, végül hét csapat gyűlt össze. 

Az újdonság varázsa 

Az időjárás kiváló volt, nem volt túl meleg, végül az eső sem esett, a környezet is ideális, egy csendes horgásztó partja remek helyszín. A szervezők főzés közben elárulták, hogy még kezdők a rendezvényszervezésben, ezért nem is nagyon reklámozták, most csak arra voltak kíváncsiak, hogy sikerül az első.

Jól sikerült. Nagyon jól, így biztos, hogy lesz folytatása. Nehéz újat kitalálni a főzőversenyek végeláthatatlan sorában, de Tapodiéknak sikerült. 

A belsőség sorsa 

Egy képzeletbeli különdíjat már ki is osztottam Kiss Ervinék csapatának, ahol hagymás vér, szalonna, sajtok, májpástétom és házi kenyér fogadott. A hetedikes Lippai Szabolcs, aki szakácsnak készül, nem a könnyű utat választotta: lecsós alapot és sajtszószt készített a bárányhoz. A versenyen kívül készült ételek között is volt érdekes. 

Ilyen a vágott leves, amit a házigazda szervező szülei főztek. Ebben találta meg végső nyughelyét a sertéscsontból készült alaplében a báránybelsőség: tüdő, szív, máj és egy kis pacal, mindez tejes rántással felöntve. Könnyű, kímélő finomság kerekedett belőle. 

Ételek versenyen kívül 

A könnyű, kímélő finomságoknál kell megemlíteni a Paplogó Imre által sütött filézett csirkecombokat és a két darab keszeget. Imre azt mondta, öt lánya van, akik nem szeretik a bárányt, ezért készít mást is. Paplogóék emellett remek rétessel kínáltak. Kicsit arrébb a Kunbajai Öregfiúk csapata a baráti társaságnak főzött marhapörköltet. 

Mire azt a kört megtettem, már jól is laktam, pedig az igazi nagyágyúk még várattak magukra. 

Nyolcból négy órát csináltak 

Forráskút testvértelepüléséről, a Hargita megyei Csíkszenttamásról egy olyan profi csapat érkezett, amely semmit sem bízott a véletlenre. Még a tér-idő kontinuumot is meghajlították az étel kedvéért.

Amikor az látszik egy csapaton, hogy a minőségi alapanyag tisztelete mellett a konyhatechnológiára és a tálalásra is maximálisan odafigyelnek, sőt néha még majdnem össze is vesznek rajta, akkor látatlanban is biztosak lehetünk a végeredményben. Az Erdélyi Székely Nindzsák nevű társaság három részre vágva füstölte, sütötte a bárányt. Mivel ezt a nyolcórás lassú folyamatot kellett négy óra alatt összehozni, ezért egy kicsit emeltek a hőmérsékleten. 

A maghőmérőjüket sajnos otthon felejtették, ezért szemre és érintéssel dolgoztak. 

Gasztronómiai professzionalizmus 

A bepácolt, alufóliában készült bárányt kicsomagolták és rápirítottak, miközben a másik grillen a krumpli és a fokhagyma sült. A krumplit, vagyis a pityókát sűrűn beirdalták, és miután kicsomagolták az alufóliából, fűszeres vajjal locsolgatták és enyhén odakapatták a parázs fölött. Így lett a belseje puha, a külseje pedig ropogós. A bárányt titkos, otthon termett fűszernövényekből álló páccal kenegették. 

Egyik hozzávaló sem a boltból érkezett. A csapatnak sikerült az a bravúr, hogy a hús lágyan omlott le a csontról, a szeleteléséhez kés sem kellett, de a külseje mégis ropogós volt. 

A zsűri – Fodor Imre, Forrás­kút polgármestere, Mihálffy Béla országgyűlési képviselő és én – nehéz helyzetben volt, mert erős volt a mezőny, így aztán azon viccelődtünk, hogy majd a polgármester dönt, szidják őt, mi ketten Bélával úgyis hazamegyünk. Főzőversenyek zsűrizésénél a legárulkodóbb, hogy melyik ételből fogy a legtöbb. Az erdélyiek főztje majdnem elfogyott, de minden csapat alkotott kiemelkedőt. Az egyik csapat körete, a tabulé (petrezselymes bulgursaláta) üde könnyedségével kiválóan kiegészítette a bárányt. Egy másik csapatnál a keleti fűszerezésű kuszkusz volt emlékezetes.

Lippai Szabolcs pedig rengeteget dolgozott a Nagy-Magyarország formájú, piros-fehér-zöld díszítésű ételen. Ahogy a díjkiosztón a szervező, Tapodi Sándor mondta, minden csapat kiemelkedőt alkotott, jó ételek születtek, sikeres volt a hagyományteremtő szándékkal első alkalommal megrendezett bárányünnep, aminek biztosan lesz folytatása.