2022.06.10. 19:35
Végső nyugalomra leltek
A vízilabda-egyesület új medencéje miatt folytattak régészeti feltárásokat a csongrádi fürdőben. Mivel a területen a 18. században temető működött, így számos maradványt exhumáltak. A csontokat most a város köztemetőjében temették újra.
Fotó: Majzik Attila
A mai Dob utca környékén, a Gyógyfürdő és Uszoda helyén feküdt egykor a város egyik temetője: a területet azt követően használták erre a célra, miután a Nagyboldogasszony-templom melletti sírkertet 1762-ben bezárták. Használata azonban nem tett ki fél évszázadot sem, a temetőt 1820 körül felszámolták, majd a helyére előbb népkert, aztán a városi fürdő került.
Mintegy kétszáz sírt tártak fel
Az egykori temető azt követően került újra látótérbe, miután egy új medence építésébe fogott a Csongrád Városi Vízilabda SE. A földmunkák előtt régészeti feltárásokat végeztek, amelyek során számos sírfoltot találtak a szakemberek.
A sírok felszedését a csongrádi Orchidea Temetkezés munkatársaival közösen végezte a Tari László Múzeum. Mint Borsódi Martin, a múzeum régésze elmondta, kegyeleti okokból a lehető legkörültekintőbben végezték az exhumálást, minden csontot gondosan és épségben igyekeztek kiemelni. A régész és kollégái végül 167 egyén vázára bukkantak.
A feltárt 18. századi maradványok újratemetési szertartását most tartották meg a városi köztemetőben, az egyházi szertartást Topsi Bálint plébános vezette.
Történelmi napok tanúitól búcsúztak
Különleges kapcsolat füzi Csongrád lakosait azokhoz az emberekhez, akiknek földi maradványaitól 270 év, vagyis körülbelül 12 generáció távolságából most ismételten búcsút veszünk. A legidősebbek még megélhették a Rákóczi-szabadságharc zaklatott hónapjait, majd az új földesúr, gróf Károlyi Sándor első rendelkezéseinek hatásait. Saját szemükkel láthatták az elpusztult török vár maradványait, a falak árnyékában a mai Szent Rókus-templom építési munkálatait. 1730-ban ott kíváncsiskodhattak a megye új főispánjának beiktatási ünnepségén, az 1738-as pestisjárvány idején hallhatták a templomban Vintze Gergely plébános könyörgését, aki Szent Rókus pestisszent oltalmába ajánlotta a szenvedő várost. Megcsodálhatták a Rókus, Rozália és Sebestyén kápolna építését a mai nagytemplom helyén, majd alig 40 évvel később végigkísérhették ugyanezen épület elbontását. Láthatták az akkori külsővárosi templomnak nevezett mai Nagyboldogasszony-templom alapkövének letételét, 8 évvel később pedig részt vehettek a torony nélküli szentegyházban tartott első szentmisén
– idézte meg a 18. századi Csongrád lakóinak életét Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató.
Magas gyermekhalandóságról mesélnek a sírok
Mint a néprajzkutató rámutatott, az uszoda területén feltárt sírhelyek két alapvető tanulságot tártak fel: az egyik a régi csongrádiak esztétikum iránti igénye és fogékonysága, amelyet a sírokból előkerült díszes használati tárgyak: a brossok, gyöngyök, míves gombok, sarkantyúk és rózsafüzérek őriztek meg. A másik pedig egy korjelenség, amely a magas gyermekhalandóságot tanúsítja, a sírok kétharmada ugyanis gyermekcsontokat rejtett.
A múzeum dolgozói rövid megfontolás után úgy döntöttek, hogy az egyik sírból előkerült, ezüsttel futtatott bronzdísz lesz a múzeum új jelképe. Ez a tárgy ugyanis egyszerre jelképezi a néprajz, a történelem és a régészet összefonódását, egyben ezen tudományágak iránt érzett szeretetünket és elhivatottságunkat. Szépapáink dédszüleinek emléke tehát ily módon is átmenekítődik a jövőbe
– összegzett Gyöngyössy Orsolya.