Számos maradványt exhumáltak, a csontokat most a város köztemetőjében temették újra

2022.06.10. 19:35

Végső nyugalomra leltek

A vízilabda-egyesület új meden­céje miatt folytattak régészeti feltárásokat a csongrádi fürdőben. Mivel a területen a 18. században temető működött, így számos maradványt exhumáltak. A csontokat most a város köztemetőjében temették újra.

Majzik Attila

Fotó: Majzik Attila

A mai Dob utca környékén, a Gyógyfürdő és Uszoda he­lyén feküdt egykor a város egyik temetője: a területet azt követően használták erre a célra, miután a Nagyboldog­asszony-templom melletti sírkertet 1762-ben bezárták. Használata azonban nem tett ki fél évszázadot sem, a temetőt 1820 körül felszámolták, majd a helyére előbb népkert, aztán a városi fürdő került. 

Mintegy kétszáz sírt tártak fel 

Az egykori temető azt követően került újra látótérbe, mi­­után egy új medence építésébe fogott a Csongrád Városi Vízilabda SE. A földmunkák előtt régészeti feltárásokat végeztek, amelyek során számos sírfoltot találtak a szakemberek. 

A sírok felszedését a csongrádi Orchidea Temetkezés munkatársaival közösen végezte a Tari László Múzeum. Mint Borsódi Martin, a múzeum régésze elmondta, kegyeleti okokból a lehető legkörültekintőbben végezték az exhumálást, minden csontot gondosan és épségben igyekeztek kiemelni. A ré­­gész és kollégái végül 167 egyén vázára bukkantak. 

A feltárt 18. századi maradványok újratemetési szertartását most tartották meg a városi köztemetőben, az egyházi szertartást Topsi Bálint plébános vezette. 

Fotó: Majzik Attila

Történelmi napok tanúitól búcsúztak 

 Különleges kapcsolat füzi Csongrád lakosait azokhoz az emberekhez, akiknek földi maradványaitól 270 év, vagyis körülbelül 12 generáció távolságából most ismételten búcsút veszünk. A legidősebbek még megélhették a Rákóczi-szabadságharc zaklatott hónapjait, majd az új földesúr, gróf Károlyi Sándor első rendelkezéseinek hatásait. Saját szemükkel láthatták az elpusztult török vár maradványait, a falak árnyékában a mai Szent Rókus-templom építési munkálatait. 1730-ban ott kíváncsiskodhattak a megye új főispánjának beiktatási ünnepségén, az 1738-as pestisjárvány idején hallhatták a templomban Vintze Gergely plébános könyörgését, aki Szent Rókus pestisszent oltalmába ajánlotta a szenvedő várost. Megcsodálhatták a Ró­­kus, Rozália és Sebestyén ká­­polna építését a mai nagytemplom helyén, majd alig 40 évvel később végigkísérhették ugyanezen épület elbontását. Láthatták az akkori külsőváro­­si templomnak nevezett mai Nagyboldogasszony-templom alapkövének letételét, 8 évvel később pedig részt vehettek a torony nélküli szentegyházban tartott első szentmisén

 – idézte meg a 18. századi Csongrád la­kóinak életét Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató. 

Magas gyermekhalandóságról mesélnek a sírok 

Mint a néprajzkutató rámuta­tott, az uszoda területén feltárt sírhelyek két alapvető tanulságot tártak fel: az egyik a régi csongrádiak esztétikum iránti igénye és fogékonysága, amelyet a sírokból előkerült díszes használati tárgyak: a brossok, gyöngyök, míves gombok, sarkantyúk és rózsafüzérek őriztek meg. A másik pedig egy korjelenség, amely a magas gyermekhalandóságot tanúsítja, a sírok kétharmada ugyanis gyermekcsontokat rejtett. 

 A múzeum dolgozói rövid megfontolás után úgy döntöttek, hogy az egyik sírból előkerült, ezüsttel futtatott bronzdísz lesz a múzeum új jelképe. Ez a tárgy ugyanis egyszerre jelképezi a néprajz, a történelem és a régészet összefonódását, egyben ezen tudományágak iránt érzett szeretetünket és elhivatottságunkat. Szépapáink dédszüleinek emléke tehát ily módon is átmenekítődik a jövőbe 

– összegzett Gyöngyössy Orsolya. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!