A rácsok között nincs két egyforma nap

2019.09.20. 07:48

A rácsok között nincs két egyforma nap

Az egyik legszebb munka a büntetés-végrehajtás – mondja Tikász Sándor, a Szegedi Fegyház és Börtön augusztus 31-vel nyugállományba vonult parancsnoka. Embereken kell segíteni. Támogatni őket, hogy szabadulásuk után sikeresen visszailleszkedjenek a társadalomba, mert előbb-utóbb szinte mindenki szabadul. Tikász Sándort az augusztus 20-i nemzeti ünnepen, a büntetés-végrehajtásban végzett kiemelkedő munkájáért a Magyar érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki.

Jeszenszky Zoltán

Szeged – 2019.09.17. Tikász Sándor bv. Dandártábornok, leköszönő börtönparancsnok a Csillagbörtönben. Képen: Fotó: Karnok Csaba (KC) – Délmagyarország (DM)

Fotó: Karnok Csaba

- Nincs két egyforma nap, nem monoton munka – tiltakozik Tikász Sándor az interjú kezdetén. A Szegedi Fegyház és Börtön volt parancsnoka pontosan tudja, hogy miről beszél. 41 évig volt a büntetés-végrehajtás munkatársa. Fiatalon semmit nem tudott a börtönök világáról. Véletlenül választotta ezt a hivatást. Tartalékos tisztképző iskolába járt, amikor toborzók érkeztek a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsokságáról. A fiatal tisztjelöltnek a nevelői munka tetszett meg. Édesapja tanár volt, azt gondolta, hogy tudja, mivel jár a pedagógus hivatás, ez a munka pedig leginkább arra hasonlít. Először nevelőként dolgozott, majd különböző beosztásokban. Sokáig Debrecenben dolgozott, majd a tiszalöki börtön parancsnoka volt, innen került 2013 nyarán a Szegedi Fegyház és Börtön élére. A Csillag börtön – ahogy a köznyelvben hívják – az ország egyik legnagyobb és legszigorúbb intézete. Aki ide kerül rabként, nagyon súlyos, életellenes bűncselekményt követ el. Embert öl, olykor többet is. Az elítéltek többsége hosszú éveket, olykor évtizedeket ül a rácsok mögött. Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartottak kétharmada is Szegeden tölti büntetését.

Munkára nevelés

A fogvatartottak túlnyomó többsége előbb-utóbb szabadul, de nem mindegy, hogy milyen állapotban. Tikász Sándor szerint ezért fontos, hogy tanuljanak és dolgozzanak a börtön falai között. Az elítéltek jelentős része korábban nem dolgozott, vagy alkalmi munkákból élt. A rendszeres munkavégzés pedagógia eszköz is. Rendre szoktat és a munka örömét is átélhetik a fogvatartottak. Szegeden, aki tanulni akar, a diplomáig is eljuthat. Az általános és köziskolát pótolhatják a rabok a börtönben. Szakmát tanulhatnak, a legjobbak egyetemi diplomát szerezhetnek. Hegesztő, karosszérialakatos, kőműves, szakács – sorolja azokat a szakmákat, amelyekkel szabadulás után, a munkaerőhiány sújtotta gazdaságban, könnyen el tudnak helyezkedni az elítéltek. Az intézet nyugalmazott parancsnoka azt mondja, számára az jelent sikerélményt, ha kint, a rácsokon túl találkozik egy-egy munkájában és magánéletében is sikeres egykori fogvatartottal.

Festészet és pszichológia

Tikász Sándor már Debrecenben is rendszeresen tanított. Szegeden az egyetemen kriminálpszichológiát és börtönpszichológiát oktat és a Gál Ferenc Főiskolán is tanít. Azt mondja, ez számára kikapcsolódást jelent, és ha teheti, télen-nyáron, esőben, havazásban egy órát is sétál, hogy kiszellőztesse a fejét. A büntetés-végrehajtásban töltött négy évtizede mellett a családjára büszke. Hangsúlyozza, hogy ezt a munkát biztos családi háttér nélkül lehetetlen végezni. Bár augusztus végén nyugállományba vonult, tele van tervekkel. Az egyik fia grafikus, példáját követve komolyabban szeretne festészettel foglalkozni. A másik nagy álma, hogy pszichológusként beteg gyerekeken segítsen.

Tikász Sándor bv. Dandártábornok, leköszönő börtönparancsnok a Csillagbörtönben.
Fotó: Karnok Csaba

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!